Atópiás bőrgyulladás (latinul: dermatitis atopica)
Veleszületett hajlamon alapuló, számos környezeti tényező által befolyásolt krónikus betegség. Ez a fellángolásokkal tarkított allergiás hátterű bőrbetegség viszketéssel, száraz bőrrel és piros foltokkal járó tünetegyüttes képében jelentkezik. A betegségre utaló jelek gyakran már a születés utáni első hónapok során észlelhetők. A tünetek elsősorban az arc, a könyök, térdhajlat és a nyak területére, valamint a comb belső felszínére, illetve testnyílások környékére lokalizálódnak. Csecsemőkön típusos a hajas fejbőr, az arc és a szemhéjak vörössége és hámlása.
A tünetek fokozatosan alakulnak át. Az ifjúkori formában az idült, főként testhajlatokat érintő bőrgyulladás mellett a tenyerek, talpak érintettsége, valamint a végtagokon látható, erősen viszkető, vörös beszűrt területek a jellemzőek.
Az utóbbi években világszerte a betegség rohamos terjedése figyelhető meg. Az iskoláskorú gyerekek mintegy 7–17%-a érintett. Felvetik, hogy ennek oka az iparosodott városok fokozott környezetszennyezése, valamint a mosó- és mosogatószerek, ruhaöblítők, a különböző illat- és színezőanyagok, ételadalékok kiterjedt használata.
Szerencsére az atopiás dermatitis az érintett gyermekek 50%-ában a serdülőkor éveiben meggyógyul! Ezek a betegek a későbbiekben is érzékenyen reagálnak az irritáló anyagokra, de ilyenkor legfeljebb a kéz ekcémája (krónikus bőrirritációja) fordul elő.
Allergének, ételadalékok, stressz
A gyermekek bőre vékonyabb, sérülékenyebb, lazább a kötőszövet és a hám kapcsolata, a faggyúmirigyek kevésbé működnek, a hőszabályozás labilis, a kórokozókkal szembeni fogékonyság fokozottabb. Ez az egyik fő oka, hogy a krónikus ekcéma legtöbb esetben miért éppen a gyermekeket érinti.
Mint a bevezetőben már említve volt, az öröklött hajlam ennél a betegségnél is szerepet játszik. Ha pozitív a családi anamnézis (kórelőzmény) ekcéma, szénanátha vagy légúti asztma irányában, akkor ennek a bőrbetegségnek is megnő valószínűsége.
A tünetek fellobbanását számos provokáló tényező elősegítheti, melyek közül a poratkák, a különböző pollenek, az ételallergének (elsősorban a földieper, málna, csokoládé, tojás, tej, földimogyoró és a „tenger gyümölcsei”) és a hirtelen klimatikus változások hatása a legismertebb. A forszírozott fizikai aktivitás, a kimerülés és az emocionális stressz szintén hozzájárul a tünetek átmeneti súlyosbodásához.
Habár a kórfolyamat hátterében a bőr megváltozott és túlzott reakciója áll a különböző külső és belső behatásokra, ugyanakkor konkrét, a folyamatot kiváltó vagy befolyásoló allergént mégis sokszor nem sikerül igazolni. Mindemellett a 3 éven felüli gyermekek esetében ajánlatos allergiateszteket (inhalációst és nutritívet egyaránt) végeztetni.
A betegség okozta éjszakai álmatlanság és a kellemetlen viszketés az életminőséget nagymértékben befolyásolja, továbbá pszichés megterhelést és beilleszkedési zavarokat jelenthet a betegek számára. A viszkető bőrtünetek miatt lecsökken az alvásidő, emiatt nehezebb a reggeli ébredés, napközben fáradtság, ingerlékenység jelentkezik, majd ezzel összefüggésben viselkedési, fegyelmezési gondok is felléphetnek. A krónikus fáradtság nemcsak a gyermeknél jelentkezik, hanem a szülőknél is, akikben gyakran szorongó, aggódó, szinte túlvédő viselkedés alakul ki, nem kis önváddal, ami mindenképpen kihat a családi harmóniára.
Gondot okozhat a betegség krónikus volta miatt az állandó helyi kezelésekkel járó napi procedúra és a többé-kevésbé szinte állandóan fennálló bőrelváltozások (beszűrt, hámló bőr, bőrpír, vakarásnyomok, a kezelésre alkalmazott kortikoszteroid kenőcsök helyi mellékhatásai: értágulatok, bőrelvékonyodás stb.) okozta lelki trauma is. Ezek az esztétikai problémák idővel akár az érintett gyermek elszigetelődéséhez is vezethetnek.
Az atópiás bőrgyulladás kellemetlen velejárója, hogy annak tünetei időről időre kínzóan fellángolnak. Egy ilyen fellángolás körülbelül 2 hétig tart. A betegek kb. 50%-ánál a fellángolások átlagos száma évente 3 és 5 közötti, így ez a kór évente átlagosan 45–70 napon át keseríti meg a kis betegek és azok családtagjainak életét.
A négy fő gyógymód
A gyermekkori ekcéma kezelésére jelenleg világviszonylatban is négy gyógymód ismeretes: bőrlágyítók (bőrkímélő mosakodószer), antihisztaminok, kortikoszteroidok és az ún. topikális immunmodulátorok.
A bőrlágyítók szerepe abban keresendő, hogy az atópiás dermatitis egyik fő jellegzetessége a száraz, repedezett bőr, így annak folyamatos zsírozása és hidratálása alapvető jelentőségű a betegség karbantartásában. A bőrlágyítók hatására a bőr regenerálódik, a víz visszajut a szarurétegbe, és csökkenti a berepedéseket. Az egyes komponensek pedig pótolják a hiányzó lipideket.
Elég általános tévhit, hogy a beteg bőrt vízzel mosni nem szabad. Egy-két kivétel¬től eltekintve (pl. a pityriasis rosea nevű betegség) ez nem igaz, sőt, a szövődményként előforduló pörkök, gennyes váladékozás, hámpikkelyek mosással való eltávolítása egyenesen a kezelés szerves részét képezi. A közönséges szappanok és samponok, tusfürdők használata azon¬ban sok esetben kerülendő, mert az általuk teremtett lúgos vegyi hatás a hám zsírköpenyét és védőfunkcióját (ún. barrierfunkció) károsítja, s ez számos esetben rontja az állapotot. A pipereszappa¬nok illatanyagai pedig szenzibilizálhatnak, azaz önmagukban is allergiás bőrgyulladást okozhatnak. Mivel a szappanozás a hámot szárítja, ezáltal fokozhatja a viszketésérzést.
Mi hát a megoldás? A beteg bőr mosásához szappan helyett neutrális detergenseket használjunk (pl. Magyarországon erre a célra igen elterjedt az Unguentum emulsifi¬cans non-ionicum nevű patikai készítmény). Nálunk 2003-tól ilyen készítmények szappanszerű és tusfürdő-szerű formában kerültek regisztrálásra (Seba-Med termékcsalád) – igaz az utóbbi időben igencsak akadozik a gyógyszerpiac ellátottsága.
Az antihisztaminok kiegészítik az atópiás dermatitis gyógyszeres terápiáját azáltal, hogy bizonyos immunsejtekben gátolják a gyulladást okozó anyagok (mediátorok) felszabadulását, ezáltal enyhítve a betegek tüneteit, főképpen a kínzó viszketést.
A szteroidhormon-tartalmú, helyileg alkalmazható gyógyszerek az immunrendszer egészére hatva szüntetik meg a gyulladásos tüneteket, viszont hosszútávú alkalmazásuk során számolnunk kell a már említett mellékhatások megjelenésével.
Súlyos, akut recidíva (fellángolások) esetén szisztémás (tabletta vagy injekció) kortikoszteroid kezelés is szóba jön, melyet fénykezelés (pl. PUVA terápia) és ún. immunszuppresszív kezelés (pl. Imuran) egészíthet ki – de csakis szakintézetben.
A lokális immunmodulátorok szteroid-mentes, helyileg – kenőcs formájában – alkalmazható készítmények, melyek a gyulladásos immunsejtek egy speciális csoportjára (T-sejtek) hatva akadályozzák meg az atópiás tünetek kialakulását anélkül, hogy a szteroidokra jellemző mellékhatásokkal számolni kellene.
Külföldi felmérések azt bizonyítják, hogy a betegek a topikális, azaz helyileg alkalmazott immunmodulátorokkal (legismertebb közülük a Protopic kenőcs) a legelégedettebbek.
Az atópiás betegek hajlamosak a bakteriális bőrfertőzésekre, ezért egyidejűleg helyi antiszeptikumok (fertőtlenítőszerek) használata is szükségessé válhat.
Fontos a beteg vagy a szülő felvilágosítása a betegség jellegéről. A stressz kiküszöbölésének, a gyógyszerek helyes alkalmazásának és a tünetek mérséklését szolgáló technikáknak a megtanítása (pl. a célszerű öltözködés, a helyes testápolás, a bőrfertőzések és a külső, a bőrt irritáló hatások kerülésére) úgyszintén nélkülözhetetlen.
Látszólagos ellentmondások
Számtalanszor megismétlődő történet, hogy egy beteg orvostól orvosig jár, nem ismervén fel, hogy nem létezik egy olyan csodaszer, amely egy csapásra eltünteti a betegséget, mintahogyan csodadoktorok sem léteznek. Mindaddig, amíg a beteg, illetve a szülő ezt nem ismeri fel, és nem fogadja el a valóságot, addig az újbóli fellángolások kapcsán mindig egy új orvost keres fel, tőle remélve végleges gyógyulást. Ilyenkor felsorolja, hogy korábban mit kapott. Az esetek nagy részében mindegyik szer kiváló a maga nemében. Hol lehet akkor a hiba?
Az egyik lehetőség, hogy a beteg nem volt tisztában a kezelés minden részletével, valamit elértett vagy tévesen értelmezett, de olyan is sokszor előfordul, hogy éppen „úgy gondoltam” alapon valamit elhagyott a komplex kezelésből, esetleg kicserélte egy másik, korábban jónak/jobbnak vélt szerrel. Olyan esettel is szép számmal lehet találkozni, amikor akár 3 különböző orvos utasításait is párhuzamosan igyekeztek betartani… Ilyenkor a végeredmény persze eléggé felemásra sikeredik.
Nagyon sokszor elbizonytalanítja a beteget, illetve a szülőt, hogy a különböző orvosoktól hallott ismeretek nem teljesen fedik egymást, vagy akár ellent is mondhatnak egymásnak. És, hogy még bonyolultabb legyen az egész: „természetesen” a legtöbb orvos egymástól különböző gyógyszert rendel – ugyannak a betegnek ugyanarra a bajára. Mi lehet erre a magyarázat?
Az atópiás bőrgyulladás természeténél fogva hullámzó jellegű, ezért az első vizsgáló orvos sohasem ugyanazt a klinikai képet látja, mint például a harmadik. Aránylag enyhe tünetek jelentkezésekor pl. elegendő enyhe szteroid tartalmú hígítatlan készítményt adni (aminek így természetesen kevesebb lesz a mellékhatása is!), míg a tünetek későbbi romlása már erősebb készítményt indikál. A harmadik vizsgáló, miután azt észleli, hogy a tünetek még az erősebb hatóanyagú kenőcstől sem múltak el, esetleg szájon át adott viszketéscsillapítót is felír, és az eredeti kenőcsöt hidratálóval is kiegészíti. Persze mindezt az első vizsgáló is megtehette volna, ha mind a három alkalommal hozzá megy vissza a beteg… A szülő viszont mindezt sokszor tévesen három egymástól eltérő véleménynek és kezelésnek fogja fel, és ilyenkor szokott előfordulni, hogy a türelmét vesztett szülő a paramedicina, azaz a természetgyógyászat területére téved.
.jpg)
