Médiaszennyezett

Közvetlen mintája a sugárszennyezett melléknév lehetett, ez a katonai nyelvben olyan dologra utal, amely radioaktív sugárzástól szennyeződött. A fizikai és az orvosi szóhasználatban inkább sugárfertőzött változatban él. A köztük levő különbség abban is kifejezésre jut, hogy a médiaszennyezett szóban az előtag –tól, -től ragos vonzata az utótagnak (a médiától szennyezett), a sugárszennyezett és a sugárfertőzött szóban viszont –val, -vel ragos vonzatot lehet felismerni (sugárral szennyezett, illetőleg fertőzött). 

Számos egyéb olyan összetett melléknév fordul elő nyelvünkben, amelynek utótagja befejezett cselekvésű melléknévi igenév, előtagja pedig főnév. A médiaszennyezett, a sugárszennyezett és a sugárfertőzött szóhoz hasonlóan gyakoriak a határozós összetételek, vagyis azok, amelyekben az előtag az utótagnak a határozójaként fogható fel, mint például harcedzett, viharedzett, szélvédett, tűzrőlpattant, tagbaszakadt, tökkelütött stb. Az első három jelöletlen összetétel, csupán feltételezzük, hogy harcban, illetőleg viharban edzettről, széltől védettről van szó. A második három jelölt összetételt képvisel, előtagjukon ott van a megfelelő rag: a ról, -ről, a –ba, -be, illetve a –val, -vel.

A harcedzett melléknév harcokban megedződött személy választékos jelzője, a viharedzett pedig az élet viszontagságaiban vagy tapasztalatokban megedzett emberre vonatkozik. A szélvédett a széltől védett helyet jelöl, vagyis ahova a szél nem hatol be, vagy amelyet csak kevéssé ér. A tűzrőlpattant rendszerint eleven, fürge, temperamentumos fiatal nőre utal, régen azonban tüzes, elszánt legényre, férfira is mondták. A tagbaszakadt jól megtermett, nagy csontú, vaskos, erős férfi jelzője szokott lenni. Nem igazán hízelgő minősítést képvisel a tökkelütött melléknév, buta embernek kissé durva megnevezéseként él.

A médiaszennyezett szóban kifejezésre jutó szerkezetnek elég gyakran alanyos összetételek felelnek meg a magyar szókészletben: viharvert, porlepett, szélütött, napbarnított, villámsújtott, eszeveszett, magvaszakadt stb. Ezeknek az előtagja az utótagban kifejezésre jutó cselekvés hordozóját, vagyis alanyát nevezi meg: vihar, por, szél, nap, villám. Olykor birtokos személyraggal ellátott főnév képviseli az alanyt: esze, magva.

A viharvert olyan személyre vagy dologra vonatkozik, aki vagy ami sok vihart kiállt, illetve ami elhasznált, kopott, rozzant. A porlepett melléknév egyrészt olyasmit jelöl, amire por ülepedett, másrészt régi, ódon, elavult dolgot. A szélütött agyvérzéstől megbénult személynek vagy testrésznek lehet a jelzője. A napbarnított arra utal, akinek vagy aminek a bőre a napon lebarnult. A villámsújtott nemcsak az lehet, akit vagy amit villámcsapás ért, hanem az is, aki cselekvésre, gondolkodásra képtelenné vált. Az eszeveszett többfélére is utalhat:olyanszemélyre, aki erős felindulás miatt esztelen túlzásba csap, meggondolatlan, esztelen dologra, valamint gyors cselekvésre. A magvaszakadt melléknevet hajdan utódok hiányában kihalt családra, örökös nélküli birtokra mondták.

Az efféle szerkezetet mutató tárgyas összetételek közül megemlíthetjük például a színehagyott és a kedveszegett melléknevet. Az számít színehagyottnak, ami eredeti színét elvesztette, erősen megfakult. A kedveszegett szót olyan személyre vonatkoztatják a választékos beszédben, aki elkedvetlenedett, a kedvét vesztette.