Szívinfarktus

A szívizomzat folyamatos és rendszeres működéséhez tökéletes oxigénellátásra van szükség. Ennek biztosítását szolgálják a szív koszorúserei, amelyek úgynevezett végartériák. Ez annyit jelent, hogy az egyes ágak között nincs, vagy alig található összekötő érkapcsolat, áthidalás.

Az érmegbetegedések, különösen az érfal elmeszesedése már fiatalkorban is érintheti a szív koszorúsereit. Az érfal beszűkülése rontja a szívizom munkateljesítményét, és kiindulópontja lehet az érben bekövetkező vérrögösödésnek, trombózisnak, ami az ér teljes elzáródásához vezet, ami miatt az elzárt érhez tartozó szívizomrész kúp alakban elhal. A szívizom elhalása az adott szívterület (rendszerint a bal kamra elülső vagy hátulsó fala) működésének lényeges rosszabbodásához vezet. Az izomelhalás (infarktus) közvetlen környezetéből kóros elektromos ingerek indulhatnak el, amik a szív rendszertelen működéséhez (aritmia), esetleg kamraremegéshez (kamrafibrilláció) vezetnek. A kamraremegés pillanatok alatt kialakuló folyamat, amelyben a kamra izomzata percenként akár 400-as ütemű remegő mozgást végez, érdemi összehúzódások, pumpálás nélkül. Kamraremegésben megszűnik a vér továbbítása a szívből, azaz hirtelen megáll a keringés, és a beteg a klinikai halál állapotába kerül (a szívinfarktuson átesett betegek 50%-a az eseményt követő 1 órán belül meghal).

Negyven év fölött a leggyakoribb halálok

A 40 év fölötti, elsősorban férfinépesség halálozási arányszámában a szívizominfarktus vezető helyet foglal el. A gyógyítás színvonalának tökéletesítésével sajnos a halálozási arányszám csak részlegesen javítható. Külföldi tapasztalatok is bizonyítják, hogy gyökeres változás csak a koszorúsér-megbetegedések számának csökkenésével érhető el. A koszorúsér-megbetegedés kialakításában nagy szerepet játszanak az ún. veszélytényezők (rizikófaktorok), amelyeknek kiiktatásával a megbetegedés előfordulási aránya látványosan csökken. A rizikófaktorok közé tartozik a dohányzás, a túltápláltság miatti elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a mozgásszegény, ülő életmód. Elősegíti a korai érelmeszesedést a helytelen összetételű táplálkozás, különösen az állati eredetű (sertés-) zsiradék kizárólagossága, illetve a növényi eredetű zsiradék alacsony fogyasztási szintje. Gyakori, hogy a szívizominfarktus tünetei megelőző jelenségek nélkül váratlanul, a teljes jóllét kö¬zepette érik a beteget.

Mellkasi szorítás

A koszorúsér-elzáródást megelőzheti az ún. anginás roham (szegycsont mögötti szorítás) többszörös jelentkezése is. Ennek lényege, hogy a beszűkült koszorúsér miatt a szívizomzat nem kap kellő mennyiségű oxigént. Fokozódó szívmunka esetén a szívizom elégtelen vérellátása heves mellkasi fájdalmat okoz. A roham kiváltója rendszerint fizikai munka, fokozott terhelés (pl. cipekedés, futás jármű után, fahasogatás stb.), esetleg lelki izgalom, ami koszorúsér görcsöt okozva vezet a szívizom vérellátási elégtelenségéhez.

A „szívszorítási roham” fájdalma a szegycsont mögött jelentkezik, gyakran a bal vállba, karba sugárzik, és szorító jellegű (angina pectoris, stenocardia). A roham jóformán azonnal megszűnik, ha a beteg a fizikai terhelést abbahagyja, megáll, leül, és a koszorúsereket tágító gyógyszert (Nitroglicerin) a nyelve alá helyezi. A tabletta (vagy spray) hatóanyaga a szájnyálkahártyáról másodpercek alatt felszívódik, és a szűkült ér kitágításán keresztül javítja a szívizom vérellátását.

Az angina pectoris tüneteinél sokkal súlyosabb tünetcsoportot okoz a koszorúsér elzáródása. Az elzáródás pillanatában igen heves, megsemmisítő erejű fájdalom támad a mellkas közepén, a szegycsont mögött. A beteg úgy érzi, mintha hatalmas abroncs vagy prés szorítaná a mellkasát. A fájdalom élesen kisugárzik a bal vállba, a nyakba, a bal karba, gyakran egészen a kisujjig.
A beteg elgyengül, arca szürkés-sápadttá válik, hűvös, verejtékező, nyirkos lesz. A beteg tudatában van annak, hogy élete veszélyben van, ezért gyakori a halálfélelem miatti szorongás és a nagyfokú nyugtalanság.

Életmentő elsősegély

A helyszínen néha még orvosi vizsgálattal és EKG alkalmazásával sem minden esetben dönthető el, hogy elzáródás következett-e be, vagy csak szokatlanul súlyos angina pectorisos rohama van-e a betegnek. Bizonytalan esetben ezért mindig a súlyosabb eshetőségre kell gondolni, és a kórfolyamatot szívizominfarktusként kell felfogni és ellátni.

A helyszínen tartózkodó családtag, segélynyújtó törekedjék arra, hogy a beteg számára teljes testi és szellemi nyugalmat biztosítson. A halálfélelem miatt szorongó, pánikban levő, nyugtalan beteget rá kell bírni, hogy teljes nyugalomban, lehetőleg mozdulatlanul feküdjék. A beteg gyógyítása kizárólag kórházban oldható meg, ezért azonnal értesíteni kell az orvost, illetve a mentőket, röviden említve a betegnél észlelt tüneteket is.

Az orvos, illetve a mentők kiérkezéséig a segélynyújtó semmilyen körülmények között ne hagyja magára a beteget. Készüljön fel arra, hogy esetleg teljes újraélesztést (mesterséges lélegeztetés és szívmasszás) kell majd végezni, mert a kamraremegés, tehát a klinikai halál kialakulása reális veszély. A kamrafibrilláció bekövetkezése pillanatában a beteg eszméletét veszti, az izomzatában néhány másodpercig tartó merevgörcs jön létre, amit rángógörcs vált fel. A tüneti kép az epilepsziás nagyrohamra hasonlít, de lefolyása legfeljebb fél percig tart. A roham megszűntekor a szederjesség nem oldódik, a nyaki pulzus nem tapintható.

Szívmasszázs és defibrillálás

Eszméletvesztés esetén a beteget azonnal kemény alapra kell helyezni, a mellcsontra egy közepes erejű ökölcsapást kell mérni, majd ismét ellenőrizzük a pulzust a nyakon. Ha az ökölcsapás nem állította vissza a szív normális működését, azaz a nyaki pulzus nem vált tapinthatóvá, az esetben haladéktalanul nekikezdünk a szívmasszázsnak és a befúvásos lélegeztetésnek.

Előfordul, hogy a szívizominfarktus bevezető tünetek nélkül, kamraremegéssel kezdődik! Ilyen esetben a beteg minden előzmény nélkül összeesik, és a fentebb leírt tünetek között, pillanatok alatt meghal. Élete csakis azon múlik, hogy van-e a környezetben elsősegélynyújtásban jártas személy.

Tapasztalat szerint a szívizominfarktus által okozott hirtelen halálesetek áldozatai, főleg a fiatalabb korosztályú betegek, jól reagálnak az újraélesztésre. A kamraremegés biztos megszüntetése azonban csak elektromos defibrillálással valósítható meg. A kezelés lényege az, hogy a defibrillátor áramcsapása a kamraremegést megállítja, és átmenetileg kioltja a fibrillációt fenntartó kóros elektromos ingerkört. Az álló szívben a normális ingerképzés ismét felülkerekedhet, és elindítja a szív természetes működését.

Az eredményes defibrillálás érdekében a mentők érkezéséig hatásos újraélesztéssel a szervezet oxigénellátását is fenn kell tartant. Ezzel a segélynyújtó megakadályozza, hogy a biológiai halál kialakuljon, ami kilátástalanná tenné a további beavatkozásokat.