A vár romjai a település fölé emelkedő meredek hegy tetején találhatók 371 m magasságban. A királyi várat először 1264-ben említik. IV. Béla hada itt ütközött meg pártütő fiának, a későbbi V. Istvánnak a seregeivel. 1302-től Kán László vajda székhelye. A vajda 1307-ben valószínűleg itt tartotta fogságban Ottó magyar királyt, miután elvette tőle a koronát. A várat 1321-ben Károly Róbert szerzi meg. Később V. László Hunyadi Jánosnak adományozta.
Egy idő után újra királyi vár lett, majd jobbára az erdélyi fejedelmek birtokolták.
Számos birtokosa közül a legjelentősebbek: Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor voltak. A XVI. században ebben a várban raboskodott Dobó István, az egri hős is, aki Izabella királyné parancsára került fogságba.
A várat 1580 körül Geszti Ferenc (1545-1595) építette újjá. Az őt követő birtokosok alatt az építmény igen leromlott, köveit széthordták,
1687-ben a császáriak szállták meg, s 1717-19 között meg is erősítették.
Az 1848-49-es szabadságharc alatt, valószínűleg hanyagság következtében, a várerődben található lőporraktár felrobbant, és mintegy 150 honvédet maga alá temetett.
Falaiból ma már csak annyi látszik, amennyi megmaradhatott az idő viszontagságaival való szüntelen küzdelem során.
A dévai vár kerek bástyájában fejezte be életét Dávid Ferenc (1510-1579), az egyetlen, kimondottan magyar vallás, az unitárius egyház alapítója. A vár közepén, emléktáblával jelölve, még látható az a cella, amelyben raboskodott.
KŐMIVES KELEMENNÉ
(A falba épített asszony)
Tizönkét kőmíjes esszetanakodott,
Magos Déva várát hogy fölépítenék,
Hogy fölépítenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Déva városához meg is megjelöntek,
Magos Déva várhoz hezza is kezdöttek,
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott röggelre.
Megint tanakodék tizönkét kőmíjes,
Falat megállítni, hogy lössz lehetséges,
Mig elvégre ilyen gondolatra jöttek,
Egymás között szoros egyességöt töttek:
- Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát,
Avval állítsuk meg magos Déva várát.
- Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz mönni lönne akaratom!
- Kőmíjes Kelemön felesége mondja, -
Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakat, állj is gyorsan elé,
Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé. -
Mikor fele útját elutazták vóna,
Erős üdő vala, záporeső hulla.
- Asszonyom, csillagom, forduljunk mü vissza,
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,
Kőmijes Kelemön udvarában jártam,
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva,
Annak közepibe mély kút vala rakva,
S az ő kicsi fia oda beléhala. -
Az éjjeli álom nem telik ma jóra. -
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! -
- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak se teéd, a hintó se teéd,
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. -
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Kőmijes Kelemön őköt eszrevövé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
- Én uram istenem, vidd el valahova!
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza! -
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót sömmi baj nem lölé.
- Jó napot, jó napot tizönkét kőmíjes!
Neköd is jó napot, Kelemön kőmijes!
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
- Édös feleségöm, neköd is jó napot!
Hát ide mér jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.
Tizönkét kőmíjes azt a törvényt tötte:
Kinek felesége hamarább jő ide,
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe,
Avval állítsuk meg magos Déva várát,
Csak így nyerhetjük el annak drága árát.
Kelemönné asszony, hogy átalértötte,
Bánatos szüvének így lött felelete:
- Várjatok, várjatok tizönkét gyilkosok,
Amig búcsut vöszök: csak addig várjatok,
Hogy búcsut vöhessek asszony barátimtól,
Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól:
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem konditnak. -
Kelemönné asszony avval hazamöne,
Egyször mindönkorra, hogy végbúcsut vönne,
Hogy végbúcsut vönne asszony barátitól,
Asszony barátitól s szép kicsi fiától.
Avval visszamöne Kőmijes Kelemönné,
Sírva haladt magos Déva vára felé,
Megfogák szép gyöngén, bétövék a tűzbe,
Az ő gyönge hammát keverék a mészbe,
Avval állíták meg magos Déva várát,
Csak így nyerheték meg annak drága árát.
Kőmíjes Kelemön mikor hazamöne,
Az ő kicsi fia jöve véle szömbe,
- Isten hozott haza, kedves édösapám!
Hol maradt, hol maradt az én édösanyám?
Az ő édesapja neki így felele:
- Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére.
- Istenem, Istenem, este is eljöve,
Mégis édösanyám még haza nem jöve!
Apám, édösapám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám?
- Mönny el, fiam, mönny el, magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.
Elindula sírva az ő kicsi fia,
Elindula sírva magos Déva várra,
Háromszor kiáltá magos Déva várán:
- Anyám, édösanyám! szólj bár egyet hozzám!
- Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorit,
Erős kövek közi vagyok bérakva itt. -
Szüve meghasada s a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla.
.jpg)
