A termékeny talajú Tonga szigeteken a gazdaság alapja a mezőgazdaság. A földterületek eladását tiltja az alkotmány, bérbe adásuk is szigorú kormányzati ellenőrzés alatt áll. A fő termékek: a kókuszdió, a banán, a vanília, a manióka és az édesburgonya. Az ipar többnyire a gyümölcs- és halfeldolgozásra, a foszfátbányászatra és a kézműiparra korlátozódik. A gyorsan fejlődő turizmus is komoly bevételt biztosít az országnak, hiszen a kicsiny szigetország maga a mennyország. Meseszép strandok, korallzátonyok, napsütés, vulkanikus hegyek, esőerdők csalogatják a turistákat. Az emberek nagyon vidámak és vendégszeretők, talán nem véletlen, hogy a főváros, Nuku’alofa neve magyarra fordítva. „a szeretet otthona”, bár ilyen édeni környezetben talán nem is csoda, hogy csak boldog emberek élnek. Az őslakosok máig életben tartották szokásaikat és hagyományaikat és örülnek, ha a turisták velük szórakoznak, ünnepelnek vagy éppen a rögbi meccsen velük együtt szurkolnak.
Tongában jelentős állami bevétel származik a bélyegkiadásból is: a tongaiak elsőként kezdtek készíteni kör-, ellipszis- vagy szív alakú bélyegeket, de akad közöttük banán vagy kókuszdió körvonalú is!
Jellegzetes tongai táj
A főváros, a szép nevű Nuku’alofa Tongatapu fősziget északi részén található. Itt él a tongai lakosság egynegyede (kb. 26.000 lakos). Nuku’alofa egyben az ország legfontosabb kikötője, és itt található a Fua’amotu nemzetközi repülőtér is. A tongai főváros a mai napig megmaradt egyszerű, jobbára földszintes házakból álló, csaknem falusias településnek. A város nyugati részén, közel a tengerparthoz, pompás Norfolk-fenyők között áll a kétemeletes, árkádos, vörös bádogtetős királyi palota. A viktoriánus idők cikornyás épülete fából készült, elemeit 1867-ben Új-Zélandból szállították Tongára. A palota az elmúlt 140 évben mindössze annyit változott, hogy 1992-ben verandát építettek hozzá. A mellette található koronázási templom (Padovai Szent Antal bazilika) 1882-ben épült. A metodista templom az ide látogató turisták egyik leggyakoribb célpontja, mert az itt tartott napi istentiszteleteken legtöbbször részt vesz valamely királyi családtag is. A palota mellett gyönyörű közpark is található, itt rendezik a nagy fesztiválokat és a sporteseményeket.
A királyi palota bejárata
A koronázótemplom
A híres tongai építmények közül mindenképpen említésre méltó a szürke bazaltsziklákból emelt 5 m magas és 40 tonna súlyú Haamonga diadalkapu, amely a becslések szerint az egyiptomi fáraók korában, i.e. 1200-ban épülhetett. Ugyancsak impozáns látványt nyújt a főváros közelében található királyi temető (Mala'e Kula) is, monumentális emlékművekkel, kőszobrokkal, kisebb-nagyobb mauzóleumokkal teleépítve. A temető máig is a királyi családtagok temetkezési helye. Az első királyi temetkezések időpontját a becslések szerint a 9. századig lehet visszavezetni. Korábban Mua volt a királyok temetkezési helye évszázadokon keresztül. Az országban található 28 piramis alakú sírból 15 itt található. A leghíresebb ősi temetkezőhely Paepae o Telea településen található, itt nyugszik a legendás I. Ulukimata király.
A fáraók korában épült Haamonga diadalkapu
A királyi mauzóleum
A tongai tengerpart egyes szakaszain szintén egyedülálló természeti jelenséget figyelhetünk meg: az óceán hullámai felcsapva néha akár 18 méter magas függőleges vízoszlopokat is létrehoznak, ami igencsak impozáns látvány a szigetekre látogató turisták számára. A nagy nyomású ál-gejzírek hangos sistergéssel törnek elő a szűk lyukakból, erre vezethető vissza, hogy a tongaiak ezt a természeti jelenséget a Főnökök sípolásának nevezik.
Tongai tengerpart
Folytatva a tongai sajátosságok sorozatát, mindenképpen szólni kell még a csak Tongára jellegzetes tapakészítésről, az itt honos Kava-cserjéről és a repülő rókák kolóniájáról is. A tapát bonyolult „népi technológia” segítségével a papíreperfa kérgéből készítik. Az így nyert tisztított és hajlékonnyá tett növényi rostokból rengeteg iparművészeti terméket állítanak elő: ruhákat, szőnyegeket, asztalterítőket, kalapokat, táskákat stb.
Tongai kókuszliget
A Kava növény nem rokon a kávécserjével (inkább a bors rokona, és nem a növény termését, hanem a gyökerét használják fel italkészítésre), de rendeltetése szinte mindenben megegyezik azzal: élvezeti cikként használják és a társadalmi élet nélkülözhetetlen italának számít mint nálunk a kávé, talán azzal a különbséggel, hogy míg a kávéfogyasztásnak mindössze 1-2 évszázados hagyománya van, addig Tongán már ezer évvel ezelőtt is fogyasztották. A másik különbség az, hogy míg nálunk a kávét általában nappal fogyasztjuk, addig a tongai kava-klubok este és éjszaka tartanak nyitva.
A tongai vörösfejű repülő rókáknak (rókafejű denevérek) a több tízezres kolóniája a főváros környéki Kolovai falu környékén található, ahol az állatok szinte fürtökben lógnak a kazaurinafákról. A gyümölcsevő repülő rókák szakrális, azaz szent állatok a tongaiak szemében, ezért tongai ember sohasem merne vadászni rájuk. Mindemellett királyi rendelettel még az első király védetté (!) is nyilvánította őket. Kolovai lakói állandóan szemmel tartják a repülő rókákat. Ha ugyanis fehér színű (albino) jelenik meg közöttük, ez a hiedelem szerint a király halálának az előjele.
Az anyakirálynő leánya és dédunokája társaságában
A trónörökös két fia társaságában, IV Taufa'ahau temetésén. Tongán a gyászolók ilyen háncsöltözéket viselnek
A tongai királyi család az uralkodó egyik unokájának, Salote Lupepau'u Tuita hercegnőnek az esküvőjén, 2004-ben
A tongai király (jobbról) egy gazdasági tárgyaláson Utah Állam (USA) kormányzójával
.jpg)
