Régi bánáti találmányok

Egyszerű, szerény de találékony emberek voltak s nem is érezték magukat a mai értelemben vett feltalálónak. Voltak közöttük tanárok, ügyvédek, sofőrök, kazánkovácsok de egyszerű földművesek is. Találmányaikkal nem tettek szert világhírnévre, és szűkebb pátriájukon kívül sem igen ismerték őket. Többnyire csak a helyi lapok hasábjai őrizték meg emléküket, s ennek köszönhetően tudunk ma létezésükről. Pedig mint alább kiderül, egyik-másik feltaláló és találmány valóban rászolgált arra, hogy elragadjuk a feledéstől.

Ezúttal több mint negyedszáz régen elfeledett, érdekes bánáti találmányról számolunk be, elsősorban azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsuk: meglepően keveset tudunk vídékünk műszaki kultúrájának múltjáról, annak fejlődéséről, gazdag hagyományairól. Következésképpen műszaki kultúránk fejlődéséről sem alkothatunk teljes képet, ha nem vesszük figyelembe és nem méltányoljuk ezeket az előzményeket. Egy-egy találmány hosszabb-rövidebb taglalását a rendelkezésünkre álló adatok szabták meg.

Josip Spoljarić „elektromágneses őre” (1870)

A nagybecskereki gimnázium egykori tanárai közül tudomásunk szerint Josip Spoljarić volt az első, aki szabadalmaztatta találmányát, s akinek készülékéről külföldön is hallottak. Spoljarić 1870-ben készítette el szerkezetét, amely hivatalosan „elektromágneses őr”, valójában pedig egy univerzális vészjelző készülék volt. Alkalmazási lehetőségeiről szólva a Wochenblatt azt írja, hogy „jelez minden víz-, tűz-, betörés- és lopásveszélyt, megjelölve egyben a veszély helyét is”. A korabeli sajtó állítása szerint a készülék jól alkalmazható a külöféle mezőgazdasági termékek (gabonafélék, dohány stb.) tárolásánál, mert ezeknél jelzi a termény romlásának kezdetét. Ugyanis, a becskereki fizikatanár szerkezete a hőingadozást érzékelte, s úgy volt beállítva, hogy a hőmérséklet jelentősebb növekedése következtében azonnal üzemelni kezdett. Kinézéséről és részleteiről keveset tudunk. A korabeli újságíró csak annyit árul el, hogy üzemeltetéséhez havonta néhány kanálnyi vízet kellett beleönteni, emellett háromhavokénti karbantartása igen olcsó volt: mindössze 1 forintba került.

A találmányt a Magyar Tudományos Akadémián is bemutatták és Spoljarićnak az volt a vágya, hogy 1871 májusában a londoni világkiállításon is bemutassa. A Wochenblatt szerint a készülék üzemelését a becskerekiek a Magyar Királyhoz címzett szállodában tekinthették meg 1871. február 26-án.

Szathmáry Ákos készüléke a pontos idő ellenőrzésére (1880)

Akárcsak Spoljarić, Szahtmáry Ákos is a becskereki gimnázium fizikatanára volt. Tankönyveket, tudományos értekezéseket is írt, s 1880 januárjában a Torontál újság  megelégedéssel nyugtázta szerkezetét, amely a pontos idő ellenőrzésére szolgált: ”Végre valahára rendes időjelzésünk lesz. Ugyanis Szathmáry Ákos helybeli gymnasiumi tanár a város költségén a gymnasiumi physicai múzeum órájával egybekötött villamos csengettyűt alkalmazott a toronyra, mely a már megrendelt óra járását szabályozni fogja”.
A találmány további sorsáról nem tudunk.

Dr. Naszády József búvárhajója (1887)

Még 1887 júniusában, két évvel John P. Holland tengeralattjárója előtt, Naszády József kikindai ügyvédnek sikerült szabadalmaztatnia a nyilván hadi célokat szolgáló vízalatti szerkezetét. A Torontál újság írja 1887. június 23-án, hogy „az általa feltalált búvárhajóra mindkét államban (Ausztria, Magyarország) szabadalmat nyert. Nyilván hadászati jellege miatt nem találunk bővebb adatot erről az egyébként érdekes találmányról.

Dr. Nyáry Ferenc akkumulátora (1887)

Kétévi munka után, Dr. Nyáry Ferenc a becskereki gimnázium vegytantanára, 1887 júliusában egy különleges akkumulátort szabadalmaztatott. 1887. július 28-án a Torontál újság terjedelmes cikkben méltatja a „torontáli találmányt”, hangsúlyozva, hogy az akkor ismeretes Plante-féle „electromos akkumulátort”, amely kezdetlegessége miatt „kevés elektromosságot vett fel”, Nyáry előtt sokan szerették volna tökéletesíteni. „Ez azonban már nehezen ment, mert maga a fémólom keveset halmoz fel. Az ólomvegyületek pedig nemigen tarthatók össze szilárdul”.

A továbbiakban a lap részletezi a becskereki tanár találmányát: „Dr. Nyáry Ferenc 1885 óta szintén tanulmányozta az akkumulátorok szerkesztésének módját. Két évi szakadatlan munkásság után oly célszerű akkumulátorokat sikerült összeállítania, hogy míg azok tartósság tekintetében az eddigieket mind felülmúlják, addig electrom halmozóképességük, a legjobbakkal kiállják a versenyt. Ezeken kívül rendkívüli előnyük, hogy igen egyszerűek és az addig ismertek közt legjutányosabban előállíthatók. Mindezen előnyök folytán érdemesnek látta találmányára szabadalmat kérni. Úgy a magyar, mint az osztrák szakértő bizottság szabadalmazásra méltónak is találta, és így a Monarchia mindkét felére a szabadalmi okmány kiállíttatott és kézbesítés végett Torontálmegye alispáni hivatalához meg is érkezett”.

Milyen előnyei, sajátosságai voltak ennek a száz évvel ezelőtti becskereki akkumulátornak?
„Hogy a világításnál menyire túlhaladja a dinamo-gépek működését, azt a tanár úr (1887) február 9-én a Torontálvármegyei Közművelődési Egylet estélyén nagyszámú elite közönség előtt mutatta be. Minthogy a szabadalmazott akkumulátorok tartóssága nemcsak abban mutatkozik, hogy teljes évi használat után (folyton töltve és kiürítve) semmit sem szenvedett, hanem abban is, hogy 9 havi folytonos hányavetés, rázkódás után a lemezekben semmi hiba sem esett, föltaláló úr megkísértette az akkumulátoroknak eddig figyelmen kívül maradt alkalmazását, tudniillik kocsikra: olymódon, hogy a legsötétebb éjszakán az akkumulátorok által fejlesztett elektromos fénnyel a kocsi előtti utat erősen világítsa be. Dr. Haidegger vár. Főorvos észséggel engedte át kísérletre könnyű úti hintaját, mely fölszereltetvén (július) 17-én este 9 s 10 óra között a kísérlet váratlanul szép eredménnyel meg is ejtetett”.

A kísérletezés alatt kiderült, hogy a fény a lovakat egyáltalán nem zavarja, s hogy „a tért mintegy 250-300 lépésnyire kerületben megvilágítja. A világosság a szemközt jövőt már 35 lépésről felismerhetővé teszi. Árkot, gödröt vagy egyéb akadályt már 40-50 lépésről észre lehet venni. A fény vetítésére alkalmazott reflektor úgy van beálítva, hogy a lovak lába előtt egy arasznyira teljesen világos a talaj, a fény fókusa azonban a rúd előtt mintegy 12 lépésre esik. Itt van a legerősebb fény, 15 lépésnyire a rúd előtt még könnyen lehet nyomtatványt olvasni. Az akkumulátorok a kocsis ülése alatt vannak elhelyezve, súlyuk 5 kiló”.

Dr. Nyáry akkumulátorát többször is bemutatta a becskerekieknek, sajnos későbbi sorsáról, alkalmazásáról semmit sem tudunk.

Németh Gábor, az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium egykori tanulója a Genius diákversenyre Nyáry Ferenc akkumulátorát mutatta be. A teljes írás itt található  meg.

(folytatjuk)