Üstdob monoton ritmusa, tompa-, átható hangja kényszeríti ütemes lépésekre a félelmetes harci eszközöket - pajzsot, lándzsát, kést, kardot, íjat és nyilat - viselő, izzadó férfiakat. Hatos sorokban masíroznak a régi, katonai úton keleti irányba, ahol már kétszáz évvel ezelőtt III. Thotmesz is járt a hadseregével. Elérik a határerődöt, Zarut. Négy csapattest, 2.500 harci szekér, 20.000 ember, a legnagyobb hadsereg, mellyel Egyiptom valaha átlépte a határt.
Minden csapattest rendelkezik az összes fegyvertípussal, így a harcban nem kell egymást támogatniuk. A Széth-csapattest Per-Ramszeszből jön (II. Ramszesz által épített új főváros, valószínűleg azonos Tanisszal, bár néhány egyiptológus ezt vitatja), a Ptah-csapattest Memphiszből, a Ré-csapattest Héliopoliszból, az Amon-csapattest pedig Thébából. (Mindegyik csapattest egy istenről kapta a nevét.) Egy gigantikus hadigépezet hihetetlen összjátéka ez. Mindezek élén pedig, fenséges megjelenésével maga Ré fia: II. Ramszesz. Menna, - a segédtisztje - által vezetett harci szekéren áll, szőke, huszonöt éves, öntudatosan előre tekint, mintha már látná az ellenséget. Fején a kék korona, testén ágyékkötő. Mellette testőrei, a hosszú lándzsát magukkal hordó sardanák, körülötte az izgatottan fel-alá rohangászó királyi vezérkar hordája. Őfelsége; Ramszesz, élete legnagyobb próbatétele elé megy.
Amit nem tudhat, és ez a végzetes a helyzetben, hogy néhány kilométerrel északabbra, a mai Szíria határán egy másik, még hatalmasabb hadsereg vonul dél felé. Muwattalis, a nagy birodalomalapító, Suppiluliumas unokája, aki öt éve hettita király, úgy érzi, Egyiptom megfenyegette, kihívta, becsapta. Megesküdött, megbosszulja szövetségesei elhódítását. Előtte 8.000, mögötte 90.000 katona, 10.000 ló, 3.500 harci kocsi, mindegyiken három, csatabárddal és súlyos bunkóval felfegyverkezett, nagy testű, rövid hajú, vakmerő férfi.
A két hadsereg még olyan távol van egymástól, hogy egyikük kémei sem adnak hírt a másikról. Ramszesz azonban tudja, és Muwattalis is tisztában van vele, hogy csak egy történhet: harc. Ezért mindegyik felfegyverkezve, sóvárogva várja a másikat, hogy legyőzze, és ezzel egy világhatalmat semmisítsen meg.
Előzmények
A hettita nagykirály, Suppiluliumas a Kr.e. 13. század közepén megsemmisítette Tusratta király mitanni birodalmát, és Észak-Szíria nagy területeivel együtt országához csatolta. Hatti, a hettita birodalom ezáltal Egyiptom és Babilónia mellett harmadik világhatalommá vált. Az ütközőállam, Mitanni megsemmisítése problémát okozott a két szomszédnak, Egyiptomnak és Hattinak. Határvillongások, a vazallus fejedelmek kölcsönös elhódítása következett. Az Eufrátesz egyik gázlójánál fekvő szíriai Karkemis élére, mely stratégiai szempontból igen fontos volt, alkirályt helyeztek, a helyi lakosokat deportálták, és a hátországból származó, megbízható hettitákat telepítettek a helyükre. Mitanni összeomlása után Szíria gyenge pont lett. Miközben a hettiták tűzzel és karddal tartották sakkban a szövetségeseiket, az egyiptomiak katonai és gazdasági segítséget nyújtottak lehetséges árulóiknak. Suppiluliumas pestisben halt meg, melyet állítólag egyiptomi hadifoglyok hurcoltak be az országba. ( Fia és trónörököse, II. Mursilis annyira félt attól, hogy ugyanerre a sorsra jut, hogy egy teljes könyvet írt pestis elleni imákkal. )
Mursilisnak a legnagyobb gondja a kaskákkal, Arzawa lakosaival és néhány szíriai fejedelemmel volt. Az ő érdeme, hogy 30 évnyi uralkodása alatt a hettita birodalom nem lett kisebb. Fiának, Muwattalisnak már nehezebb dolga volt. Nagyjából ugyanakkor lett hettita király, amikor II. Ramszesz Egyiptom egyedüli ura. Ramszeszhez hasonlóan ő is elhagyta a régi fővárost, és újat alapított. Miközben azonban Ramszesznek az új metropolis önigazolásához kellett, Muwattalis számára a kormányszékhely áthelyezése az ország déli részében fekvő Dattassába, politikai szükségszerűség volt. A hettita király pontosan tudta, hogy birodalma jövője az Egyiptommal közös határon dől el.
I. Széthi (II. Ramszesz apja) uralkodása első évének szíriai hadjáratával megerősítette a birodalom északi határát. "A beduin föld ellenségei" - hangzik a karnaki nagy hüposztilcsarnok északi falán egy felirat - "lázadásra gondolnak, törzsi nagyjaik egyesültek és fenyegetik a hurrita országot. Lázadást és veszekedést szítanak, mindegyik megöli a másikat, és nem ismerik a palota utasításait."
A Széthi által leírt viszálykodást a beduinok kezdték, akik a kánaániták, a "hurrita ország lakóinak" életterébe betörtek. Széthi visszaszorította a beduinokat, és ha már hadjáratot vezetett, egyidejűleg rést ütött a hettita birodalom határán is. Elfoglalta az Orontész folyó felső részén található határerődöt, Kadesht, mely addig hettita befolyás alatt állt.
Uralkodása 4. évében II. Ramszesz is előrehatolt már egyszer a hettita határig. A fáraónak ezt az alig dokumentált hadjáratát a Nahr el-Kelb folyó menti sztélé jelzi. A dátum: 4. év, 3. ahet hónap 2. napja [augusztus 16.], és II. Ramszesz néhány melléknevének töredéke olvasható rajta. Bár maga a felirat elpusztult, a sztélé létezése már önmagában bizonyítja az egyiptomi csapatok ázsiai jelenlétét az adott időben. Az ellenséggel nem találkoztak, úgy tűnik, Ramszesz a Nahr el-Kelb szakaszt egyetlen rajtaütéssel szerezte meg.
(folytatjuk)
.jpg)
