Ausztráliai nyelvek

2003-ban jelent meg Vászolyi Eriknek Ausztrália bennszülött nyelvei című könyve. A szerző 1968-ban hagyta el Magyarországot, Angliában élt két évet, azután Ausztráliában telepedett le 1970-ben. Ott a perthi főiskolán kezdett dolgozni kutatóként és oktatóként. Már akkor elkezdte az ausztráliai bennszülöttek nyelvének kutatását és leírását. Idővel ennek a témakörnek elismert szakértője lett.

Egy 1994. évi felmérés szerint Ausztráliában körülbelül 270 000 őslakos él, de csak 32 000 beszéli a 92 helyi nyelv valamelyikét, a többi már csak angolul kommunikál. Egy tucatnyi nagyobb nyelv beszélői egyenként ezren felül vannak, 20 nyelvet egyenként mintegy 500-an használnak, a fennmaradó több mint félszáz nyelven pedig 7500 ember osztozik. Ezek az utóbbi nyelvek már a kihalás szélére kerültek. Egyébként az ausztráliai földrésznek a gyarmatosítás előtti több száz nyelve közül elég sok már kihalt. A hatvanas években bekövetkezett változások kedvező hatásúak voltak a kontinensen élő nemzetiségekre, így a bennszülöttekre is. 33 iskolában folyik az angollal párhuzamosan bennszülött nyelvű oktatás, ez 30 őshonos nyelvet érint. Ezeken a nyelveken helyi rádió- és tévéadások is vannak.

Az őslakosok részben a pusztaságokban, sivatagokban vándorló, gyűjtögető és vadászó nagycsaládokban és csoportjaikban élnek, részben bizonyos telepek, missziók környékén, részben pedig a földrész óriási területén szétszórva, de gyakran szorosabb szomszédi kapcsolatban egymással. Ez két- vagy háromnyelvűséggel jár együtt. Egyébként ezek közül a nyelvek közül kevés áll kimutathatóan rokonságban egymással. Azt is nehéz megállapítani, hogy melyikük számít külön nyelvnek, és melyikük csupán nyelvjárása a másiknak. Mindennek részben az az oka, hogy a tabu szokása miatt változékony a szókészletük. A halott nevét például nem szabad kiejteni, ez általában köznévi eredetű, tehát helyette más szót kezdenek használni. Ez a jelenség más földrészek természeti népei között is megvan.
Érdekes, hogy ezeknek a nyelveknek, illetve nyelvjárásoknak a hangrendszere néhány kivétellel majdnem azonos. Általában csak három magánhangzót ismernek, az a-t, az i-t és az u-t. Mássalhangzóik közül hiányoznak a réshangok, mint a s, a sz, a zs, és a belőlük keletkező zár-rés hangok is. Az is jellegzetes, hogy mássalhangzóik nemigen jelentkeznek zöngés–zöngétlen párokban.

Nyelvtani szerkezetük szintén eléggé hasonló, a poliszintetikus rendszerű tiwi nyelvnek a kivételével mind ragozóak. Az ausztráliai nyelveknek egy része szuffixáló, más részük prefixáló nyelv. A prefixálók Észak-Ausztráliában egy tömböt alkotnak, az előragokon kívül utóragokat is használnak, mindkettőt ragként és képzőként is. A szuffixáló nyelveknek viszont nincsenek előragjaik, csak utóragokat használnak. Az ausztráliai nyelvekben kevés kivétellel a névszóknak egyes és többes számon kívül kettős, sőt hármas alakjuk is van. A névmások megkülönböztetik a ’mi veled együtt’ bennfoglaló és a ’mi nélküled’ kirekesztő jelentést: Ez a kategória a névszókra és az igealakokra is kiterjed.

A szókészlet tekintetében egy olyan jelenséggel találkozunk, amely más földrészek természeti népeinek nyelvében is megnyilvánul, hogy nem nevezik meg az általános fogalmakat, ezzel szemben az egyes dolgoknak, állatoknak, növényeknek a fajtáit és alfajait részletekbe menően számon tartják. Amit például mi kengurunak nevezünk, az nincsen meg ezekben a nyelvekben, ellenben külön neve van a hím és a nőstény állatnak, az erszényben és rajta kívül levő kicsinyeknek stb.