A tolvajnyelv és más titkos nyelvek

Ha a tolvajnyelvről hallunk, nem arra kell gondolnunk, hogy a tolvajok és más alvilági elemek: rablók, csalók, utcalányok, csavargók egészen más nyelven beszélnek, mint a tisztességes emberek. Voltaképpen ők ugyanazt a nyelvet használják, mint mások, de nem ugyanúgy. Elferdítik a köznyelvi szavakat, más jelentéssel ruházzák fel őket, bizonyos fogalmakat sajátos szavakkal neveznek meg. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a rajtuk kívül állók ne értsék meg beszédüket. Nyelvtani szempontból kevésbé térnek el a köznyelvtől, hasonlóképpen ragozzák a szavakat, alkotják a mondatokat, mint a köznyelven beszélők.

Efféle csoportnyelv a legtöbb művelt nép körében kialakul. A franciák argónak (argot) nevezik, az angolok és az amerikaiak szlengnek (slang), a németek Rotwelschnek, a szerbek šatrovački govornak.

Titkos nyelvük nemcsak a bűnözőknek, a kétes hírű embereknek lehet, hanem más csoportokhoz tartozóknak is, akik így védekeznek a be nem avatottakkal szemben: diákok, katonák, családtagok, baráti társasághoz tartozók stb.
Az elzárkózásra, az elkülönülésre való törekvés a bűnözők körében a legerősebb, nekik lehet leginkább okuk arra, hogy titkolózzanak, hogy megakadályozzák a tőlük származó vagy a rájuk vonatkozó információk terjedését, pontosabban illetéktelen személyhez kerülését.

Másodlagosan a titkos nyelveket általában tolvajnyelvek is szokás nevezni, mégpedig valamely kisebb társadalmi vagy szakmai csoport sajátos nyelvezetét, amelynek szavait és kifejezéseit a be nem avatottak nemigen értik meg. Ilyen értelemben beszélhetünk például az atomfizikusok tolvajnyelvéről, a vasutasok tolvajnyelvéről, a színházi tolvajnyelvről stb.

A tolvajnyelvi elemek más nyelvrétegekbe is bekerülhetnek.
A diáknyelv például argó szavakat is felhasznál. A köznyelven beszélők közül is számosan élnek tolvajnyelvi szavakkal és kifejezésekkel (divatból vagy igénytelenség miatt). Ez a jelenség főleg nagyvárosokban figyelhető meg, többnyire a kevésbé műveltek és a nyelvhasználat igényesebb változatai iránt érzéketlenek körében. Ennek a nyelvváltozatnak már-már részévé válnak az olyan tolvajnyelvi szavak, mint a meló, a lóvé, a pasi, a szajré, a smakkol, a kinyír, a leég, a haver, a hekus, a kégli stb. A meló a munka vagy az állás főnevet helyettesíti, a lóvé a pénzt, a pasi a férfit, a szajré az árut, a smakkol ’ízlik’ értelemben szerepel, a kinyír jelentése 'eltesz láb alól, tönkretesz', a leég igéé 'tönkremegy', a haveré 'barát', a hekusé 'rendőr', a kéglié 'lakás'.

A tolvajnyelv szókészlete eredeti és idegen szavakból áll. Az eredeti szavak nemcsak azzal válnak titkossá, hogy megváltoztatják alakjukat vagy jelentésüket, hanem azzal is, hogy
a beszélők sajátos kifejezéseket, sőt szólásokat hoznak létre segítségükkel (amelyeknek sajátos jelentésük var). A magyar tolvajnyelv szóállományának mintegy fele idegen eredetű (német, jiddis, héber, cigány, szlovák). A német tolvajnyelv idegen elemei közül a legtöbb héber, jiddis, lengyel szó. A francia tolvajnyelv leginkább a nyelvjárásokból és más román nyelvekből (spanyol, olasz, provanszál) merít.

Igen jellemző a tolvajnyelvre a szinonimabőség, vagyis az, hogy egy-egy fogalmat többféle szóval is jelöl. A szinonimák közt újonnan keletkezettek és elavulóban levők is szoktak lenni. A rendőrnek a mai magyar tolvajnyelvben húsz rokon értelmű szava is akad, az igék közül pedig a lop szinonimasora a legterjedelmesebb.

Némelyik szó, illetve kifejezés meglehetősen szellemes, ötletes: a bilincset karperecnek mondják, a lovas rendőrt emeletes zsarunak, a feltűnően öltözködő nőt kétlábú kirakatnak, aki pedig egy időre abbahagyta a bűnözést, arra a takarékra állítja magát vonatkozik.