Okafogyottá válik

Divatos kifejezés mostanában az okafogyottá válik. Gyakran találkozhatunk vele az újságok hasábjain és a rádióműsorokban. Például: A demonstráció okafogyottá vált, mert a városi közgyűlés már korábban meghozta döntését. - Az ár- és belvízkárokkal kapcsolatos határozati javaslatok megtárgyalása okafogyottá vált a kormány keddi döntése után, amellyel az ellenzék által javasoltnál nagyobb összegeket juttatott a károsultaknak. - Mivel a bírák időbeli korlátok nélkül hozzák határozataikat, előfordul, hogy menetközben a döntés okafogyottá válik. - Nem lesz szükség újabb megszorító intézkedésekre, mivel megtakarítások érhetők el az okafogyottá vált végrehajtási költségeken. - A működtetéshez szükséges szervezet megalakulását hosszú ideje hiába szorgalmazták a partnerek, mígnem az egész ügy okafogyottá vált, mert az éveken át féltő gonddal létrehozott eredményeket a fővárosi közgyűlés egyetlen szavazása elsöpörte. - Most, hogy a hatalommal szembeni oppozíció okafogyottá vált, ki ellen lázad a költő?

Olykor más igével együtt, illetve más határozóraggal jelenik meg az okafogyott: Széles körben osztott álláspont szerint a kormánynak a betegszabadság ügyében olyan álláspontra kell helyezkednie, amely okafogyottá teszi a politikus lemondását, vagyis a döntésnek összhangban kell lennie az alkotmánybírósági határozattal. - Egy körlevélben a vezető orvosok okafogyottnak titulálták a figyelmeztető sztrájkot.

Néha jelzőként szerepel az okafogyott: Az immár okafogyott pályázatra egyébként négyen jelentkeztek, ebből egy az előminősítés után visszalépett.

A régiesnek tűnő okafogyott szó körülbelül azt jelenti, hogy ’tárgytalan, már nem indokolt, nem időszerű’. A fogy igének a befejezett cselekvésű melléknévi igeneve csakugyan utal megszűnésre, erről a fogyta személyragos főnév tanúskodik, amely az irodalmi szóhasználatban valaminek a teljes megszűnés határán való állapotát jelöli.

Az okafogyott közvetlen mintája a bizalmas stílusban előforduló ügyefogyott melléknév lehetett, amely gyámoltalan, félszeg emberre vonatkozik, ritkán pedig szépítő megnevezése a félkegyelműnek, gyengeelméjűnek, a régi irodalmi stílus ’elhagyatott, árva’ értelemben élt vele. Főnévként ügyefogyott személyt jelöl. A XIX. században az eszefogyott is élt ’esztelen, akinek elment az esze’ jelentésben. Nagyjából ezt fejezte ki az eszement is. A csavarodott, fonák eszű, bolondos emberre azt is mondták annak idején, hogy eszefordult. Furfangos eszű, ravasz, fortélyos személyre vonatkozott hajdan az eszefúrt mint a ma is használatos agyafúrt szinonimája. Aki a dolgokat nem bírja megkülönböztetni egymástól, arra az eszezavart melléknév utalt.

Az említett összetételekhez hasonló szerkezetű (birtokos személyraggal ellátott főnévi előtag és befejezett cselekvésű melléknévi igenévi utótag) még a fékevesztett, a színehagyott, a divatjamúlt, a nyakatekert, a kedveszegett, a szárnyaszegett stb. is. A fékevesztett vagy választékosan fékeveszett féktelen, vad szenvedélytől elragadtatott viselkedéssel kapcsolatos. A színehagyott olyasmire vonatkozik, ami eredeti színét elvesztette, ami erősen megfakult. A divatjamúlt a választékos beszédben arra utal, ami már nem divatos. A nyakatekert mesterkélten, fölöslegesen bonyolult, erőltetett megnyilatkozás jelzője szokott lenni. A kedveszegett választékos minősítése az olyan személynek, aki elkedvetlenedett. A szárnyaszegett használata szintén a választékos beszédre jellemző, ezt a melléknevet egyrészt törött vagy sebesült szárnyú madárra vonatkoztatják, másrészt reményeiben csalódott, letört személyre.