Tumormarkerek

Mostanában egyre többet hallani, olvasni a tumormarkerekről: PSA, CEA, AFP, CA 15.3, ß-HCG stb. - Miről is van szó tulajdonképpen?

A tumormarkerek olyan anyagok (fehérjék, antigének, hormonok), amelyek bizonyos daganatos betegségek fennállásakor a normálisnál nagyobb értéket mutatnak a vérben, a vizeletben vagy testszövetmintákban. Tumormarker lehet a daganat által, vagy a szervezet által (a daganat jelenlétében) termelt "jelzőmolekula". Más megfogalmazásban: a tumormarkerek a daganatok korai felfedezésére és a kezelés hatásának ellenőrzésére szolgáló laboratóriumi jellemzők.



A gyakorlatban használt első tumormarker az 1847-ben felfedezett Bence Jones-fehérje (savassá tett és felforralt vizeletben kicsapódó fehérje) volt, amely mind a mai napig szerepet játszik a myeloma multiplex nevű rosszindulatú betegség (egy fajta csontvelőrák) diagnosztikájában.

A tumormarkerek kereskedelmi forgalomban lévő anyagok, melyek érzékeny és standardizált tesztmódszerekkel megbízhatóan mérhetők. A leletek értékeléséhez elengedhetetlen a referenciatartomány, a kor, a nem és egyéb adatok ismerete (pl. dohányos-e az illető).
Fontos tudni, hogy a tumormarkerek döntő többsége nem specifikus egy adott daganatra. Ez azt jelenti, hogy nem daganatos betegséghez is társulhat markerszint-emelkedés, valamint, hogy nem minden daganat markerpozitív, tehát a negatív eredmény nem zárja ki biztonsággal a daganat jelenlétét, viszont a nagyon magas érték gyakorlatilag igazolja azt.

A lehetséges hivatalos javallatok közül a tumorok korai felismerésére és szűrésére a keringésben levő tumormarkerek (hivatalosan) ma még nem alkalmazhatók, kivéve a prosztatarák (carcinoma) felismerésére alkalmas PSA-t (prosztata-specifikus antigén). A gyakorlatban viszont az orvosok a gyomor és bélrendszer, valamint a nemi szervek daganatainak szűrésére is széleskörűen alkalmazzák a tumormarkerek megfigyelésének módszerét. A prognózis (kórjóslat) megítélésében egyre nagyobb jelentőségük van, s legfőbb alkalmazási területük a kezelés monitorozása és a recidívák felismerése.

Egy konkrét példa: Ha pl. valakinek a vastagbélrák műtéti eltávolítása előtt kórosan magas volt az adott ráktípusra jellemző CEA (chorio-epiteliális antigén) értéke, a műtétet követően viszont a normál tartományba esett vissza, ez azt jelenti, hogy sikeres volt a műtéti beavatkozás, a tumort teljes mértékben sikerült a szervezetből eltávolítani. Ha később, mondjuk évek múltán a beteg ellenőrzése során ismét növekedni kezd a CEA-érték, az azt jelzi, hogy a rákbetegség kiújult. Ekkor, még a nagyon korai stádiumban (gyakorlatilag a képalkotó eljárások előtt diagnosztizálható állapotban), ismét sikeresen be tudunk avatkozni.