Szervezetünk fertőző megbetegedéseit, kórokozók, többnyire vírusok és baktériumok okozzák. Az általuk kiváltott betegségek kimenetét több tényező határozza meg. Egészségesnek lenni és maradni csupán jól működő immunrendszerrel lehet – ezt mindenki tudja. Ha mégis kialakul fertőzés, az elsősorban a szervezetbe jutott kórokozók számától függ.
A HIV-vírust például a nyálban is kimutatták, de oly csekély mennyiségben, hogy körülbelül húsz liter kellene ahhoz, hogy valakit megfertőzzön. Fontos tényező az adott kórokozó megbetegítőképessége (virulenciája) is. Egyes típusok könnyen, míg mások csak ritkán, kivételes esetekben vezetnek fertőzéshez.
Szervezetünk védekezőrendszere három fő részből áll. Ha egy kórokozó be akar törni a testünkbe, akkor különböző természetes védőgátakkal találja magát szembe. Ilyen például a bőr elszarusodott hámrétege, ami kitűnő védelmet nyújt a vírusok ellen. A vírusok csak élő sejtekben képesek megélni, s mivel bőrünk ezen rétegét halott sejtek alkotják, nem tudnak áttörni rajta. Gyomorsavunknak köszönhetően gyomrunkba jutva sok mikroorganizmus pusztul el, mert nem bírják elviselni az általa teremtett savas közeget.
Nyálkahártyáink olyan enzimeket tartalmaznak, amelyek megtámadják és tönkreteszik a baktériumokat. Ha a kórokozónak mégis sikerül bejutni a szervezetbe, akkor működésbe lép a nem specifikus, celluláris immunitás, valamint a specifikus, humorális immunitás. A szervezetben lévő idegen természetű anyagokat antigéneknek nevezzük. Ezeket az antigéneket az immunrendszer felismeri, betolakodó ellenségnek tartja, s arra törekszik, hogy minél előbb megsemmisítse őket, nehogy elszaporodjanak. Az elfogott antigéneket védekezőrendszerünk igyekszik lebontani és eltávolítani. Immunrendszerünk alapegységei az immunsejtek, a limfociták. T-limfocitáink, különálló harcosok, hatásukat közvetlenül fejtik ki, képesek az antigént önmagában megtámadni, megsemmisíteni. A B-limfociták ellenanyagot, úgynevezett antitestet termelnek, ők nem „közelharcban”, hanem ezen molekulák segítségével semmisítik meg a betolakodókat. Abban, hogy a kórokozóra mért támadás sikeres legyen, a sejteken kívül különböző hírvivő molekulák is részt vesznek, őket citokineknek nevezzük. Ezek az anyagok az immunsejtekből szabadulnak fel, feladatuk a munka összehangolása, a parancsok továbbítása. Például ha IL8 (interleukin 8) szabadul fel, az azt jelenti, hogy az adott helyen még több harcoló sejtre van szükség, így a szervezet más részén tartózkodó sejtek is megindulnak az adott pontban. Az emlékezés nagyon érdekes és hasznos képessége az immunrendszerünknek. Képes memóriasejtek kialakítására, így ha egy kórokozó többször támadna, védekezőrendszerünk úgy működik, mint a rendőrség, aki már egy adott bűnözőtől ujjlenyomatot vett. Hamarabb felismeri a betolakodót, és százszor nagyobb erővel támad rá mint először. Ez az úgynevezett másodlagos immunválasz. A védőoltások is ennek az elvén alapulnak.
Probléma akkor adódik, ha ebben a tökéletesen kialakított rendszerben megbomlik az egyensúly. Ha az immunrendszer megszegi első és legfontosabb parancsát, miszerint saját sejtre nem támadunk, autoimmun betegség alakul ki. E betegség kialakulásáért legfőképp a genetika okolható. Nem úgy mint az AIDS-ért, ami pusztán a felelőtlenség terméke. A legújabb felmérések szerint rohamosan nő a húsz év alatti, HIV-vírussal fertőzöttek száma. Ezen érdemes elgondolkodni. Nem fikció, Vajdaságban is jelen van. A vírus pedig belülről rágja szét az immunsejteket, így nagy a valószínűsége annak, hogy az érintett egy hétköznapi grippebe fog belehalni. Betegségek ide vagy oda, örökké semmi sem tart. A legtökéletesebben működő immunrendszer is idővel kifárad, megöregszik. Munkáját nem tudja kellőképpen elvégezni.
.jpg)
