Isten összeköt vagy elválaszt?

Mosztár, Újvidék, Ljubljana, Berlin és Isztambul. A filmes fiatalok négy hétig működtek együtt intenzíven. Ennek eredményeképpen véget ért a Divided God című projektum első szakasza. Ez pedig nem kevesebbre vállalkozott, mint olyan kérdéseket körüljárni, hogy:

– a különböző vallások az emberek közötti megbékélést, vagy inkább a megosztottságukat segítik-e elő;

– a politika, vagy a vallások okozták-e a legutóbbi balkáni háborúkat;

– és azóta mennyire közeledtek egymáshoz újra az itt élő emberek.

Mivel az újvidéki CK13 Ifjúsági Központ (vagy, ha valaki úgy jobban ismeri, a Bojović vajda utca 13. alatti Fekete Ház) szintén részt vett a munkában, szombat este az itteni nyilvánosság is betekintést nyerhetett a vállalkozás első eredményeibe, vagyis a Mosztárban és Újvidéken készült alkotásokba.

Az itt látott négy rövid dokumentumfilm (melyeknek egyik mentora Želimir Žilnik neves filmrendező volt ) elsősorban a fiatalokra koncentrált, de nem kizárólag. Így pl. az elsőben Mirko Đorđević vallásszociológusnak a projekt résztvevőivel folytatott nyilvános beszélgetéséből láthattunk részletet, amelyben többek között azt szögezte le, hogy bár a szerb alkotmány nem engedélyezi egyetlen vallási közösség hátrányos megkülönböztetését sem, a vallásról szóló törvény igazából csak a hagyományosakat (judaistákat, muzulmánokat, ortodox keresztényeket és katolikusokat) ismeri el, holott Vajdaságban rajtuk kívül még 137(!) más vallási felekezet van, amelyeket szinte naponta érnek zaklatások.

Az ezt követő Children of Divided Schoolt ljubljanai fiatal lányok készítették a mosztári gimnáziumról, amely a benne tanulók szerint belülről gyönyörűen helyre van hozva, (a filmben nem látható!) kívülről viszont még mindig nagyon is ott vannak a legutóbbi háború nyomai. Hasonlóképpen megoszlik az egy fedél alatt tanulók véleménye is: az egyik azt nyilatkozza, hogy szabadon lehet választani a horvát és a bosnyák tanítási program között, még a tanáraik is ugyanazok, a másik szerint pedig teljesen külön emeleteken vannak, és még a tanáraik is mások. „Mosztár tehát továbbra sem egységes, de a helyzet mindenképpen jobb a korábbinál”– mondja egyikük, és ezzel a véleményével valószínűleg nincs egyedül.

A Lagano protiče reka című dokumentumfilm főszereplője szintén mosztári. A város egyik élő legendájának számít, de sokan úgy vélik, nincs egészen ki mind a négy kereke. És nem csak azért, mert kerékpáros versenyző (pedig 73 éves).

A felesége mellrákban halt meg. Őt golyószórósorozat, házát gránáttalálat érte, ezért egy kukában lakik. Egy új sportcipőt sem engedhet meg magának, mert utcai adományokból él. Mégis van kedve népdalokat énekelni és az emberek közötti békés együttélést propagálni. Mert, mint mondja, bár Szerbiában született, most senki egy ujjal sem bántja.  

A mosztári híd ugyancsak a város jelképe. Állítólag a róla történt első ugrást a folyóba még 1664-ben dokumentálták. A Still divided című dokumentumfilm készítői utcai villáminterjúk formájában arról érdeklődnek benne, ki hogyan látja: valóban összeköti-e a folyó két partját, (a muzulmán és a horvát oldalt) a nevezetes félhold alakú híd.

A projektumnak egy részét láthattuk, kíváncsian várjuk a Berlinben és Isztambulban készült filmeket. Bővebben: www.pozitiv.si/dividedgod

A nevezetes félhold alakú hidat is újra kellett építeni

A projekt egyik mentora: Želimir Žilnik