Barényi Béla

Barényi Béla (Ausztria, Hirtenberg, 1907. március 1. – Böblingen, 1997. május 30.) osztrák mérnök, feltaláló. Hirtenbergben született, Bécs mellett. Apja, Barényi Jenő (1866–1917) magyar katonatiszt, a pozsonyi katonai akadémia tanára, anyja Maria Keller, egy gazdag osztrák gyáros leánya volt.

1926-ban végzett a bécsi műszaki főiskolán. Steyerben, az Austro-Fiatnál kezdett dolgozni, majd az Adlernél folytatta pályafutását.

Tizennyolc évesen, 1925-ben tervezte meg a forradalmi felépítésű és koncepciójú népautót,  a Volkswagen Bogarat! Prototípust is készített egy cseh mérnök segítségével. Miután a designt később Ferdinand Porschénak tulajdonították, Barényi perre vitte az ügyet, és a német bíróság, valamint a mannheimi állami szabadalmi hivatal elismerte, hogy a Volkswagen döntő alkotóelemeit, Barényi találta fel. Õ találta ki az egyszerű, tömegesen gyártható autó elvét - kétajtós kocsiszekrény, hátsó motor, váltó és meghajtás. A személyét ért támadások miatt végül a pert 1955-ben megnyerte – kárpótlásul jelképes egymárkás kártérítést kért.


Ledvinka csah mérnök bogárhátúja, melyen Barényival együtt dolgozott a bécsi egyetemen.

A Daimler-Benz mérnökeként (1939–1972) kidolgozta az autók passzív biztonságvédelmének elvét, valamint számos konkrét, azóta is megkerülhetetlen elemét, mint a gyűrődési zóna, a nem deformálódó utastér, a teleszkópszerűen benyomódó kormányoszlop. Több mint 2500 találmánya volt. Az 1940-es években ő vezette be a biztonsági törésteszteket is az autógyártásba.


typ 32 1932-ből

Más kitüntetései mellett megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint a az aacheni Nemzetközi Károly-díjat.

Barényi vizsgálja Porsche népautóját






























Azt sem sokan tudják, hogy Ő rajzolta meg az első Porsche sportautók vonalait is. A kocsikat már abban az időben biztonsági pedálokkal tervezte meg. Azokat két tengelyen helyezte el, hogy ütközéskor kevésbé hatoljanak be az utastérbe. A Volkswagen megkaparintotta ezeket a terveket is, de Ő költségkímélésként csak egy tengelyt alkalmazott. Ennek meg is lett az eredménye. Lehet, hogy a VW sokat spórolt ezzel, de balesetkor súlyos sérüléseket okozott a benyúló pedálrendszer.
Még 1925-ben fejlesztette ki a teleszkópszerűen összenyomódó biztonsági kormányoszlopot, amelynek köszönhetően ütközés esetén a vezetőt az nem nyársalja fel.

Legfontosabb találmányát 1951-ben szabadalmaztatta, ami a gyűrődési zóna volt és napjainkig meghatározta az autófejlesztésben a karosszériatervezési irányelvet.





Ő készítette el a párnázott, puha műszerfalat is, ami balesetkor jelentősen tompította az ütést. Ennek kiegészítése volt a gömbölyített belső kialakítás, a vágott sebek elkerülése érdekében, a különböző kapcsolók, műszerek, amelyek elasztikus anyagból készültek, illetve azoknak süllyesztett elhelyezése.
Ugyancsak a belső kialakítás biztonságosságát hivatott növelni a már kis erő hatásra is letörő visszapillantó tükör , ez a megoldás az utasok fejének okozott kevesebb sérülést és a megerősített ülések, amelyek balesetkor nem szakadnak ki a helyükről.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs még egy ember a világon, aki ennyit tett az autók aktív és passzív biztonsága érdekében, illetve egyáltalán az autókért. Ennek bizonyítéka, hogy még élőként (egyetlenként) 1994-ben bekerült a Detroitban található Autóipar Hallhatatlanjainak Csarnokába.

Élete utolsó riportjában egy kérdésre, miszerint hogyan tudott ennyi mindent kitalálni, válasza valahogy így hangzott:
"EGÉSZ ÉLETEMBEN CSAK RACIONÁLISAN PRÓBÁLTAM GONDOLKODNI"