MÁRIA TERÉZIA (1740-1780)
III. Károly leánya. A Pragmatica Sanctio ellenére háború indul az osztrák örökségért.
A háború során Ausztria elveszti Sziléziát, ennek a visszaszerzését később a hétéves háborúban kíséreli meg, sikertelenül (1756—63).
1754-ben bevezeti a kettős vámrendszert, ez erősen visszaveti a magyar ipar fejlődését.
Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasítja, Mária Terézia rendeleti úton szabályozza. 1767-ben kiadja jobbágyrendeletét (Urbárium).
Szívügye az oktatás, 1773-ban feloszlatja a jezsuita rendet, a nagyszombati egyetemet áthelyezteti Budára, Kiadja az iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist (A nevelés rendje). Egységes és állami az iskolarendszer.
1740-ben férjhez megy Lotharingiai Ferenchez, 16 gyermekük született.
A trónon II. József követte. Vele veszi kezdetét a Habsburg-Lotharingiai ház uralkodása.
II. JÓZSEF (1780-1790)
Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia fia. 1780-ban lép a trónra. Nem koronáztatja meg magát magyar királlyá, - ezért „kalapos királynak" is nevezték - hogy a rendi alkotmányra tett eskü ne korlátozza mozgásterét. Nem hív össze országgyűlést, hanem rendeleti úton igazgatja a birodalmat. Egyházpolitikája gyökeres fordulatot jelent elődeihez képest. Feloszlatja a nem hasznos célú szerzetesrendeket, elrendeli az állami papnevelést. Közigazgatási reformot hajt végre, megyék helyett 10 kerületre osztja az országot. Bécsbe viteti a Szent Koronát, kiadja hírhedt nyelvrendeletét, mely a latin, és a nemzeti nyelv rovására a németet teszi általánossá. Jobbágy-rendeletében eltörli a „jobbágy" szót, engedi a szabad pályaválasztást, a szabad költözködést, korlátozza az úrszéki bíráskodást. Felméreti a földbirtokokat. Ez végképp szembefordítja vele a nemességet. 1788-tól orosz szövetségben török-ellenes háborúba bonyolódik, sikertelenül. A francia abszolutizmus, és a francia forradalom is gyengíti. 1789-ben országgyűlést hirdet és itt a türelmi jobbágy-, és az alsópapságról szóló rendeletek kivételével minden intézkedését visszavonja. 1790-ben halt meg.
II. LIPOT (1790-1792)
Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia harmadszülött fia. 1766-ban, apja halálát követően átvette Toscana kormányzását, s felvirágoztatta a tartományt.
Anarchikus, áldatlan állapotok közepette vette át 1790-ben a Habsburg Birodalom irányítását.
Vesztésre álló török háborút, a lázadás küszöbén álló Magyar Királyságot, és különállást követelő Csehországot örökölt.
A francia forradalom hatása elérte Ausztriát is. A külpolitikai helyzetet súlyosbította a porosz-osztrák ellentét is.
Lipót világosan látja, hogy a birodalom egészére kiterjedő forrongást csak a külkapcsolatok rendezése után csillapíthatja, megegyezik Poroszországgal.
Elismeri Magyarország függetlenségét, és a protestánsok jogait.
A magyar rendek kiegyeznek az uralkodóval. A megkoronázott király kizárólag az ország törvényei és szokásai szerint kormányozhat, nem rendeletekkel.
1792-ben halt meg.
I. FERENC (1792-1835)
II. Lipót legidősebb fia. 1792-ben kezdődő uralkodásának első szakaszát a francia háborúk szakadatlan sorozata határozza meg. 1797-ben már Bonaparte Napóleon az ellenfél, aki döntő csapást mér a német birodalomra. Így Ferenc 1804-ben létrehozza az osztrák császárságot. A napóleoni háborúk idején jól működik a bécsi udvar és a magyar rendek kompromisszuma (a magyar nemesség nem él a Napóleon kínálta lehetőséggel /győri csata/).
1810-ben Napóleon feleségül veszi Ferenc lányát, Mária Lujzát. Az 1811-12-es országgyűlésen élesednek az ellentétek. Ferenc feloszlatja az országgyűlést és 13 évig tartó önkényuralom kezdődik Magyarországon.
1814-15-ös bécsi kongresszuson a nagyhatalmak újra rajzolják Európa térképét, megalakul a Szent Szövetség. Ausztriában a belügyeket maga az uralkodó dirigálja. Cenzúra, spiclirendszer, titkosrendőrség jellemzi működését. Leleplezi és véresen megtorolja a Martinovics-féle összeesküvést (1794). Az újra összehívott országgyűlés (1825) nem nyeli le szótlanul az előző évi törvénytelen adókivetést és újoncozást. Ferenc kénytelen visszatérni a rendi alkotmányossághoz. 1835-ben halt meg.