Fényszennyezés

Fejdi Emma (9. évfolyam, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta)

Néhány hónapja hallottam először a fényszennyezésről. Az emberek nem is tudják, milyen károkat okoznak a városi fényekkel maguknak és környezetüknek. Kisebb-nagyobb sikerrel sok konferencia foglalkozott már ezzel a témával. A munkában arra kerestem választ, hogy az állatok hogyan reagálnak a fényre, a világban hol szennyezik a legjobban az égboltot stb.

A világítás az emberrel egyidős, de ez nem jelentett kezdettől fogva fényszennyezést, mint ahogy ma sem lehet szennyezésként értékelni minden mesterséges fényt. A fényszennyezés káros környezeti hatásai közül egyet sem jegyeztek fel akkor, amikor gyertyák, fáklyák, tűzhelyek fénye világította meg az ember számára az éjszakát.

Kevesen gondolnak bele abba, hogy környezetünket nem csak a különböző hulladékokkal, égéstermékekkel és zajjal, hanem fénnyel is szennyezzük. Gondoltuk volna, hogy a város fényei nemcsak az amatőr csillagászokat és az éjszakai állatokat zavarják, hanem például a rák kockázatát is növeli?



Az emberek a világ sok országában csak mostanában döbbennek rá arra, hogy a korábban a civilizáltság fokmérőjének tartott közvilágítás és megvilágítottság mára már inkább a civilizáció melléktermékének számít, mint például a megnövekedett forgalom, a légszennyezés és a zaj. A középkori boszorkányképzetek óta elterjedt hiedelem az, hogy minél jobban ki van világítva egy terület, annál biztonságosabb. Manapság azt hisszük, hogy a fény védelmet nyújt a vandál elemek és a betörők ellen, pedig a fokozott megvilágítás hatására legtöbbször kimutathatóan nő a bűncselekmények száma. Már nálunk sokkal fejlettebb országokban is felvetik a problémát, hogy a szükségtelen és túlzott éjszakai megvilágításnak komoly anyagi kiadásokkal jár.



Egyedül Angliában kimutatták, hogy 7 év alatt negyedével növekedett a fényszennyezés, ezáltal már csak az ország egytizede tapasztalhatja meg az igazán sötét eget, így a legtisztább éjszakákon is csak az otthonok fele láthatja a Tejutat. Elgondolkodtam azon, hogy szomorú lenne, ha gyermekeim már nem láthatnák, hogy milyen szép is a csillagos ég… A világ másik részén, Shanghaiban a helyi önkormányzat a fényszennyezést a legsúlyosabb problémákkal, a felhőkarcolókkal, az új olajvezetékkel és a fertőzéses megbetegedéssekkel említi egy lapon. Ezzel kapcsolatban sok helyen törvényeket hoznak, amiket aztán meg is szegnek…

Nem is gondolnánk, hogy az éjszakai megvilágítás milyen sok élőlényt befolyásol! Az ökológusok szerint a túl sok fény felforgatja az éjszaka rendjét, károkat okoz a rovar-, madár- és mocsárvilágban, az ökoszisztémákban. Ide kapcsolódik egy természetvédő elhíresült mondata az égő olaj- és gázfáklyákkal kapcsolatban: "Nehéz ezeket a dolgokat kezelni, ha egyszer éjszakai lepke vagy". Floridában a különböző tengeri teknősfajok kicsinyei a hullámokon megcsillanó holdsugár fényét követve találják meg a tengert.



Régebben sokszor a tengerparti villák és hotelek fényeit követték, így a parton nem maradt esélyük a túlélésre. Szerencsére ma már törvény tiltja a fényeket a tengerparton. Egyedül az Egyesült Államokban évente 5 millió, főleg ragadozó madár esik áldozatul kommunikációs tornyoknak, melyekhez az éjszakai villódzó sárga-vörös fények csalogatják őket. Több ilyen történettel tudnám alátámasztani, hogy az állatok számára mennyire fontosak a természetes fényforrások!

Biológiai óránkra is hatással vannak az éjszakai fények. Ha szemünket éjszaka hosszabb időre fény éri, akkor szervezetünk megszokott melatonin hormon termelése felborul, nem tudjuk kipihenni magunkat. Német tudósok kimutatták, hogy ilyen esetekben megnő a rák kockázata is.





Érdekes megemlíteni ezzel kapcsolatban az éjszakai evés problémáját is, amikor az ember nappal egyáltalán nem érez éhséget, viszont este mindent felfalna. Kicsit részletesebben kellett foglalkoznom a melatonin és az alvás kapcsolatával annak érdekében, hogy megtudjam, szervezetünkben milyen fontos hormon a melatonin. Csak este termelődik, és a kék fény megakadályozza ezt a folyamatot. Mit teszünk, ha az ablakon mégis beszűrődik? Hosszú távon nem tesz jót szervezetünknek…

Az ősi alvás- és álomtan azt tartotta, hogy a lélek nemcsak a halál beálltakor, hanem az alvás idején is elhagyja a testet, s valahol a végtelenben bolyong. Bolyongása során találkozik más lelkekkel, beszélget velük – ez az álom. Ha a lélek nem talál vissza a testbe, akkor a test beteg lesz, majd meghal...



Sajnos nálunk ez a problémakör még egyáltalán nem jelent meg a köztudatban. Pl. elterjedőben van az utcalámpáknak egy új típusa, mely minden eddiginél fényesebb, és irányítatlanul szórja a fényét mindenfelé. Az ilyen lámpák fénye nagyon zavaró, akár 200 méterről bevilágít a lakásokba, holott elméletileg 10-20 méter sugarú kör bevilágítására lenne szánva. Néhol, és erre jó példa a szomszéd országban Budapest, 100 km-ről látható a város vakító esti fénye. Egy másik rossz példa a pihenőövezetben lévő túlméretezett, rosszul irányított utcalámpák esete, mely ellen a legvastagabb sötétítő függönnyel sem lehet védekezni, viszont forgalmas útkereszteződésekben remekül szerepelhetnének. Felvetődik a kérdés: mennyibe kerül ez nekünk? Ha így folytatódik, talán már a napfogyatkozást sem láthatjuk tisztán. Ahogy múlik az idő, egyre fejlettebbek az országok, és egyre többet költenek a világításra.

Magnitúdó – az égitestek fényességének meghatározására szolgáló csillagászati mértékegység. A skálát az ókori görögök találták ki, mégpedig valószínűleg Hipparkhosz, valamikor Kr.e. 150 táján. A szabad szemmel látható csillagokat 6 fényességi osztályba sorolták, a legfényesebbet elsőrendűnek (egy magnitúdósnak) nevezték el, a leghalványabbakat hatodrendűnek. A modern idők csillagászai műszereik segítségével finomították a görögök rendszerét. Úgy döntöttek, hogy 5 magnitúdó ugrás 100-szoros fényességkülönbségnek fog megfelelni. A különösen fényes égitestek, mint pl. a Nap, illetve a csak távcsővel megfigyelhető halvány objektumok miatt ki kellett terjeszteni az eredeti 5 fokozatú skálát.