Herbert James “Burt” Munro 1899. március 25-én született az új-zélandi Edendale kisvárosban egy farmer fiaként. Lány ikertestvére a születésükkor meghalt. Burt Edendaleiben egy farmon nőt fel. Már egészen fiatalon elkezdte vonzani a gyorsaság, apja rosszallása ellenére a gazdaság leggyorsabb lován vágtatott folyton folyvást. Egy vonattal tett kirándulás az Invercalgill nevű városba volt a fordulópont az életében, ott látott először autókat, motorokat. Ezután már nem tudott beilleszkedni a farm mindennapi rutinjába, ezért az első adandó lehetőséget kihasználva kapva kapott az alkalmon, és csatlakozott az új-zélandi hadsereghez, és harcolta végig az első világháborút.
A háború végén hazatér Új-Zélandra, és hivatásos motorversenyző lesz, de a nagy gazdasági világválság utóhatása nem kedvez a karrierjének, és hamar egy motorboltban találja magát mint motorkerékpár eladó és szerelő. 1920-ban vásárol egy amerikai gyártmányú INDIÁN CSERKÉSZ típusú motort, amiből összesen 627 db. került gyártásra. A motor eredetileg egy 600 ccm-es V2-es ikermotorral került le a gyártószalagról, és a végsebessége 55 mph (89 km/h) volt. Ez Munronak nem volt elég, és elhatározta, hogy módosítja a motort a saját ízlése szerint. 1926-ban látott neki az átépítésnek egy invercalgilli garázsban, ahol aztán élete végéig lakik is.
Még a háború végén megnősül és 4 gyermeke születik, de nem jön ki a feleségével, és 1927-ben el is válik tőle. A motor átépítését nagyban nehezíti az állandó pénzhiány, a nem megfelelő szerszámokkal történő munka, és az, hogy sok alkatrészt saját magának kell elkészítenie mindenféle szedett-vedett anyagokból, nem egyszer előfordul, hogy a dugattyúkat régi konzervdobozokból és egyéb nehezen szerzett fémadalékokból kell kiöntenie. Sokat kísérletezik a megfelelő arányok eltalálásával, és így rengeteg tapasztalatot gyűjt. Tulajdonképpen egész életében a motoron dolgozik, amit 1962-ben fejez be. Ekkor utazik a saját félretett pénzéből és a garázsára felvett jelzálogkölcsönből először az Egyesült Államokba a Boneville-i sós sivatagban, az évenként megrendezésre kerülő amatőr gyorsasági versenyre, hogy ott starthoz álljon, és végre a leggyorsabb lehessen.
Mivel a motorja sem egy profin épített darab, már 42 éves, és Munro sem fiatal már, elég nehezen sikerül a versenyszervező bizottságot meggyőznie arról, hogy ott neki keresnivalója van, de végül is eléri a célját, és a legnagyobb meglepetésre, rögtön, szinte első alkalommal világrekordot állít fel 288 km/h sebességet elérve. Ekkor már motorja az eredeti 600 ccm helyett 850 ccm-re lett felfúrva, és tele volt a Munro által kikísérletezett módosításokkal.
Elégedetten tér vissza szülőföldjére, de nem hagyja nyugodni az eredmény. Még nyolcszor tér vissza a Boneville-i sivatagba. Többszöri változtatással a régi motorján, végül 1967 augusztus 26-án az akkora már 1000 ccm-re fúrt motorral felállítja a mind a mai napig meg nem döntött sebességi világrekordot, ami nem kevesebb, mint 331 km/h (205,67 mérföld). Egészségi állapota és kondíciója nem teszi lehetővé, hogy többet bármilyen versenyen is induljon 1977-ben eladja szeretett motorját egy kereskedőnek, aki a southlandi múzeumba helyezi el.
Burt Munro 1978. január 6-án halt meg invercargilli otthonában, csendesen természetes halállal.
.jpg)
