A légköri csapadék

A hulló csapadék származhat felhőből, illetve ritkább esetben ködből.
Nem hulló csapadék akkor képződik, amikor a levegőben található vízgőz egy része a hideg felszínre folyékony vagy szilárd formában kicsapódik.

A csapadék keletkezése

Bolygónk energiaháztartását elsősorban a Nap befolyásolja. A napsugarak áthaladva a légkörön a talajt melegítik, a talaj viszont a felette lévő levegőt melegíti fel. Amikor a levegő felmelegszik, kitágul, ezzel csökken a sűrűsége. A könnyű meleg levegő felfelé halad, miközben helyébe hűvösebb levegő áramlik. A légkört (atmoszférát) kutató szakemberek megállapították, hogy felfelé haladva fokozatosan csökken a levegő hőmérséklete. A felfelé emelkedő légtömeg tehát mindinkább lehűl. Emelkedés közben az abszolút páratartalma nem változik, viszont a hőmérséklete csökken. Ennek az lesz az eredménye, hogy fokozatosan növekszik a relatív páratartalma, majd eléri a telítettséget, és tovább hűl. Ekkor a levegőben lévő vízpára egy része a porszemekre és más, úgynevezett aeroszol szemcsékre kicsapódik. A hőmérséklettől függően cseppfolyós halmazállapotú cseppecskék, illetve szilárd jégszemcsék jönnek létre. Kialakul a felhő. További kicsapódás, vagy összetapadás révén ezek a cseppek vagy jégszemcsék végül annyira megnőnek, hogy az emelkedő levegő már nem tudja őket fenntartani, ezért kihullanak a felhőből.

Hulló csapadékok

Amennyiben a felhő alatti melegebb légrétegen áthaladva elpárolognak a lefelé tartó vízcseppek, akkor csapadéksáv (virga, esősáv) alakul ki. Ez a csapadéksáv láthatóan kinyúlik a felhőből, de nem éri el a földet.



Ha viszont a felhőből kivált cseppek vagy jégkristályok elérik a talajfelszínt, akkor már csapadékról beszélünk.

A hulló csapadéknak többféle formája lehet:

Cseppfolyós csapadékok a szitálás (apró vízcseppekből álló egyenletes, cseppfolyós csapadék), eső, záporeső (kisebb-nagyobb vízcseppekből álló csapadék, hullhat csendesen vagy zajosan), ónos eső (túlhűlt vízcseppekből álló eső, a cseppek a talajra érve az ütődéstől megfagynak).
 Szilárd csapadékok a hó, hózápor (szilárd, változatos formájú kristályokból áll, a csillagszerű szabályos képződményekből nincs két egyforma), hódara (szilárd, csillogóan fehér vagy fénytelen, átlátszatlan, kerek vagy kúpos alakú jégszemcsékből áll), jégdara (szilárd, félig átlátszó, sima jéggömb), fagyott eső (átlátszó, rendszerint gömb alakú jégszemekből áll), szemcsés hó (igen kicsi, átlátszatlan fehér jégszemcsékből áll), jégtű (igen kicsi, lemez alakú jégkristályokból áll), jégeső (szilárd, változatos formájú és méretű jégdarabokból álló csapadék).



Hókristályok

























Létezik vegyes halmazállapotú csapadék is, mint a havas eső, mely esőcseppeket és hókristályokat is tartalmaz (a hó egy része az alacsonyabb, melegebb légrétegekben megolvad).

A csapadék túlnyomó többsége felhőkből származik, és eső, jég vagy hó formájában kerül a talajra.

Ismerünk azonban egy másfajta mechanizmust is. A vízpára kicsapódása, kikristályosodása végbemehet közvetlenül a föld felszínén is. Ilyenkor nem hulló csapadékokról beszélünk

Nem hulló csapadékok

Amikor a levegő páradús, és annyira lehűl, hogy telítetté válik, azaz eléri a harmatpontot, megindul a kondenzáció, azaz kicsapódás. A levegőrétegben található vízgőz egy része a felszínre folyékony vagy szilárd formában kicsapódik, attól függően, hogy annak hőmérséklete fagypont alatt, vagy fölött van.

A hulló csapadékok a harmat (a felszínen apró cseppek formájában jelenik meg a víz), a dér (a felszín hőmérséklete fagypont alatti, apró jégkristályok tapadnak meg rajta), zúzmara (az áramló levegőből rakódnak le a tűszerű jégkristályok).

Dér