1926-ban a Ducati család és más bolognai befektetők megalapították a Società Radio Brevetti Ducati céget azzal a céllal, hogy ipari komponenseket állítsanak elő a rádióipar számára, pontosabban Guglielmo Marconi cége számára. 1940-ig a Ducati elektromos kisgépeket, kamerákat, film projektorokat, számológépeket és alkatrészeket gyártott, körülbelül 8000 alkalmazottal. A háború alatt porig bombázták a gyárat, de a Ducati fivérek nem adták fel, tanultak és terveztek, méghozzá egy új terméket, melyet 1946-ban Cucciolo néven dobtak piacra: ez egy kis segédmotor volt biciklik számára. Az 1940-es évek végén több mint százezer darabot adtak el ebből a híres kis "robogóból".
A második világháború magával hozta a szegénységet, az emberek nem tudtak autókat, motorokat vásárolni, a távolságok viszont nagyok voltak a falvak, városok között. Abban az időben két közlekedési formát választhattak, biciklin, vagy gyalog. Ekkor jött az ötlet, hogy motort szereljenek a biciklire - így gyorsabb és kevésbé fáradságos lesz a közlekedés. Így született meg a Cucciolo ötlete, az alig 48 köbcentis négyütemű motor, melyet egy bicikli vázára szereltek egy 1 literes tankkal. Olaszország imádta a kis gépet és tulajdonképpen ekkor született meg a dinasztikus motorkerékpárgyártás is.
A Cucciolo utóda az 1950-es években született, 98 köbcentis volt és a Marianna névre hallgatott. Az ezután következő modellek már a világhírű Fabio Taglioni tervezőasztaláról kerültek ki. A legendás Marianna már a Grand Sport 100 és 125 egycilinderesei közé tartozott, s az ötvenes években rengeteg versenyt nyert. 1952-ben született meg a futurisztikus Cruiser 175 köbcentis modell, ami elektromos önindítóval és automata sebességváltóval rendelkezett. 1964-ben a cég 250 köbcentis modellje csatlakozott a kereskedelemben lévő egyhengeresek tekintélyes táborához, kiegészítve a Diana, a Monza, az Aurea és a későbbi GP típusokat, amik az akkoriban kivételes 150 km/h körüli sebességre voltak képesek. Ez a modell közvetlenül befolyásolta az összes későbbi egyhengerest a híres 250, 350 és 450 köbcentis "Scrambler" megszületéséig. Az 1964-es 250 Mach pedig - ami képes volt 150 km/h fölötti sebességekre is - az egész világon elnyerte a sportrajongók elismerését.
A nagy áttörés a 70-es években jött el, amikor Paul Smart megnyerte Imola-ban a 200 mérföldes versenyt a Ducati 750 Supersport nyergében. Ez történelmi pillanat volt, mert a világon először vert meg egy kétcilinderes egy négycilinderes motort.
1983-ban Claudio és Gianfranco Castiglioni által a Ducati a Cagiva csoport tagja lett. Olyan kezekbe került, ahol a motorozás iránti elkötelezett szenvedély a fejlesztésekbe való invesztálásban is megmutatkozott, többszörösen is meghozva a Ducatinak a Superbike világbajnoki címet. 1993-ban az argentin Miguel Galuzzi fejében megszületett a Monster (szörny) ötlete. Egy lelkes rajongó, akinek a szemei előtt egy igazán egyedülálló Ducati jelent meg. A motort lemeztelenítették, minden kevésbé lényeges alkatrésztől megszabadították. A szabadidőmotor kategóriájának egy teljesen egyedi interpretációját testesítette meg, ami hihetetlen gyorsan legendává vált. A 916-tal technológia és stílus, teljesítmény és kezelhetőség új értelmezést nyert. A világ legnagyobb presztizsű újságjai “Az év motorja” és “Az évszázad motorja” címmel tüntették ki.
A kiterjedt üzlethálózaton kívül 1998 óta Bolognában egy Ducati múzeum is várja a márka rajongóit. Itt őrzik a Ducati történetének mérföldköveit szimbolizáló tárgyakat és motorokat. A siker titka a kiváló design, mérnöki teljesítmény, a hátborzongató hangzás, a Ducati által kínált közösségi élmény, a történelmi örökség és persze a Ducatival versenyző sportolók eredményei.
.jpg)
