Lassúdad malagenát táncol

Az egyik magyarországi képes újságban a Kanári-szigetek legnagyobbikáról, Teneriféről jelent meg képriport. Valószínűleg hangulatkeltés céljából használták Teneriffa alakban a sziget nevét, és ezért szerepelt az egyik képaláírásban a régies lassúdad melléknév: „Teneriffai folklór: a turisták kedvencei a táncok (pl. a lassúdad malagena) és a háromnegyedes ütemű népies műdalok.” Sütő András nyilatkozta néhány évvel ezelőtt: „Románia messze van még a jogállamiságtól. Az a gyakorlat, amely megpróbálja átalakítani a diktatúrából örökölt helyzetet, még nagyon lassúdad, törékeny.” Másutt ezt olvashatjuk: „Egyfelől állandóan szajkózzuk a piacgazdaság fontosságát, másfelől a pénzügyi kormányzat hihetetlen balkáni módon, lassúdadon, pontatlanul és megbízhatatlanul biztosítja színházak számára azt a keveset is, amit még nem szégyell odaadni.”

A lassúdad szót érdemesnek látszik felújítani, hiszen különleges stílusértékű, hangulati hatású, egyúttal pedig az ’igen lassú’ jelentésnek sajátos árnyalatát képviseli a szintén régies lassúcska és lassacska melléknévvel együtt. A régi nyelvben különbséget tettek a lassúdad (igen lassú) és a lassúd (kicsit lassú) között. A régi irodalom nyelve a lassúdik igét és a lassúdan határozószót is használta; az előbbinek ’lassul, lassúvá lesz’ a jelentése, az utóbbinak pedig ’lassú módon, nem sietve, nem hirtelenkedve, zaj nélkül’. „Az ifjúság szeszélyes álma illan; / s a gondpályán lassúdan hűl a vér.” – írja Kisfaludy Károly Az Élet korai című versében.

A lassúdik szóban a –dad, -ded képző található. Ez voltaképpen a –d kicsinyítő képző halmozásával jött létre, már a XIII. századból van rá adat. A XIX. században a lassúdadon kívül előfordult még a hosszúdad, a hengerded, a karcsúdad, a magasdad, az ifjúdad, a rövided, a kicsided, a vékonydad, a kódexek korában pedig a távoldad, az előded, az öregbded, a szegényded, a szépded is.

A magasdad szó olyasmire utalt, ami kicsiny, aránylag kevéssé magas, nem igen magas. Már öt évszázaddal ezelőtt Pesti Gábor meséiben is megjelent: „Egy gyermek, mikoron valami magasdad helyen juhokat őrize…” Arany János is él vele A lacikonyha című versében: „Termetökre kissé nőtető / Az a magasdad, gömbölyű tető.” (Vagyis a kalap). Az ifjúdad kicsinyítő értelmű melléknév, igen ifjúra, csak most serdülni kezdőre, ifjacskára utalt. A Szent László királyról való énekben is előfordul: „Szüvedben bátor miként vad oroszlán, / Azért neveztek bátor Lászlónak, / Mikoron méglen ifjúdad volnál.” A rövided jelentése ’kicsivel rövidebb, mint kell vagy szokásos, viszonylag rövid’. 

A -dad, -ded képzővel alkotott származékszavak közül ma is használatban van a választékos kerekded, gömbölyded és tojásdad, gúnyos értelemben a kisded és a gyermekded, valamint az édesded. A kerekded jelentése ’nagyjából kerek’, ’gömbölyded’, ’jól felépített, arányos, szabályos’. A gömbölyded gömbölyűre emlékeztető alakúra, telt alakúra vonatkozik. A tojásdad ellipszis vagy tojás alakút jelöl. Melléknévként a kisded a régi irodalomban ’kicsike’, ’kicsiny’ jelentést hordozott, főnévként pedig kisbabát, kisgyermeket jelölt a választékos szóhasználatban. Hajdan az óvodának kisdedóvó volt a hivatalos megnevezése. Ma csupán gúnyos értelmű melléknév, szerénynek, ártatlannak feltüntetett dolgokkal, visszaélésekkel kapcsolatban használják: kisded üzelmek, kisded játékok. A gyermekded melléknév gyakran rosszalló vagy gúnyos értelemben használatos, gyermekien naivra mondják. Az édesded jelentése ’pihentetően kellemes, jóleső’, ritkábban pedig ’kedvesen derűs’ (például édesded nevetés).