A Spanyol Tudományos Kutatási Főtanács (CSIC) archeológusai az andalúziai Donana Nemzeti Parkban a Hinojos lápvidéket tanulmányozzák abban a reményben, hogy rábukkannak egy háromezer éves településre - olvasható a The Daily Telegraph (http://www.telegraph.co.uk) online kiadásában. A szakemberek feltételezése szerint a gazdag tartesszoszi civilizáció egykori székhelye a Donana Nemzeti Park területén található.
Mindeddig a történészeket nem érdekelte a térség, mivel abból indultak ki, hogy a lehetséges helyszín a legutolsó jégkorszak után víz alá került. A legújabb leletek fényében azonban úgy tűnik, hogy abban a korban, amikor a tartesszoszi civilizáció központja megépült, a vizek visszahúzódtak. Később egy szökőár söpörhette le a várost a Föld színéről.
A Guadalquivir folyó torkolatánál lévő lápvidéket tartják az elveszett város legvalószínűbb helyszínének. A régészeti feltárások ugyanis már igazolták a tartesszoszi kultúra jelenlétét a folyó másik partján. "Ha a tartesszosziak megtelepültek a túlparton, valószínűleg az innenső parton, a Donana Nemzeti Park mai területén is élhettek" - nyilatkozta a régészeti projektet irányító Sebastian Celestino.
Mint kifejtette, a térséget többször is sújtották földrengések, egyikük pusztító szökőárat válthatott ki. Ez a cunami időben egybeeshetett a tartesszoszi civilizáció virágkorával.
A légi felvételeken nagy kör alakú és négyszögletes "rajzolatok" vehetők ki, amelyek nem lehetnek természetes képződmények. A felvételek és az ókori görög szerzők leírásai alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a nemzeti park területén egykor hatalmas tartesszoszi város állott.
Míg a spanyol tudósok nem azonosítják a települést Atlantisszal, más kutatók szerint áttörés várható a legendás szigettel kapcsolatos sok évszázados vitában.
"Szaporodnak a bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy Atlantisz története nem fikció, hanem valóság, ahogy ezt Platón mindig is állította" - hangsúlyozta Georgeos Diaz-Montexano kubai régész, aki másfél évtizede kutatja az elveszett szigetet (várost). Mint hozzátette, az Atlantisz valószínűleg nem ott van, ahol a CSIC régészei keresik, ám közel lehet az adott helyszínhez.
Az elmélettel bővült az Atlantisz valószínű helyszíneit felsoroló hosszú lista, amelyen egyebek között szerepelnek a Földközi-tenger különböző szigetei, az Azori-szigetek, de még a Szahara, Közép-Amerika és az Antarktisz is felkerült.
A feltételezések szerint a tartesszoszi civilizáció a Kr.e. XI. és VII. század között élhette virágkorát, gazdagságát az arany- és ezüstkereskedelemnek köszönhette, amelyet a helyi bányákban termeltek ki. Emlékét 70 kőbe vésett, máig megfejtetlen felirat őrzi.
A feliratok keletkezésének ideje vitatott, valószínűleg a Kr. e. VII. század környékére tehetőek. A nyelv elnevezése is egyezményes: Hérodotoszra vezethető vissza, aki erős és gazdag "Tartesszosz Királyság"-ról számolt be a Kr. e. VI. századi Guadalquivir torkolatában. A nyelvemlékek összefüggése a valódi királysággal azonban nem bizonyított, mivel még az sem biztos, hogy egyáltalán létezett-e valójában ilyen város vagy királyság.
Sztrabón szerint a "turdetánok (a tartesszosziak feltételezett leszármazottjai, a rómaiak ugyanis a területet Turdetaniának nevezték) voltak az ibérek közül a legműveltebbek".
.jpg)
