A máj működése

Két lebenyből áll, elölről a hashártya kettőzete, a cseplesz takarja. Barnásvörös színű, kb. 1,5 kg súlyú, sima felszínű, kelt tészta tapintatú, tömött hámszövetből álló szerv. A máj alsó felületén helyezkedik el az epehólyag, ez tárolja a máj által termelt epét, töményíti azt és szükség szerint a zsíros béltartalomhoz üríti. A vékonybélből a vena portae – a májkapuvéna viszi a vérbe felszívódott tápanyagokat a májba. Az ide került hatóanyagok, gyógyszerek nagy része inaktiválódik, lebomlik, mielőtt még bekerült volna a központi vérkeringésbe, illetve elérte volna célszervét.

A májnak az alábbi anyagcsere-funkciókban van kiemelkedő szerepe:
1. szénhidrát- (cukor-) anyagcsere;
2. aminosav- és ammónia-anyagcsere;
3. fehérjeszintézis és -lebontás;
4. méregtelenítés,
5. hormonanyagcsere;
6. zsíranyagcsere;
7. végül az epe képzése és kiválasztása révén jelentős feladata van a bélcsatornában zajló emésztőfolyamatokban is. Az említett funkciókon túl a máj fontos vas-, réz- stb. raktár is, valamint a máj képzi az A-vitamint is előanyagából, a béta-karotinból.



Szénhidrát-anyagcsere.- Májbetegségekben, különösen májzsugorodásban, gyakoriak a szénhidrát-anyagcsere eltérései. Leggyakrabban a vércukorszint emelkedése fordul elő. Ilyenkor a vér magas cukorszintje mellett magas a vér inzulin szintje is, ami inzulinrezisztenciára utal, vagyis a cukor már a kelleténél több inzulin jelenlétében sem tud bejutni a sejtekbe. A beteg máj nem képes kellő mértékben sem a glükózt, sem a metabolizmust felügyelő két legfontosabb hormont, az inzulint és a glukagont metabolizálni.

Súlyos mértékű májkárosodásban, így heves lefolyású, ún. akut fulmináns hepatitiszben (májgyulladásban), a májzsugoros megbetegedés végstádiumában, a máj daganatos megbetegedéseiben és bármilyen súlyosabb mértékű májkárosodás esetén előfordulhat a vércukorszint csökkenése is. Ebben az esetben a magyarázat abban rejlik, hogy a súlyosan megbetegedett máj nem képes a glükózból glikogéntartalékokat készíteni, ami a vércukorszint „hullámzása” esetén pótolna a vérben az aktuálisan előállt hiányt.





Aminosav- és ammónia-anyagcsere.- Súlyos májelégtelenségben az aminosavak felhasználása gátolt, ezért a keringésben megnövekszik a szabad aminosavak mennyisége, ami egy bizonyos határ felett ún. "túlfolyásos" aminoaciduriát, azaz a vizelettel fokozott aminosav-ürítést eredményez. A fehérjebontás, azaz a nitrogén-anyagcsere toxikus terméke, az ammónia (NH3) az ureaciklus során majdnem kizárólagosan a májban alakul át nem toxikus végtermékké, vagyis karbamiddá. Előrehaladott májbetegségben az ureaszintézis gyakran csökken és ennek következtében az ammónia felszaporodik a vérben. Az ammóniaszint emelkedése viszont számos következménnyel járhat, melyek közül a legfontosabb az agyműködés károsodása. Az ún. hepaticus encephalopathia (májbetegség során kialakuló agyműködési zavar, amely egészen kómáig fokozódhat) mértéke általában arányos az emelkedett vérammónia-szinttel.

A máj a táplálékkal bejutott fehérjék, illetve aminosavak lebontása mellett számos fehérjét maga is előállít. Májbetegségben a leggyakoribb fehérjeanyagcsere-zavar: a vérben levő albuminszint csökkenése (hypalbuminaemia), ami testszerte vizenyőképződéshez (generalizált ödéma) vezet.

Hasűri folyadék (ascites, hasvízkór) jelenléte májbetegségben fokozza az albuminszint csökkenését, a hasűri folyadék tetemes fehérjetartalma miatt, ugyanis a szervezet albumintartalmának jelentős része ilyenkor a hasűri folyadékban helyezkedik el.

A májban termelődik a véralvadási faktorok nagy része is, és ezek szintje illetve aktivitása májbetegségben alacsonyabb lehet, ami fokozott vérzékenységhez illetve spontán bevérzésekhez vezet (pl. a bőrben vagy az ínyben).

Méregtelenítés, hormonanyagcsere.- A máj számos, szervezetben képződött anyagcseretermék, hormon és a "mesterségesen" bejuttatott gyógyszerek metabolizmusában játszik kiemelkedő szerepet. A szervezetben felhalmozódni képes zsíroldékony anyagokat konjugációval vízoldékonnyá alakítja, és így elősegíti azok változatlan formában történő kiürülését az epével és a vizelettel.

Májbetegségben bizonyos gyógyszerek anyagcseréje megváltozik, ugyanis a bélből felszívódó gyógyszerek súlyos májkárosodás során a májbeli méregtelenítés megkerülésével közvetlenül a szisztémás keringésbe juthatnak. Ezen funkciók károsodása miatt májbetegség fennállása esetén egyes gyógyszereknél elővigyázatosság indokolt, mivel nagyon könnyen túladagolási tünetek jelentkezhetnek.

A máj számos hormon (inzulin, glukagon, tiroxin, mellékvesekéreg-hormonok, férfi-, női ivarhormonok) inaktiválásában, lebontásában vesz részt. A nemi hormon (ösztrogén, tesztoszteron) anyagcserezavara játszik szerepet az ún. póknévuszok (csillag alakú kapilláristágulatok) kifejlődésében, a hónalj- és szeméremszőrzet kihullásában és a here sorvadásában, amelyek az idült májbetegség gyakori kísérői. Májbetegség során a megváltozott májbeli vérkeringés is hozzájárul az ún. feminizáció (nőiesedés) kialakulásához férfiakban, mivel a férfihormonok a kóros keringés miatt a májon kívül női hormonná alakulnak át. Alkoholos májbetegségben a feminizáció létrehozásában szerepet játszik az alkohol direkt toxikus hatása is a here-agyalapi mirigy-agyalapi idegközpontok alkotta tengelyre, mely a vér tesztoszteronszintjének csökkenésében mutatkozik meg.

Zsíranyagcsere.- A máj által normális körülmények között felvett zsírsavak - amelyeket a máj trigliceriddé alakít - a megevett táplálékból és a zsírszövetekből származnak. Bizonyos zsírsavak (különösen a telítettek) a májban acetátból szintetizálódnak. Májkárosodás esetén (a legtöbbször alkohol fogyasztása miatt) a májban trigliceridek halmozódnak fel és így zsírmáj alakul ki.

A máj állítja elő a szervezetben lévő koleszterin közel felét, míg a többi a táplálékkal kerül felvételre. A máj által termelt koleszterin körülbelül 80%-a az epe előállításához használódik fel.

Az epe.- Epesavakat és epefestékeket (bilirubin és biliverdin) tartalmaz, enzimeket nem. Vegyhatása (pH) 6,5 – 8,6 közötti. Az epe emulgeálószer (detergens), mely a zsírcseppeket nem engedi újra nagyobb cseppekké összeállni, így ezek a zsírcseppecskék nagyobb felszínnel hozzáférhetők a zsírbontó lipáz enzim számára. Az epének a bakteriális endotoxinok-mérgek közömbösítésében is szerepe van, valamint véd a mikroorganizmusok káros hatásától is. Az epével választódik ki számos gyógyszer is.

Az epét az ókor, majd a középkor orvosai is sokáig az életfenntartó testnedvek közé sorolták. Teljes joggal, hiszen olyan mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek – ha ilyen úton nem szabadul meg tőlük a szervezet – súlyos betegséghez vezethetnek.



Ha az epe nem jut el a bélbe (pl. epekő okozta elzáródás az epevezetékben), a táplálékkal bejutott zsírok 25%-a megjelenik a székletben és súlyosan károsodik a zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E- és K-vitamin) felszívódása is.

A májban képződött epe az epecsatornákon, majd az epevezetéken át hagyja el a májat, és az epehólyagban raktározódik és az epehólyag falának felszívóképességének köszönhetően besűrűsödik, így a májban termelt folyadékhoz képes töményebbé válik. A máj epevezetéke és az epehólyag kivezetőcsöve közös epevezetékké egyesül, majd ehhez társul még a hasnyálmirigy vezetéke is és így jut a nyombélbe. A bélbe történő beszájadzást erős izomgyűrű zárja. Étkezési szünetekben, ill. megfelelő inger hiányában az izomgyűrű zárt állapotban van, és így az epe nem kerül a bélbe. Természetes vagy mesterséges ingerek hatására az epehólyag összehúzódik, és a tárolt epe a nyombélbe ürül. Az epetermelés folyamatos, kb. napi 0,5 liter, de napszaki ingadozás észlelhető. Éjjel kevesebb epe termelődik, mint nappal. Az epetermelés étkezések után kb. három órával van a maximumon.