Egy dolog biztos: megegyezéses alapon Kr. e. 776-tól, az első olimpiai győztes nevének ismeretétől számítjuk az antik Görögországból elindult mozgalmat. Történészek szerint a peloponnészoszi játékok eredete a korai egyiptomi, valamint a krétai minoszi kultúrában keresendő.
A két korszak szellemi és mozgáskultúrája egyesült és kiteljesedett Hellászban s egyfajta életformává vált. Magának az olimpiai játéknak az eredete a görög mondavilágba nyúlik vissza, ahol Zeusz, Pelopsz, valamint Heraklész nevével hozzák összefüggésbe.
A legelterjedtebb hiedelem utóbbi nevével kapcsolta össze az olimpiát; Heraklész állítólag apja tiszteletére alapította a versenyt, kimérte a szent ligetet (Altis), oltárokat állított a 12 főistennek és elrendelte az ünnepek négyévenkénti megismétlését. Érdekes, hogy párhuzamosan az Olympiában megrendezett versenyekkel Pythiában és Isthmusban is szerveztek hasonló szórakozást.
Az olimpiák kezdeti hanyatló korszakában a polgárháborúkkal sújtott Hellászban Iphitus éliszi király volt az, aki a delphoi jósda tanácsára visszaállította, s tulajdonképpen a játékok egyeduralkodójává tette az olimpiát. Elrendelte azt is, hogy a játékok idején a harcok szüneteljenek.
Eleinte a játékok egyetlen versenyszámból, a stadionfutásból álltak. Euszebiosz (Kr. u. 260-340) szerint Kr. e. 776-ban az éliszi Koroibosz nyert, aki szakácsként dolgozott. Miután ő volt az első olyan győztes, akinek a neve fennmaradt, az olimpiákat ettől a dátumtól számolják. A 14. olimpiától kezdve a kétszeres stadionfutás, majd a fegyveres futás (65. olimpia), a birkózás, a pentatlon (mindkettő a 18. olimpián), az ökölvívás (23. olimpia), a kocsiversenyek (25. olimpia), valamint a pankráció és a lóverseny (mindkettő a 33. olimpián) került fel a programba. Kr. e. 632-től (a 37. versenyen) kezdve a gyermekek, míg Kr. e. 396-tól (96. viadal) a kikiáltók és a trombitások olimpiáját is megrendezték.
Ki hinné, hogy már az ókori olimpiák versenyzői is profik voltak? Nos, már maga az atléta szó is azt jelentette görögül, hogy "aki a díjért versenyez". Az első helyezettek pajzsot, gyapjú köntöst és olajág-koszorút kaptak, de előfordult, hogy pénzdíjban részesültek. Ez utóbbi található Homérosz Iliász c. művében is, ahol Akhilleusz, barátja, a Trója ostrománál elhunyt Patroklosz emlékére rendezett "gyászversenyen" is megjutalmazta a sportolókat.
A versenyek tisztaságára egyrészt egy tíztagú bírói testület vigyázott, amely bírságot vethetett ki, illetve el is tilthatta a renitenskedőket, másrészt a versenyzőnek is esküdni kellett, hogy tartózkodik a bírák, illetve sporttársai megvesztegetésétől, hogy mellőz minden szándékos sértést, hogy nem okoz halált, valamint vállalja, hogy a jelentkezés előtt 10 hónapon keresztül lelkiismeretesen edz.
Az olimpiai játékok Kr. e. az 5. században érték el virágkorukat, majd ettől kezdve hanyatlásnak indultak. Megszűnésük időpontját a történelem Kr. u. 393-ra teszi, amikor Nagy Theodosius császár egy állítólagos edictummal a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében majdnem 11 századnyi fényes múlt után végleg beszüntette az olimpiai ünnepet. Azért, hogy 1503 esztendő elteltével egy francia úriember, Pierre de Coubertin báró újjáélessze a játékokat, s szervezésének köszönhetően 1896-ban, Athénban ismét elinduljon a világ legnagyobb sportmozgalma, az újkori olimpia.
.jpg)
