A Luca a Lúcia magyar megfelelője, eredetét a lux (fény, szemefénye) szóból származtatják.
A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben, i. u. 300 körül élt, fiatal szűzlányként Siracusában, Szicília szigetén. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül lefejezték és megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.
Lucia tehát a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. Neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány még a következő évben férjhez ment.
A hagyomány még azt is mondja, hogy saját magának szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás.
December 13 – a, Luca – nap a tilalom napja volt. Tilos volt tüzet gyújtani, kenyeret sütni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok "tojókáját". Tilos volt fonni, szőni, mert Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja és kócot tesz annak az esze helyére, aki ezt a vétséget elköveti.
Luca gonosz. Ezért december 13 - a gonoszjáró nap is.A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is. Megrontották - azaz betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okoztak - az embereknek, állatoknak. A gonosz ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megette, vagy bekente vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó volt a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg.
Vigyázni kellett Luca napján a söprűkre is. Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombatra (találkozójukra) a Gellérthegyre.
Luca-napi tréfaként a legények kicserélik a kapukat, a tetőre viszik a szekeret szétszedve, és ott ismét összerakják, a gazdák bosszúságára. Galgamácsán ezt általában a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput, a kútba dobálták a szétszedett szekereket.
Luca napján kezdik el készíteni a legények a Luca székét. De hogyan is készül?
A Bihar megyei Síterben úgy tartják, kilencféle fából, kilenc nap alatt kell elkészíteni a Lucaszéket úgy, hogy minden nap hozzátesznek egy-egy új darabot s karácsony estjén fejezik be. Kelemen János elbeszélése szerint az éjféli szentmisén a padok elé kell helyezni a széket, majd a készítője ráül, és figyeli a templomba jövőket. "A széken ülve rögtön megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert minden boszorkánynak láthatóvá lesz a szarva, és mikor belép a templomajtón, lehajtja a fejét, hogy a szarva bele ne akadjon a szemöldökfába." A Luca-napkor kezdődő, s az éjféli miséig tartó boszorkányjáró időszak neve: lucatizenketted.
Ezután azonban haza kell szaladni és a széket tűzbe kell vetni, mert különben a boszorkányok ellátják a baját. Legjobb, ha hazafelé mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Ilyenkor népi rigmusokat is szoktak mondani, íme egy Iváni népköltés:
Luca-Luca, kitty-kotty,kitty-kotty
Tojjanak a tiktyok, lúdgyok, jó tojók legyenek,
Annyi pénzök legyen, mint a kutyolban a pelyva,
Akkora szalonnájok legyen, mint a mestergerendája,
Akkora kolbászok legyen, mint a falu hossza,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
.jpg)
