Lugosi Béla, a leghíresebb vámpír

Kevés ember él ma a Földön, aki ne ismerné Drakulát, a rémisztő vérszívót, aki 500 éve mások vérével tartja fenn fiatalságát, aki koporsóban tölti nappalait, ódon kastélyának pincéjében a ködös erdélyi Borgó-szoros búskomor falai között. Bram Stoker 1897-es klasszikusának számtalan feldolgozása született az évek során, egy 2005-ös Newsweek szerint a Drakuláról és/vagy leszármazottjairól eddig 167 mozifilm, és 7 TV-sorozat készült. Legismertebb ezek közül az 1931-ben, az Universal Studios készítette „Dracula”, Lugosi Bélával a főszerepben. Lugosi neve azóta összeforrt a vámpír nevével, rajongók hada ünnepli ma is.

Blaskó Béla néven született Lugoson, 1882. október 20-án. Apja szigorú üzletember, aki minden áron azt szeretné, hogy fia az ő nyomdokaiba lépjen. Béla ezt máshogy gondolja, 12 évesen megszökik otthonról. Később, 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1911-ben a Magyar Színházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtetik, ahol Magyarország egyik legnevesebb színésze lesz. Számos darabban játszik, még Jézus Krisztus szerepére is felkérik a „Mária Magdolna” című színpadi műben. Ebben az időszakban Olt Arisztid művésznéven filmekben is szerepel. A színészkedést átmenetileg megszakítja a katonáskodás. Habár a színészeknek felmentést adnak a hadkötelezettség alól, hazaszeretetétől vezérelve az első világháborúban kapitányi rangban szolgál az orosz fronton. A harcokban megsebesül, hazatérte után kitüntetik.



Az 1919-es Tanácsköztársaság időszaka alatt, szakszervezetet alapít, hogy a hazai színjátszás útját egyengesse. Ez rossz választásnak bizonyult, a Kun-rezsim bukása után elhagyni kényszerül az országot. 1926-ban amnesztiában részesült, de nem tért haza. Először Bécsbe, majd Berlinbe menekül, itt is folytatja a színészi tevékenységet. 1921-ben matrózként érkezik az USA-ba, ahol állampolgárságot kap. Nem beszélt angolul, de színészi ambíciójának ez sem vetett gátat, emigrációban élő honfitársakkal együtt New Yorkban magyar nyelvű színházat működtet 1922-ben. Madách „Az ember tragédiája” című drámájának adaptációja sikeres. Első angol nyelvű szereplése 1933-ban a „The Red Poppy” című darabban volt. Angolul még mindig nem tudott, hogy ezt ellensúlyozni tudja, fonetikusan megtanulta az egész színjátékot. Karakteres arca, hűvös megjelenése hamar népszerűvé tette. Ezek, különleges akcentusa és kiemelkedő színészi tehetsége miatt kapta meg a „Drakula” címszerepét az 1927-től, a Fulton Theater által műsorra tűzött színpadi verzióban. Óriási siker. Érdekes, hogy a mozi változatban először mégsem rá osztották a főszerepet, de a gazdasági világválság miatt visszaesett költségvetés miatt nem tudtak finanszírozni egy ismert filmszínészt, ezért mégis Lugosit kérték fel a forgatásra, aki ekkor színpadon már több mint ötszázszor játszotta a szerepet.



Viharos sikert aratott a film. A Tod Browning rendezte filmről manapság nehéz elképzelni, hogy félelmet keltett az emberekben, de az akkori filmes kultúra mellett ez az alkotás minden bizonnyal a legrémisztőbb volt a maga nemében. A premier nézőiben tovább táplálta ezt a szorongást, hogy a bemutató végén a Van Helsinget alakító Edward Van Sloan a fehér vászon elé lépve a következő szavakat intézte a halálra sokkolt publikumhoz: „Csak egy pillanat, Hölgyeim is uraim! Csak egy szó, mielőtt elmennének. Reméljük, Drakula nem okoz Önöknek rossz álmokat, csak egy szóval szeretném önöket biztosítani. Amikor ma hazaérnek és lekapcsolják a villanyt, és félnek benézni a függöny mögé és attól tartanak, hogy egy arc jelenik meg az ablakban... nos, csak nyugodjanak meg és emlékezzenek, ilyen dolgok…léteznek!”

Ez a pár sor biztosította az energiaszolgáltatókat kevéske plusz bevételről, mivel ezek után mindenki hetekig lámpafénynél aludt. Habár a „Drakula” hozta meg Lugosinak
a jól megérdemelt sikert, egyben skatulyául is szolgált, ezek után szinte csak horror filmekben szerepelt. Sorra következtek a felkérések a rémisztőbbnél-rémisztőbb karakterek megformálására. A „White Zombie” gátlástalan woodoo-gyilkosa, Igor a „Ghost of Frankeinsteinben”, Frankeinstein teremtménye a „Frankeinstein meets the Wolfman” című filmben. Hogy ezt a szerepet elvállalta már talán mutatja, hogy népszerűsége lecsengőben volt (az első Frankeinstein filmben ugyanis neki ajánlották ezt a szerepet, de Ő visszautasította, így kaphatta meg a mára már szintén legendává vált Borisz Karloff).



Lugosi nehezen viselte, hogy csökken iránta az érdeklődés, nem tudják már ki is Ő, holott régebben egy sötét utcán is felismerték, csupán a hangját hallva. Kábítószer-függősége kezdett elhatalmasodni rajta, kegyelemdöfésként érte 1953-as válása.



Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három azóta kultusszá kövült alkotásban szerepel. Ezek a „Glen or Glenda”, a „The Bride of the Monster” és a „Plan 9 from Outer Space”. Az utóbbiban Lugosi csak keveset szerepel, a forgatás megkezdése előtt meghalt és csak Ed Wood-dal forgatott kézi kamerás felvételei megjelennek a filmben, mégis neve a főszereplők között tündököl. A rendező Béla hiányának pótlására a filmben dublőrt alkalmaz, aki még majd egész arcát takarva sem hasonlít kicsit sem Lugosira. Lugosi nem sokkal halála előtt szakított drogfüggőségével, de életét már ez sem mentette meg. 1956. augusztus 6-án meghalt. Felesége és fia, Béla G. Lugosi egyik „Drakulában” viselt köpenyében helyeztették örök nyugalomra. Akik ismerték, azt mondják nagyon sokoldalú személység volt. Iskoláit nem fejezte be minden nap sokat olvasott, kevés olyan téma volt a geológiától, a történelmen keresztül, egész a szépirodalomig, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni. Több egykori kollégája és fia is megerősíti, hogy tekintélyt parancsoló megjelenésének tudható be, hogyha belépett egy terembe, minden tekintet rászegeződött, aki nem tudta ki is Ő halkan kérdezte: „Ez ki?”

Ismertebb filmjei Magyarországon: · Az ezredes (1917) · Az élet királya (1917 – 19) · Casanova (1918 – 19) · „99” (1918) Külföldön: · Az utolsó mohikán (1923) · Drakula (1931) · A Morgue-utcai gyilkosság (1931) · A halálcsók (1932) · A fehér zombi (1932) · Ninocska (1939) · Ördögi denevér (1940) · A hulla eltűnik (1942) · A vámpír visszatér (1943) · Frankenstein találkozik a farkasemberrel (1943) · Fekete álom (1956) · 9-es terv a világűrből (1959)

A vámpír-kultusz és Drakula A vámpír fogalma nagyon sok kultúrában jelen van. Leginkább halottaiból feltámadt, (félig) élő embert jelent, aki erejét mások (állat vagy ember) véréből nyeri. A régi hit szerint, aki élőlények vérét issza, emberfeletti erőre tesz szert. A vámpírkultusz már az ókorban is virágzott. Akkor lamiának vagy brukolakhosznak hívták ezeket a lényeket. A görög mondák szerint Lamia szépséges királynő volt, akinek Zeusztól született gyerekét Héra féltékenységében elrabolta. Lamia ekkor gonosszá vált, és ezután már maga is gyerekeket rabolt és vérüket itta. A kereszténység elterjedésével a vámpír fogalom egyre jobban összefonódott a gonosszal, az ördöggel. A vámpírt ma nagyon gyakran azonosítják a denevérrel, mint vérszívó állattal is, holott a közhiedelemmel ellentétben a Földön élő denevérfajok közül csak három, Dél-Amerikában előforduló faj (Desmodus) táplálkozik vérrel. Ugyanakkor ezek is csak alig 20 milliliter vért szívnak ki az áldozatból (többnyire lovak vagy szarvasmarhák), akik nem is igazán érzik meg ezt a mennyiséget. A vámpír téma a regény- és forgatókönyvírókat a mai napig inspirálja. Az egyik leghíresebb vámpíros mű a Drakula. Az első Drakula-film 1931-ben készült Amerikában, melynek főszerepét Lugosi Béla, magyar emigráns színész játszotta. A film az 1897-ben Bram Stoker ír szerző tollából született Drakula regény alapján készült, melynek főszereplője valós személy volt: Vlad Tepes havasalföldi uralkodó. Vlad Tepes a 15. században uralkodott, és egy ideig Hunyadi János majd Mátyás király pártfogása alatt állt, bár ez utóbbi később több évi várbörtönbe vetette Visegrádon. Már apja felvette a Drakul (drac=ördög) nevet, amit találó jelzőként a fia is továbbvitt, ugyanis apa és fia Európa szerte híres volt kegyetlenkedéseiről; ez utóbbi kedvenc foglalatossága a karóba húzatás volt. Az írót valószínűleg a fennmaradt mondák, legendák valamint írásos dokumentumok ösztönözték a regény megírására, ahol a vámpírság átvitt értelemben az emberekkel szembeni kegyetlenkedést jelképezi