Lehet, hogy a döntő körülmény, mint ahogy már Engels sejtette, a növényi táplálékról a hústáplálékra való áttérés volt. Ezt a jégkorszakbeli életkörülmények tették szükségessé. Ez viszont elválaszthatatlanul összefüggött a rendszeres szerszámhasználattal, mivel még a legmagasabb rendű főemlősök sem lettek volna képesek arra, hogy biológiailag alkalmazkodjanak a ragadozó életmódhoz.
Oakley is az emberré válás fontos tényezőjének tartja a hústáplálékra való áttérést: "Azt hiszem, hogy a húsevés éppoly régi, mint maga az ember, s amikor az ember elődei, az erdei élettel felhagyva, a sztyeppén folytatták további életüket, táplálékuk változatosabbá vált, és a túlnyomóan növényt, illetve gyümölcsöt evő lényekből részben húsevőkké alakultak át."
Az elsztyeppésedő vidékeken folytatott élet a vadászatra való átállást kívánta meg, s a nagyobb állatokra való vadászat előmozdította a csapatos közösségi életet. Csupán sejtjük azt, hogy a hústápláléknak milyen jelentősége volt az emberré válásban.
Sütött vagy főzött előbb az ember?
Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy az ősember előbb sütött, mint főzött. A pirítás, pörkölés nemcsak a húsféléket tette porhanyóssá, ízesebbé, hanem a különböző magvakat, növényi terméseket is. A pattogatott kukorica, a sült alma és sült gesztenye, a pörkölt mandula még ma is őrzi és idézi a konyhaművészet őskorának kezdeti lehetőségeit és technikáját.
És mikor kezdtek el főzni?
Az újabb kőkorszakban, amikor már volt miben. Ugyanis ekkor készültek az első agyagedények. Ezek azonban még nem voltak tűzállóak, közvetlenül a tűzre téve megrepedtek. Ezért a főzés legősibb módja az úgynevezett "köves főzés". Lényege az, hogy az edénybe, a főzésre előkészített vízbe forró köveket dobnak, s ezeket addig váltják, míg a folyadék felforr. Ezt az ősi főzésmódot őrzi az erdélyi magyaroknál használt kövesztés szó.
Az újabb kőkorszakban a sültek helyére a növényi főzetek léptek. A pusztán növényi termékekből készült levest a magyar ember tréfásan árva, rongyos, kódis, betyáros levesnek nevezi. Ínséges időkben azonban még ma is fontos az efféle ősi főzeteknek a szerepe.
.jpg)
