Diverticulosis

A diverticulum (van neki egy régies, kissé talán furcsán hangzó magyar neve is: gurdély) az emésztőtraktus potenciálisan bármelyik szakaszán, de leginkább a vastagbélben megjelenő zsákszerű kiboltosulás.

A legtöbbször tünetmentes

Ezek a bél-zsákocskák nem tartalmazzák a bélfal összes rétegét (az izomréteg hiányzik). A diverticulumok átmérője az esetek túlnyomó többségében 3 és 30 mm között váltakozik (ritkábban ettől jóval nagyobbak is lehetnek). A legtöbb esetben a bél endoszkópos (rectoszkópia, colonoszkópia) vagy kontrasztanyagos-beöntéses röntgenvizsgálata által, „véletlenül”, mellékleletként kerülnek diagnosztizálásra, hiszen a diverticulosis az esetek 70-75%-a tünetmentes! Diverticulumokat ritkán találhatunk 40 évnél fiatalabb személyeknél (kevesebb mint 10%), de 40 év felett gyakoriságuk meredeken megemelkedik (kb. 30-40%).

Ez is egy civilizációs betegség

A diverticulumok kialakulása feltehetőleg a bélfal izomrétegének görcsével függ össze, a megnövekedett bélen belüli nyomás (gázok, székszorulás) ugyanis a bélfal leggyengébb ellenállású területein a simaizom megnyúlását eredményezi, lehetővé téve ezzel a bél üregének (lumenének) kitüremkedését. A spasmus (a bél izomrétegének görcse, feszülése) hátterében a civilizált társadalmakra jellemző rostszegény táplálkozás áll, melynek hatására a salakanyagok bélen belüli tartózkodási ideje megnyúlik, a széklet volumene lecsökken.

Ha mégis panaszokat okozna…

A tünetekkel is járó kórformánál a betegek vezető panasza a bal alhasra lokalizálódó, váltakozó görcsös fájdalom és a székletürítés addigi ütemének, szokásának a megváltozása. A diverticulosisos betegek 15-20%-ában alakul ki diverticulitis (a kiboltosult bélfal helyi gyulladása). Az ilyen bélfal-tágulatokból eredő vérzés az esetek 5-10%-ában lép fel (a diverticulumba beékelődött kemény székletmaradvány által előidézett direkt érfal-felsértés által).

A diverticulitis, vagyis a gyulladás már jóval komolyabb betegség

A diverticulitis a kiboltosult bélszakasz nyálkahártyájának gyulladása, mely 40 év alatt is lehet súlyos lefolyású, de kifejezetten veszélyes időskorú és gyenge immunrendszerű betegekben, a perforáció (bélfal-átlyukadás) és a generalizált hashártyagyulladás (peritonitis) fokozott veszélye miatt. Szerencsére szövődmény csak az esetek mintegy 25%-nál lép fel.
A diverticulitis leggyakoribb tünete a láz, a bal lágyékhajlat feletti hasterületre lokalizálódó fájdalom és nyomásérzékenység. Az esetek egy részében, a húgyhólyag külső irritációjának következtében, nehezített vizeletürítéssel, csípő érzéssel, gyakori vizeléssel járó panaszok is felléphetnek.

Diagnózis

A tünetmentes diverticulosis - mint már említettem - a leggyakrabban más célból végzett hasi képalkotó vizsgálatok mellékleleteként kerül diagnosztizálásra. Szimptómás diverticulosisban az anamnézis (kórelőzmény) legtípusosabb eleme a visszatérő, változó erősségű, többnyire bal oldali alhasi fájdalom. A diverticulitis vagyis a helyi gyulladás gyanúja láz és erősödő szubjektív panaszok jelentkezésekor merül fel. Ebben az esetben kolonoszkópia (optikai eszközzel a bél belső vizsgálata, „tükrözése”) a perforáció (bélfal-átlyukadás) fokozott veszélye miatt ellenjavallt, ez helyett ilyenkor a szabad levegő kimutatására ún. natív hasi Röntgen-felvételre van szükség. Természetesen szükség szerint egyéb vizsgálatok (CT, ultrahang, jelzett vörösvértestekkel végzett szcintigráfia-izotópos vizsgálat) is elvégezhető.

Kezelés

A tüneteket okozó diverticulosisos betegek hatékony kezelése a spasmus, a bélfal feszülésének csökkentése céljából alkalmazott rostdús étrend, a fokozott folyadékbevitel és a rendszeres fizikai aktivitás. A legkedvezőbb eredmények a gyümölcs, illetve zöldségeredetű (nem gabona) rostoktól várhatók, melyek hashajtó-bélmozgató hatásuk révén megnövelik a széklet tömegét és elősegítik a fiziológiás bélbaktériumok elszaporodását (a legtöbb esetben a diverticulosisban szenvedő betegnél nincs jelen a védő hatású normál bélflóra). Elméletileg a görcsoldók is segíthetnek, de ezekre nem jó rászokni valamint gyakori használatuk időskorban több mellékhatással is járhat. A szövődménymentes diverticulosis sebészi kezelése szükségtelen.
Jó általános állapotú és enyhe tüneteket mutató diverticulitises (helyi bélgyulladás) beteg ágynyugalom, folyékony diéta, és szájon át alkalmazott, 7-10 napig tartó antibiotikum terápiával kezelhető. A tünetek rendszerint 2-3 napon belül rendeződnek.
A napjainkban egyre divatosabb probiotikumok (bélflóra-helyreállító gyógyszerek) is, úgy tűnik, hatékonyak lehetnek, különösen hosszan tartó antibiotikus kezelés után.
Sürgősségi műtétre masszív vérzés, ileus (bélcsavarodás), perforáció és hashártyagyulladás esetén kerül sor.
A natív hasi Röntgen-felvételen és a béltükrözés során ábrázolódó óriásdiverticulumok a fertőzés és a bélfal-átlyukadás fokozott veszélye miatt szintén műtéti indikációt képeznek.