Valószínűleg az egyetlen szőrös állat, amit egyöntetű utálat övez. Számítások szerint, a világ gabonakészletének, mintegy 1/5 részét patkányok eszik meg
(Mivel élelmiszer esetében nem lehet mérget használni, vannak gabonaraktárak, ahol lőfegyverrel vadásznak rájuk).
A XVIII. században, a kereskedők vitorlás hajóinak a segítségével terjedt el a vándorpatkány. Ez jóval nagyobb, és agresszívebb faj, mint a betegségeket terjesztő házi patkány. Megérkezésük után, kb. húsz év alatt kiszorították a házi patkányt, és szinte minden létező helyet benépesítettek. (Mivel a házi patkány terjeszti, pl. a pestist, annak, hagy az agresszív vándorpatkány kiszorította a házi patkányt, azt "köszönhetjük", hogy megszűntek a pestis járványok
). Természetesen ez a faj is terjeszt betegségeket, de jóval kevesebbet, mint pl. a városi galambok
.
A XIX. századra, a vándorpatkány felfedezte az eszményi lakóhelyét, a szennyvíz csatornákat. Anglia csatorna rendszerében, pl. több millió él. Képesek a csatornán keresztül bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarendszerre. Mindent megrágnak a szappantól az ételmaradékig.
Tájékozódásukhoz a hangadást is felhasználják (pl. a visszhang segítségével "számítják ki", hogy mekkorát kell ugraniuk). Elképesztően jó "atléták", 180 centimétert ugranak, 72 órán át képesek úszni, és 10 másodpercen belül futják le a 100 méteres távot. Igen szapora faj. 4 hetente 12 utódot hoz a világra mindegyik nőstény.
Vannak patkányok, melyek nem mennek messzebb fészküktől 12 méternél, mások pedig akár 3 kilométeres környéket is bejárnak élelemért. Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Ha ezekre az útvonalakra helyezik ki a csapdákat, vagy a mérget, akkor van esély az ellenük való küzdelemben. Ez azonban nem ennyire egyszerű, mivel a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák, pl. teljesen hatástalanok. A méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgező hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregből. Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben
.
Legtöbbjüket egyébként a természet pusztítja el. Egy kiadós eső utáni hirtelen vízszintemelkedés pusztítja el a legtöbb patkányt (hiába kitűnő úszók, a hirtelen áradásban megfulladhatnak).
Bár sok kárt okoznak igen hasznosak is, hiszen a legelterjedtebben használt kísérleti alanyai, a gyógyszergyáraknak, vegyi üzemeknek, és a velük végzett labirintus, és egyéb tanulási tesztek pedig a kísérleti pszichológia egyik fő irányzatát képviselik.
Manapság nem csak hajón utaznak, hanem repülőgépen is (hiába próbálják irtani őket). A Columbia űrsikló, pl. egyik útja alkalmával 6 "potyautas" patkányt is magával szállított
.