A megőrzésre méltó örökség ma is hat

Tizenöt éve rendezik meg Szabadkán a Kosztolányi Dezső Napokat, melyeknek alapítója a megboldogult Varga Lakatos Gizella magyartanárnő volt. A Városi Könyvtárban elhangzott előadások anyagát most Hózsa Éva, Arany Zsuzsanna és Kiss Gusztáv szerkesztésében kézbe is lehet venni. A kötettel először az Ünnepi Könyvhéten találkozhatott az olvasó.

„Szakszerű, de nem hűvös elemzések, alkalmi írások olvashatók a kötetben, melyeknek tartós Kosztolányi-élmény az alapjuk” – véli recenciójában Dobos István, később pedig így ír: „A megőrzésre méltónak bizonyuló örökség szüntelenül hat, s így szükségképpen változik. Az emlékező számára éppen ennek az elmozduló viszonylatnak a jelenbeli megértése ad ösztönzést a tradíció újraértéséhez. Heidegger egyik, történelemre vonatkozó felismerése alighanem átvihető az irodalom emlékezetére. Ennek lényege talán így ragadható meg: ismét meg kell tanulnunk, hogy a történelem nem pusztán olyan valami, amelyről ismereteink vannak, hanem inkább olyan, amely mi magunk vagyunk.”.

– Kosztolányi Dezső Napokat 1991 óta rendezünk, tanácskozásokat 1993 óta tartunk Szabadkán. A kötet tartalmazza: a tanácskozások anyagát (ötvenhat értekezést), az emléknapokhoz kapcsolódó szépirodalmi szövegeket, a vonzáskörbe tartozó tanulmányokat, részletes bibliográfiát, és 18 oldalnyi képanyagot – mondja dr Hózsa Éva. – A tanácskozások anyagát kezdettől fogva az Üzenet folyóirat közölte ugyan, de a kötet néhány új írással is gazdagodott, melyek közül a bibliográfiát emelném ki. Több mint nyolcvan jelentős vajdasági, magyarországi és erdélyi irodalomtudós, író szövege szerepel a könyvben.

 – A kötet alapötlete Pomogáts Béla nevéhez kapcsolódik, aki kezdettől fogva az emléknapok társ-, illetve tiszteletbeli elnöke. Ő vetette fel 2005-ben a kötetbe gyűjtés lehetőségét és fontosságát. A Városi Könyvtár nevében Ágoston Pribilla Valéria igazgató és felelős szerkesztő pályázott. Lovas Ildikó művelődési titkár, az Üzenet főszerkesztője szintén támogatta a kiadványt. A szerzők közül sokan elhunytak, mások távol élnek, az ünnepek jellege pedig megváltozott, ezért a kötet nemcsak egy korszak termését gyűjti egybe, hanem valamiféle törésvonalat is jelent. A szervezőbizottság változáson, fiatalításon töpreng. Rengeteg lelkes fiatal segítőtárs működött közre. Kosztolányi neve mindenütt varázsszóként hatott. A technikai kivitelezés Kiss Gusztáv könyvtári tanácsos, és Micskó Éva műszaki munkatárs nevéhez fűződik, akik hónapokig önzetlenül, késő éjjelig dolgoztak. Antal László grafikus hallgató készítette a borító tervét, Farkas Zsuzsanna lektori munkáját szintén ki kell emelnem. Dobos István debreceni betegágyában is felajánlotta távlatos segítségét. Dévavári Zoltán a 2007. évi Kosztolányi-napot már kórházban töltötte, a vendégek meglátogatták, két nappal később távozott el, a könyv megjelenését, sajnos, nem érte meg.

– A budapesti Ünnepi Könyvhéten valószínűleg érdeklődés mutatkozott, de ezt inkább egyéni visszajelzésekben lehetett lemérni. A könyvtár őszre tervezi a könyvbemutatót, azonban már többen érdeklődtek a kötet megvásárolhatóságával kapcsolatban. Reméljük, a könyvterjesztés elé nem gördül akadály.

– Hogy lesz-e folytatás, és ki készíti, ezt egyelőre nem tudom megmondani. A kötet a 2006. évi tanácskozás anyagával zárul, tehát a 2007. évi előadások, adatok esetleg egy következő kötetbe kerülhetnek. Mindez a fiataloktól függ. Magyarországon pedig pillanatnyilag Kosztolányi kritikai kiadását tervezik beindítani. Június 13-án Szegedy-Maszák Mihály, Arany Zsuzsanna és Bengi László ez ügyben érkezett Szabadkára. Arról beszélgettünk velük, hogy végre alkalom nyílhat a vajdasági és a magyarországi recepció egyesítésére, a dialógusra, hiszen Magyarországon még mindig keveset tudnak a szülőföldi vonatkozásokról.