De fontos a normális testsúly tartása is. A túlsúlytól lassan, de folyamatosan meg kell szabadulni. A fogyókúra, a gyakori dőzsölés és koplalás közötti ingadozás hajlamosít a kőképződésre. Különösen a nők jól teszik ha ezt megszívlelik, és vegyék figyelembe azt is, hogy a fogamzásgátló tabletták növelhetik a kockázatot.
A fenti tanácsok meghallgatása azonban még nem garantálja, hogy az epekövek megkímélnek bennünket, ám a kockázat mégis lényegesebben kisebb lesz. Ez különösen fontos azok számára, akik nagyobb veszélyben vannak, mert családjukban öröklődik a kő képződése vagy diabetesz mellituszban, illetve krónikus gyomor- és bélgyulladásban szenvednek.
Az, aki a rizikócsoporthoz tartozik, jó ha évente ultrahangvizsgálatot végeztet, a fogamzásgátló szedését pedig minden évben három hónapra abbahagyja. Gyomor- és bélbetegségnél időnként tartson epehajtó tea, vagy tablettakúrát és okvetlenül mellőzze a kávézást.
A kólika kiváltója az elindult kő, amely az epehólyagból az epevezetékbe jut és ott elakad. A szervezet görcsös izommunkával próbálja a követ továbbítani. Túlságosan zsíros ételek fogyasztása az epehólyagot erőteljes működésre serkenti és gyakrabban megtörténik, hogy kő préselődik az epevezetékbe. Ritka esetben a pszichikai megterhelések az idegi összeköttetéseken keresztül az epehólyag hirtelen és erőteljes összehúzódásához vezetnek, melynek hatására elindulhat egy kisebb kő. A stressz epeürülési és összehúzódási zavart is okozhat, és kő nélkül is heves görcsöket eredményezhet. Amennyiben hajlamosak vagyunk a görcsökre, jó ha magnéziumtablettát szedünk vagy meleg pakolást teszünk hasunkra, esetleg végeztessünk relax masszázst.
Nézzük, mikor kell az epekövet eltávolítani? Az epehólyag és a patkóbél között mozgásba jött kövek bizony gyakran okoznak komplikációkat, ezért tanácsolják eltávolításukat az orvosok. A köveket endoszkóp és finom eszközök segítségével halásszák ki, amelyet az orvos a nyelőcsövön, a gyomron és a végbélen keresztül vezet az epevezető torkolatához. Az epehólyagban lévő kövek eltávolítására akkor van szükség, ha panaszokat okoznak, állandóan ingerlik a hólyag falát és a hólyag, valamint az epejáratok gyulladását idézik elő. A kövek fajtájától, nagyságától és számától függően lehetőség van ultrahangos szétporlasztásra, vagy esetleg gyógyszeres oldásra. Ha viszont túl gyakran okoz gondot az epekő, akkor érdemes laparoszkópos beavatkozással mielőbb megszabadulni tőle, mielőtt szövődményeket, hasnyálmirigy-gyulladást, epehólyag-perforációt (kilyukadást) vagy egyéb veszélyes dolgot okoz.
Ha a kövek az epehólyag kivezető nyílását elzárják, az epehólyag gyulladását vagy gennyesedését okozzák, ami hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezethet. A kövek és az epehólyag együttes eltávolítása gyakran minimális behatolással járó sebészeti eljárással történik. A sebész ilyenkor a hasfalon keresztül laparoszkóppal vagy vezetőcsővel hatol a hasüregbe, s ez az eszköz a hasűri területről képeket szolgáltat. Ezután még egy eszközt vezet be, melynek segítségével a hasfal kicsi nyílásán keresztül ki tudja venni az epehólyagot. Ha lehetséges, ezt az epehólyag-eltávolítást kell választani, mert jóval kisebb beavatkozással jár, s a beteg hamarabb fel tud gyógyulni.
Az epehólyag előraktározó szerv, hiányában a májból az epe közvetlenül a patkóbélbe folyik. Az epekímélő étrenden kívül más nem szükséges a műtét után, hiszen az epe továbbra is rendelkezésre áll. A más azonban folyamatosan adja le az epeváladékot és nem a szükséglethez igazodik, mint az epehólyag, ezért tanácsos többször keveset étkezni, és zsírszegényebb ételeket fogyasztani.
Az egyenletesen elosztott, közepesen rostos (tehát egyszerre nem túl sok rostot tartalmazó) ételek is segítenek a felesleges epesavak megkötésében. Kiváló hatású ilyen szempontból a lenmag és az indiai útifű magja, mert azok zselészerű bevonata megköti a zsírokat és a többletepét.
.jpg)
