Az Északi-sarkkör olyan képzeletbeli vonal, mely a 66,5 északi szélességi foknál húzódik, és kijelöli annak a területnek a déli határát, ahol nyáron megfigyelhető az éjféli napsütés. A térség magába foglalja Norvégia viszonylag kellemes éghajlatú, erdős területeit, ugyanakkor határain kívül esik a sarkvidékinek tűnő kanadai Hudson-öböl és Grönland déli fele is.
A norvégiai Tromsø városa mintegy 350 kilométerre északra fekszik a sarkkörtől, ezért tökéletesen alkalmas az éjféli napfény és a sarki ékszaka megfigyelésére. Május 21. és július 21. között a Nap itt sosem nyugszik le, sőt, már április vége és augusztus közepe között sincs valódi sötétség, csupán elhúzódó szürkület. Hasonlóképpen, november 21. és január 21. között a Nap sosem emelkedik a látóhatár fölé, bár a hamisítatlan, kék fényű sarki félhomályból azért kijut egy-két óra.
A sarki fény, az aurora borealis telenként Tromsø-ból is jól látható, habár az élményt senki nem garantálja. A jelenség ugyanis akkor tűnik fel, amikor a Napból érkező töltött részecskék fogságba esnek a Föld ionoszférájában, ezáltal kivételes hangulatú fényjáték születik - mintha egy hatalmas, sejtelmesen izzó függöny lebegne az égbolton. Némi utánajárás után azonban mindenképp érdemes idelátogatni, aki ugyanis egyszer élőben láthatja a káprázatos sarki fényt, garantált, hogy soha nem felejti el.
.jpg)
