Régen, ha valaki vidéken ismeretlenül bort kért valamilyen kimérésben, akkor a kérőnek megnézték a cipőjét…”nem lóg – e ki a lóláb”…azaz nincs – e rajta kincstári cipő, mert akkor az finánc és le akarja leplezni az engedély nélküli árust.
A szólás azonban régebbi eredetű és meseszerű formái is ismertek.
Ilyen pl. Salamon király és Sába királynő esete:
Sába királynőjéről az a hír járta, hogy lúd lába van és azt hosszú szoknyája alá rejti. Amikor egyszer Salamonhoz ment látogatóba, a király a fogadó termet átalakítatta, hogy utána járjon a dolognak. Egy helyen a padlót kristály lapokkal kicseréltette és alá vizet vezettetett. Amikor a királynő odaért, azt hitte víz van ott és a szoknyáját megemelve átlépett rajta. Így kiderült, alaptalan a hír, mert a királynőnek emberi lába volt.
A középkorban természetesen a keresztény vallással fonódnak össze ezek a történetek. Itt a varázslatos cselekmények főszereplője az ördög, aki egyes embereket hatalmába kerít. Ezek az ördöggel cimboráló , gonosz varázslatokat űző, fekete mágiát folytató alakok gyakoriak a népek mondavilágában.
Nálunk a garabonciás diák alakját figyelhetjük meg. Már az elnevezés is a fekete mágiára utal, mert a garabonciás nem más mint a mágia görög nevéből alakult kifejezés.
A varázslók legtöbbször egy fekete könyv segítségével végzik cselekményeiket, fantasztikus tetteket visznek végbe, de végül sorsukat nem kerülhetik el, mert az ördög elviszi őket.
Mátyás királyról is feljegyeztek ilyen motívumokat tartalmazó történetet. Egyszer Mátyás a törökkel való háborúskodása idején álruhában kémkedett és eljutott Konstantinápolyig, de itt elfogták és ki akarták végezni. Kérésére jobb kezét szabadon hagyták, ezzel köpenye alól elővette fekete könyvét. Amikor azt kinyitotta, megjelent előtte három ördög, és parancsára elröpítették Budára, de vele együtt a szultánt is, feleségestül. Most Mátyás börtönözte be a szultánt és csak úgy engedte szabadon, miután megígérte, hogy nem háborgatja Magyarországot.
Később a reneszánsz idején a garabonciás diák szerepét tudósok, orvosok vették át, akiknek valóságos kísérleteik, vagy csalásaik a köztudatban az ördöggel való cimborálásban találtak magyarázatra.
Legismertebb történet Faust doktor nevéhez kapcsolódik.
Faust parasztszülők tehetséges gyermeke volt, Heidelbergben egyetemet végzett, majd tanári állást vállalt, de nyughatatlan természete miatt nem tudott sehol megmaradni, utazásai során kihasználta tudományos képzettségét és az emberek hiszékenységét is. Igyekezett elhitetni az emberekkel, hogy emberfeletti hatalommal rendelkezik. Többször összeütközésbe került ezért a hatóságokkal is. 1540 körül halt meg, valószínű nem természetes körülmények között.
Egy emberöltő múlva már ezt a nyughatatlan, sokszor csaló alakot már a mágikus mondák özöne veszi körül. Egy 1580 körül megjelent könyv ugyanis már az ördöggel cimboráló Faust mondáit tartalmazza. E szerint Faust, aki mindent akart tudni a világról, fekete könyve segítségével megidézi az ördögöt, és megállapodik vele, hogy 24 éven keresztül mindenben szolgálni fogja őt, de ezen idő elteltével Faust lelke az ördögé lesz. A megállapodás valóra válik, az ördög ellátja Faustot minden jóval, a tudás mélységeibe is bevezeti. Faust sok helyen jár, mindenütt elkápráztatja az embereket csodálatos hatalmával. Az ördög a paradicsomot és a poklot is megmutatja neki. A 24 év elteltével azonban szörnyű halállal pusztítja el.
Az ördögöt a középkorban általában szörnyalaknak ábrázolták, de volt amikor úgy képzelték el, hogy – éppen praktikái sikere érdekében – teljesen emberi alakot ölt, s így nem lehet felismerni. Az ördög ábrázolás igen gazdag formáival találkozhatunk a reneszánsz festőművészetben. Az ördögök kékek, vörösek, sárgák, arcuk torz, szamár fülük, sz*rvuk, tüskéjük van. Van kos és farkas fejű ábrázolás is. A lábuk is változatos: egyeseknek majdnem emberi lábuk van, de van kecskelábú és lólábú is.
A szólás tekintetében legérdekesebb Hatvani István, professzor esete, aki a debreceni református kollégiumban tanított 1749 – 1786 között. Nagy tudását gyakran értetlenség fogadta s az ördöggel való cimborálást – a halála után – nevéhez kapcsolták: ő lett a magyar Faust. Ilyen mondák terjedtek róla:
„Egyszer a professzor kihirdette, ezentúl éjfélkor tartja csillagászati előadásait. Meg is jelentek a kitűzött időben, de a diákok nem értették az előadás bonyolult mondanivalóját. Néhány nap múlva megkérdezték a professzort az egyik feladatról. Ő csodálkozva mondta:…hogy?..s mi?…ő semmit se tud az éjszakai előadásokról. Azt tanácsolta diákjainak, hogy a következő éjjel hintsenek finom hamut a padlóra, és nézzék meg benne a lábnyomokat. Amikor éjszaka Hatvani jött, az ajtó mellett ülő diákok észrevették, hogy a hamuban lóláb nyomok voltak. Azonnal rázendítettek egy ördögűző énekre. Az ál-Hatvani megdöbbenve rivallt a diákokra: ha ezt az órát is megtarthattam volna, úgy enyéim lehettetek volna! Ezután kinyílt az ablak és kénköves lángok között kirepült az ördög.”
A magyar Faust története érdekes és tanulságos a szólás megértése szempontjából, mert ebben az esetben az ördög teljesen Hatvani alakját vette fel, még a lólába sem látszott (csak a nyoma a hamuban), …tehát „nem lógott ki a lóláb”.
Valójában azonban mindenképpen kilóg a lóláb (ha még hamu segítségével is), mert a hamis ember rejtett, nem tisztességes szándéka felfedezhető, leleplezhető még akkor is, ha első pillanatra nem vehető észre.
.jpg)
