A kadeshi csata

1. rész
2. rész

Mikor egy fáraó hibázik:

A hettita kémek nyilvánvalóan jobbak voltak, mint az egyiptomiak. Muwatallis mindenesetre már ismerte az ellenséges hadsereg helyét, amikor Ramszesz, még gyanútlanul, egynapi járóföldre Kadeshtől, tábort ütött. Muwattalis előre láthatta, hogy a fáraó a kadeshi erődöt szemelte ki. Ramszesznek ugyanis még elszámolnivalója volt a kadeshi fejedelemmel: atyja, Széthi, első ázsiai hadjáratán bevette a várost, de távol az egyiptomi felügyelettől, Kadesh népe újra átállt a hettitákhoz.

Muwattalis olyan bölcs és tapasztalt lett volna, hogy kémei információi alapján megtalálta a nagy Ramszesz karakterének gyenge pontját, vagy csak ugyanolyan rámenős volt, mint az ellenfele, és egyszerűen egy ősrégi háborús cselt alkalmazott? Bármi motiválta is Muwattalist, amit kitalált, csodálatot érdemel.

Az egyiptomi csapattestek egyik tábora előtt két beduin tűnt fel, akiket természetesen azonnal elfogtak és a fáraó elé cipeltek. Dezertőröknek adták ki magukat, és azt mondták, Muwattalis Halpánál sáncolta el magát, és nagyon fél a fáraótól.
Halpa városa, - a mai Aleppo -, melyet I. Mursilis hettita király Kr. e. 1532-ben teljesen lerombolt, de mostanra újra felvirágzott, mintegy száz kilométerre feküdt Kadeshtől. Az egyiptomi szöveg szerint a ravasz Muwattalis azért küldte ki két kémét, hogy "megkeressék a helyet, ahol őfelsége a legyőzött Hatti fejedelme ellen fegyverkezett". Ramszesznek biztonságban kellett éreznie magát és úgy tudnia, az ellenség többnapi járóföldre van, Muwattalis pedig fél az egyiptomi haderőtől.

Nem lehet egyértelműen visszautasítani, hogy a hettiták nem féltek az egyiptomiaktól, hisz különben aligha tértek volna ki egy valódi összeütközés elől. Muwattalis tudta, hogy Ramszesz négy csapatteste egymás mögött vonul. Ha legyőzi az elsőt, a másodikkal találja szemben magát, azután a harmadikkal és így tovább. Az volt hát a terve, hogy az egyiptomiakat oldalba kapja, sőt, a hadsereget két részre szakítja.

Muwattalis a világtörténelem legnagyobb macska-egér játékát űzte Nagy Ramszesszel. Miközben az céltudatosan vonult az Orontész jobb partján fekvő Kadesh felé, a hettita nagykirály csapataival az egyiptomiak által nem belátható kadeshi városfal háta mögé húzódott.
Ezt az egyiptomi szemszögből készült leírást azonban a történészek kétlik. Az a véleményük, hogy egy 20 000 fős hadsereg nem tud csak úgy elbújni egy városfal mögött és az ellenség minden mozdulatára jobbra-balra kitérni. Muwattalis csak a főcsapattal ólálkodhatott a városfal mögött, a hadsereg többi része a környék dombjai mögött húzódhatott fedezékbe.

Ramszesz első célja Kadesh ostroma és kiéheztetése volt. A 3. semu hónap 9. napján (április 24-én) a helyzet a következő: II. Ramszesz, Amon-csapatteste élén, Kadeshtől északnyugatra áll. Testőreivel és a legmagasabb rangú tisztekkel teljes nyugalomban egyfajta elővédet alkotnak. Még aranytrónját is odavontatják, hogy a kényelme meglegyen. A Ré-csapattest ekkor még tíz kilométerrel délebbre, Riblahnál kel át az Orontész egyik gázlóján. További tíz kilométerrel hátrébb követi az Orontész jobb partján a Ptah-nak szentelt harmadik csapattest, és végül újabb tíz kilométerrel távolabb siet Széth-é. Összességében olyan felállás, amitől a mai stratégáknak égnek meredne a hajuk. Ramszesz és vele Egyiptom már el is veszett, bár ő erről még mitsem tud. De ekkor a szerencse, melyet úgy tűnik, egész életére bérbe vett, a segítségére sietet


Ramszesz a haditáborban Kadesh előtt (relief Ramszesz halotti templomából)
Balra Ramszesz ül a trónján, jobbra fent Menna, a fáraó harci kocsijának
hajtója, jobbra középen egyiptomi tisztek, akik a fáraó parancsait hallgatják,
lent egyiptomi katonák elfogott hettita kémeket vernek

Két hettita felderítő beleszalad egy egyiptomi őrjárat karjaiba. Miután nem hajlandók beszélni, megkínozzák és Ramszesz elé viszik őket, aki előtt meglepő vallomást tesznek. A következő párbeszéd valódi. A szavak kivétel nélkül olvashatók Thébában, Abüdoszban és Abu Szimbelben.

"Mi Hatti legyőzött fejedelméhez tartozunk - mondja a kém. - Ő küldött minket, hogy kifürkésszük, hol van őfelsége." Mintegy mellékesen, Ramszesz tudni akarja: "Hol van ő, Hatti nyomorult fejedelme? Azt hallottam, Aleppo földjén, Tuniptól északra tartózkodik."

A rémült kémek válasza villámcsapásként éri az amúgy magabiztos fáraót: "Íme, Hatti nyomorult fejedelme sok idegen országgal szövetkezett, szövetségesei: Dardanoi, Naharina és Keskes földje, Masa és Pitasa népe, Karkisa, Luka, Karkemis, Arzawa, Ugarit, Arwen és Inesa földje, Musanet, Kadesh, Kaleb és egész Kedi. Fel vannak szerelkezve gyalogsággal, harci kocsikkal és fegyverekkel, és számuk nagyobb, mint a folyó partjának homokja. Lásd, felfegyverkezve és harcra készen állnak Ó-Kadesh mögött. "

A hír, hogy felült a hettiták primitív harci cselének, és a hettiták nem száz kilométerrel északabbra reszketnek, mint gondolta, hanem látótávolságra, Kadesh falai mögött türelmetlenkednek, hogy lecsaphassanak, dühbe hozta Ramszeszt. A cölöpökkel védett négyszögletes táborában a sátra előtt trónján ülő fáraó felugrik, üvölt, hadonászik, fel-alá rohangál, és int: Az Amon-csapattest minden tisztje azonnal jelenjen meg!

Hogy dőlhetett be Ramszesz egy ilyen olcsó, megtévesztő hadműveletnek? A porosz generális, Carl von Clausewitz, aki A háborúról címmel egy formailag és tartalmilag felülmúlhatatlan "háborútanulmányt" adott ki, egy ilyen primitív rajtaütési manőver sikerét a támadó és védekező fél eltérő helyzetében látja.
Ramszesz volt a támadó, Muwattalis a védekező. Clausewitz szerint a védekező hihetetlen előnye abban áll, hogy "a támadónak utcákon és utakon kell vonulnia, ahol nem nehéz őt észrevenni, miközben a védekező rejtőzve sorakozik fel, és a támadó előtt a döntő pillanatig szinte láthatatlan marad."

A kadeshi csata óta majdnem törvényszerű, hogy a támadó aki a csata előtti napon még nem tudja, hol van az ellenség megnyeri a csatát. Épp elég példa van erre: Napóleon és generálisa, Davout csak a jénai és auerstadti csata (1806) napján tudta meg, hol van Brandenburgi Károly herceg és a poroszok, az osztrák Radetzky marsallnak a novarai csata (1849) előtti napon fogalma sem volt róla, hol vannak az olaszok, I. Vilmos király és gróf Moltke csak a königgrátzi csata (1866) előtti éjszakán tudták meg az osztrákok és szászok helyét. Mégis mindhárom csata a támadó győzelmével végződött.

Ramszesz viszont (ekkor még) nem volt ilyen komoly stratéga, ilyen tapasztalatokra nem támaszkodhatott. Rémülettel kellett tudomásul vennie, hogy stratégiája rossz volt. 50 kilométerre széthúzott hatalmas serege valódi ütőerejének csak a töredéke volt meg, ha a hettiták azonnal támadnak, akár egész Egyiptom szívéig nyomulhatnak.