Jendrassik György (1898 - 1954)

A Ganz-gyár fejlesztő kutatója, tervezőmérnöke, főfelügyelője, vezérigazgató-helyettese, végül vezérigazgatója, sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember 1898. május 13-án született Budapesten.

Az apai Jendrassik család Árva megye északi részéről származott. A családnév a lengyel Jendrzej = Henrik = Imre személynév kettős szláv kicsinyítéséből alakult ki.

A 18. századtól ismert a család, éspedig a brezovicai Jendrassik Andrástól, György ükapjától, akinek ugyancsak András nevű fia már bányamérnökként végzett Selmecbányán. Geológiai munkásságának eredménye országszerte több bánya feltárása. Harmadik feleségétől született Jenő nevű fia (1824-1891), György nagyapja. Ő Pesten szerzett matematikai-filozófiai doktorátust, továbbá némi műszaki és jogi tanulmányok után Bécsben orvosi oklevelet. Néhány évi külföldi gyakorlat után 1857-től Kolozsvárott az elméleti orvostan, 1860-tól Pesten az élettan professzora lett, és tanított-gyógyított haláláig 1863-tól az MTA levelező, 1880-tól rendes tagjaként.
Jendrassik Jenőnek négy gyermeke nőtt fel, és mind a négy fiú nevezetes ember lett: Ernő akadémikus orvosprofesszor, Jenő festőművész, Alfréd tervező építészmérnök, Kornél (1868-1931) gépészmérnök, szabadalmi bíró - György édesapja.

Valószínű, hogy Jendrassik Györgyöt elsősorban édesapja példája indította arra, hogy ő is gépészmérnök legyen. Jendrassik Kornél életéről az alábbi adatok emelhetők ki a lexikonból: gépészmérnöki tanulmányokat Budapesten és Darmstadtban folytatott. Kezdőként posta- és távírdai mérnök, majd élete nagyobbik részében szabadalmi bíró volt. Főállása mellett jelentős érdemei voltak a Magyar Mérnök- és Építészegyletben, amelynek 1905-1908 között főtitkári tisztségét látta el, majd 1930-1931-ben a Gépészeti, elektrotechnikai és gyáripari szakosztály elnökeként működött.

Jendrassik Kornélnak és feleségének, Kégl Arankának négy gyermeke született: Loránd neves orvos, az élettan professzora előbb Kolozsvárott, majd 1945-től Budapesten, György gépészmérnök, Aurél, aki rövid életében a filozófiai egyetemi doktori címet szerezte meg, Kornélia, akinek György fia zürichi professzor. Talán Jendrassik György egyik unokabátyjának, Alfrédnak 1896-ban született Aladár fia emelhető még ki, aki mint vegyészmérnök az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetőjeként az ország egyik vezető ivóvízszakértőjeként dolgozott.

Mindebből látható, hogy a Jendrassik család minden tagja értékes értelmiségi pályán működött: orvosok, mérnökök, művészek, filozófusok alkotják a családfát. A Magyar életrajzi lexikon köteteiben a felsoroltak közül heten szerepelnek.

Jendrassik György, bátyja leírása szerint, gyermekkorában lassú növésű, játékos kedvű, élénk, de kívánságaihoz makacsul ragaszkodó, követelőző kisfiú volt. Szerinte már ekkor felismerhették későbbi akaraterejét és céltudatosságát. Korán elkezdett barkácsolni, "alkotni", például tízévesen sikereket ért el az akkor divatos repülőgép- modellezésben.

Középiskolai tanulmányait a Horánszky utcai reálgimnáziumban végezte. Könnyen tanult, de eleinte csak közepes átlagot ért el. A matematika és fizika nagyon érdekelte. Hatodikosként már differenciál- és integrálszámításokat végzett, levezette a repülőgépszárnyak légellenállási képleteit. Tanulmányi eredményei egyre javultak, és az 1916-ban letett érettségijével már osztályának legjobb tanulója lett.

Fejlődéséhez hozzátartozott, hogy szenvedélyesen sportolt is. A MAC (Magyar Atlétikai Club) I. osztályú labdarúgócsapatában játszott, jó góllövőnek bizonyult, sőt, súlycsoportjában vézna testalkatát meghazudtolva eredményes ökölvívónak ismerték el. Ugyanakkor bátyjánál is, nála is erős vesebántalmak léptek fel. Bátyja gyorsan meggyógyult, ő azonban hosszú időn át küszködött a bajjal, neves nagybátyja, Jendrassik Ernő is kezelte, végül Illyés Géza professzor 1920-ban megoperálta, de csak jóval később gyógyult meg.

Amikor leérettségizett, 18 évesen azonnal behívták katonai szolgálatra. A kassai lovastüzérekhez vonult be. Állandó vesevérzései miatt azonban leszerelték, és ő még 1916 őszén megkezdhette gépészmérnöki tanulmányait a budapesti Magyar Királyi József Műegyetemen. Később, az 1919/20-as tanévre a műegyetem javaslatára az illetékes minisztériumban akkor dolgozó Kármán Tódor támogatásával ösztöndíjat nyert a neves berlin-charlottenburgi Technische Hochschuléra, ahol tanulmányai mellett látogatta a Physikalische Gesellschaft üléseit, és itt olyan világhírű fizikusok előadásait és vitáit hallgathatta, mint A. Einstein, W. Nerst és M. Planck.

1920. február 26-i keltezésű az a berlini levele, amelyet Aurél öccsének írt, s amely jellemző akkori hangulatára:
"Itt nyugodtan folyik az élet, nagyon jól érzem magam. Az előadások nagyon érdekesek, legalábbis nagy részük. Igen ügyes, hogy állandóan vetített képekkel dolgoznak, az ember Urániában érzi magát, s figyelmét erősen lekötik . Imponálóan hat azután az, hogy mint pl. Stumpf, a Kolbendampfmaschinen tanára hihetetlen tapasztalathalmazzal rendelkezik a gőzgépkonstrukció terén. Ő csinálta meg az úgynevezett 'Gleichstromdampfmaschine'-t, ami igazán ügyes és elsőrangú dolog e téren. Nem lehet olyan gépről szó, amelyből már ne csinált volna jó pár darabot, s ne tudna apró részletekről mesélni, mindig elmondva egy pár jó esetet, ahol alaposan blamálta magát. Stumpf igazán kitűnő tanár. A többiek között vannak aztán unalmas emberek is, általában azonban igen jók az előadások. Nagyszerű angol tanárom van most. Egy német eredetű fiatalember, aki Párizsban született és 2 éves korában Amerikába került. Ott nőtt fel, volt cowboy, trapper (vadász, aki az állatokat élve fogja el), majd a montreali egyetemen tanult biológiát, aztán Londonba került az egyetemre, s jelenleg itt van. Itt nincs pénze, s nyelvtanítással keresi kenyerét. Nagyon szimpatikus és nagyon intelligens ember. Sürgesd Mamát, hogy vétesse le magát Papával együtt, s küldjétek el a képet. Ne legyen a Mama kalapban, inkább háziasan. Hogyan vagytok otthon? Legközelebb Nellynek írok, de írjon ő is. Keresztmamával együtt csókol mindnyájatokat, Gyuri."

Berlini tanulmányútjáról hazatérve Budapesten folytatta és fejezte be 1922-ben gépészmérnöki tanulmányait. 1922. augusztus 1-én lépett az akkor neves Ganz-gyár kötelékébe, pontosabban annak tanulmányi osztályára, amely a vállalat központjához tartozott, és a Kőbányai út 31. szám alatti Vagongyárban működött.

Első munkája a holland tengerparti helyiérdekű villamos vasút részére szállított, önhordó, acélvázás szekrényű kocsik szilárdsági számítása és a terhelési próbák előkészítése volt. A kocsikat a gyár 1923-ban szállította le.

Jendrassik György által 1947-ben megtervezett 2000 LE nagy teljesítményű dízelmotort az M601 (DVM-3) jelzésű mozdony prototípusába szerelték be














Abban az időben léteztek már több ezer, sőt tízezer lóerős dízelmotorok, de kisteljesítményűek még nem voltak. A tanulmányi osztályon vetődött fel az a gondolat, hogy az addig csak nagyobb teljesítményű, stabil dízelmotorokat tovább kellene fejleszteni, hogy járművekre és kisebb teljesítményt igénylő iparágak számára is gazdaságosak legyenek. Jendrassik György tehát kidolgozta az egyszerű kivitelű, kis- és közepes teljesítményű, gyorsjáratú dízelmotorok terveit, majd ezeket szabadalmaztatni kívánta Ganz-Jendrassik-motorok elnevezéssel. Az ügyvezető igazgató nem fogadta el a javaslatot arra hivatkozva, hogy a gyár mérnökeinek találmányai szolgálati tevékenység keretében jöttek létre. Végül Kandó Kálmán vezérigazgató döntött Jendrassik javára, és így megszületett 1924. szeptember 9-i bejelentési nappal az első Jendrassik-szabadalom "Belső égésű hőerőgép és ehhez való üzemeljárás" címen. A szabadalmat közösen jelentette be Jendrassik György és a Ganz-gyár. A Ganz-Jendrassik motorok első példányai 1927-ben készültek el I Jm 130 típusjellel, ahol az I a hengerszámra, a Jm a Jendrassik-motorra, a 130 pedig a mm-ben kifejezett hengerfurat átmérőre utalt. További adatok: 1000 f/min fordulatszám, 8,8 kW teljesítmény és 285 g/kWh fajlagos fogyasztás.

A Ganz-Jendrassik motorokkal indult meg a hazai vasutak (elsőként egy DSA sínautó, 1927) és a Duna-tengerhajózás dízelesítése. Motorjait több országban is gyártották, s nemzetközileg is ismertekké váltak. Az első, 1928-ra megépült sínautóba hathengeres Ganz-Jendrassik-motort építettek be. 1934-ben próbaszerelvényt állítottak elő, amely a később fogalommá váló Árpád sínautóbusz nevet kapta.

A sikerek hatására 1927 nyarán a gyáron belül megalakult a "Jendrassik Motorszerkesztési Osztály", amely érdekes módon Jendrassik György 1947 évi külföldre távozása, sőt 1954-ben bekövetkezett halála után is működött 1958-ig. Ennek az osztálynak Jendrassik György lett a vezetője főmérnöki rangban, amely tisztség az évek során mind magasabb szintre emelkedett. 1930-ban felügyelő, 1931-ben főfelügyelő, 1936-ban igazgató, 1939. december 29-től vezérigazgató-helyettes, 1942. július 30-tól vezérigazgató lett.

1934-ben sok minden történt a Ganz-Jendrassik-motorok fejlesztésében. Jendrassik György nyelvtudásával sokat utazott külföldre közvetlen üzleti tárgyalásokra (tökéletesen beszélt angolul, franciául, németül és spanyolul). 1934-ben, egyik ilyen utazása során megállapodott a barcelonai Hispano Suiza gyárral, hogy fél évet Barcelonában, fél évet itthon dolgozik a Ganz-gyárban. Erre azonban nem került sor, egyrészt a spanyol politikai helyzet, másrészt a Ganz-gyár vezetőinek ellenállása miatt. Mindez oda vezetett, hogy ebben az időben megszakította kapcsolatát a gyárral, mérnöki magánirodát nyitott, amelyben gyári osztályának néhány tagja is dolgozott munkaidő után. A mérnökiroda elnevezése "Találmányfejlesztő és Értékesítő Kft." volt, amelyet az Iparügyi Minisztérium támogatott.

Tisztségeit tekintve tulajdonképpen kedvezőtlen történelmi időszakban került a nagy gyár élére, 1939-ben lett vezérigazgató helyettes, 1942-ben vezérigazgató. Olyan időpontban, amikor már megkezdődött a II. világháború, amelybe 1941-től Magyarország is belekeveredett. A gyárnak át kellett állnia kényszerű haditermelésre. Jendrassik nagyszerű motorfejlesztési programja háttérbe szorult, az export is beszűkült, másik világraszóló találmányával, a gázturbinával kapcsolatos kísérletei is abbamaradtak, harmadik találmányának, a nyomáscserélőnek kísérletei pedig még meg sem kezdődtek. A Ganz-gyárat szinte az elsők között, 1946-ban államosították. Ő változatlanul a gyár vezérigazgatója maradt, 1947. május 4-én esedékes hivatalos nyugati útjáról azonban nem tért vissza.

Jendrassik György már a Ganz-gyár jeles, nagy tekintélyű mérnöke volt, amikor elkezdett a gázturbina-fejlesztéssel foglalkozni. Első ilyen tárgyú szabadalmának bejelentési napja 1929. március 12., címe "Diffusor, főleg centrifugál-szivattyúk- és kompresszorokhoz". 1938-ban elkészült 100 LE teljesítményű gépe volt a legelső gyakorlatilag megvalósított gázturbinák egyike. Eredményei méltó feltűnést keltettek. A gép 16 400 f/min fordulatszámon és 98,5 LE (72,5 kW) teljesítménynél 21,2% effektív hatásfokot ért el, a turbina előtt mért legnagyobb közeghőmérséklet 475 °C volt. Ilyen kis közeghőmérsékleten, ilyen kis gépegységgel a mai napig sem értek el ennyire jó hatásfokot. A gép hővisszanyerős, egyszerű, nyílt munkafolyamattal működött, 2,2 nyomásviszonnyal. Újszerű volt mind az axiális kompresszor, mind a turbina: mindkettő kevéssé görbített szárnylapátokkal, feles forgással (50% reakciófok) és a potenciálos örvény sebességi eloszlása szerint elcsavarva. A kompresszor fokozati hatásfoka 85%, a turbináé 88% volt. Újszerű volt a lamináris áramlású lemezes hővisszanyerő is. A gép dízelolajjal több mint 200 órát futott próbateremben, rövid ideig széntüzeléssel is, üzemzavar nélkül. A háború alatt elpusztult. A gázturbina fejlesztése aztán szabadalmak hosszú sorát eredményezte.



A gázturbina is belső égésű hőerőgép, a tüzelőanyag termokémiai energiáját alakítja át hő-, majd mechanikai energiává. A motorokkal ellentétben itt a munkafolyamat stacionáriusan megy végbe, és minden fázisa más és más géprészben történik (kompresszor, hőcserélő, tüzelőtér, turbina). A gázturbinában nincsenek nagy, alternáló tömegek, áramlástechnikai előnye, hogy könnyebb súlyú gépek készíthetők.

A nyomáscserélő gondolatával már 1944. október 3-i magyar szabadalmi bejelentésében (nem jutott el az engedélyezésig) foglalkozott Jendrassik György, a háború miatt azonban csak londoni működése során került megvalósításra sor. Erre vonatkozó angol szabadalmát 1953. szeptember 14-én jelentette be a Jendrassik Development Ltd., lajstromszáma US 2 848 871. Londoni munkássága főleg a nyomáscserélő mint motortöltő megvalósítására irányult, ehhez a segítséget a Power Jets Research and Development Ltd. állami vállalat biztosította, amelynek 1948-tól külső tanácsadója lett. A nyomáscserélő ugyancsak áramlástechnikai hőerőgép, akár a gázturbina. Zárt házban, egyenletes fordulatszámmal forgó rotorból áll, amelynek kerületén - csatornaszerű, végükön nyitott - cellák helyezkednek el. A házat két végén lezáró fedelek nyílásain felváltva friss levegő és meleg gázok (égéstermékek) áramolhatnak a cellákba úgy, hogy pl. a cellát kitöltő friss levegőt a beáramló meleg gáz komprimálhatja. A nyomáscserélőben tehát a gázok kompressziója és expanziója dugattyúk vagy lapátok nélkül, közvetlenül a gázok hatására megy végbe. A nyomáscserélő tehát igen egyszerű szerkezetű gép, amely mint főgép (gázturbina) és mint mellékgép (turbótöltő, hőszivattyú, légkompresszor) használható.

Londoni emigrációjában 1951-ben bizottság kereste fel Magyarországról Jendrassik Györgyöt az itthoni kapcsolatok végleges felszámolására. A jövőt illetően lemondott itthoni szabadalmairól, a múltra vonatkozó igényeit azonban fenntartotta, és addig gyártott motorjai után részesedést ítéltetett meg magának nemzetközi bíróság útján. Ezzel formailag is megszűnt az a csaknem három évtizedes kapcsolat közte és a Ganz-gyár között, amely mindkét félnek annyi hasznára volt, és annyi dicsőséget szerzett.

Az emigráció nehézségei felőrölték testi erejét, és 1954. február 7-én váratlanul meghalt.