Hatalmas meteor találta el a Földet

Az itteni időzóna szerint 2013. február 15-én 4 óra 22 peckor meteor csapódott a Föld légkörébe az Urál-hegység déli felén elhelyezkedő Cseljabinszk térség felett. Látható nyomot hagyva és vakító tűzgömbbé duzzadva 32,5 másodpercig száguldott a levegőben, majd felrobbant és darabjaira hullott, melyek közül a nagyobbak a földbe csapódtak.






A jelenséggel kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatala, a NASA (National Aeronautics and Space Administration) részletes elemzést végzett. Eszerint mintegy 17 méter átmérőjű és 10 000 tonna tömegű világűri kődarabról volt szó, mely hatvannégyezer kilométer óránként sebességgel érkezett. Nagyjából húsz kilométer magasságban történhetett a hatalmas erejű robbanás. Tudni kell azt, hogy a nagy sebességgel száguldó test a levegőben a légellenállás, illetve a levegő részecskéivel történő súrlódás következtében felmelegszik, sőt, felizzik és szétrobban, az oxigén jelenlétében egyes anyagai elégnek. A szempillantás alatt felszabaduló energia mintegy 500 ezer tonna klasszikus robbanóanyag (TNT - trinitro-toluol, vagy más néven trotil) hatóerejével ért fel. Ez több mint 30 hirosimai atombomba együttes felrobbanásával egyenértékű.

A robbanás következtében a levegőben hatalmas lökéshullán indult meg, mely a legközelebbi városban rengeteg ablaküveget tört ki, az üvegdarabok pedig sok embernek okoztak sérüléseket. A világűrből érkezett váratlan vendég nagyobb darabjai meteoritként fogtak talajt, az egyik ilyen jókora törmelék tóba zuhant, és hatalmas léket vágott a felszínt borító jégpáncélba.



A szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi száz év legnagyobb meteorrobbanása lehetett az oroszországi különös esemény. Az 1908-as szibériai Tunguszka térségében történt hasonló (de sokkal nagyobb hatású) katasztófa óta nem okozott ilyen hatalmas robbanást egy meteor a bolygónkon. Feltételezések szerint az akkori aszteroida nagyjából egy 1300 négyzetkilométeres területen tarolta le a tájat, a robbanás okozta lökéshullán tövestől szakított ki a földből több, mint 80 millió fát.




Paul Chodas, a NASA földközeli kisbolygókat kutató programjának munkatársa szerint ilyen esemény átlagosan 100 évente történik. Kisebb becsapódások szinte naponta megtörténhetnek, amikor esetenként úgynevezett hullócsillagot látunk. A kisebb méretű világűri kődarabok a levegőben teljesen elégnek.

A máris Cseljabinszk-meteor néven emlegetett test abból a fő kisbolygóövből érkezhetett, amely a Mars és a Jupiter bolygók között helyezkedik el. Ez egy törmelékzóna, ahol több százezer kisebb-nagyobb kisbolygó (aszteroida) kering a Nap körül. Amennyiben valamelyik kődarab elszabadul innen, ütközés vagy gravitációs hatás következtében letér a megszokott pályáról, akkor akár a Föld felé is veheti az útját.

A NASA kutatói körülbelül 980 olyan testről beszélnek, melyek elég nagyok ahhoz, hogy érdemes velük behatóan foglalkozni, és ezeknek 95%-át már felfedezték. Eszerint pontosan ismerik a pályájukat, és számításik szerint belátható időn belül ezek közül egyik sem fog becsapódni a Földbe.

További részletek itt:
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20130217-kisbolygok-meteorok-becsapodas-veszely.html
http://www.idokep.hu/hirek/gyonyoru-videon-a-kisbolygo
http://www.idokep.hu/hirek/meteor-becsapodas-oroszorszagban