Cukrászati karrierje a 17. században kezdődött. Párizsban dolgozott 1665-ben egy jó hírű édessütő mester, bizonyos Mignot. Addig verte a habot, míg beédesedett udvari szállítónak. S aki udvari ember lett, annak számítania kellett a csípős nyelvű udvaroncok támadásaival is.
Nem kisebb ember rontott Mignot-ra, mint maga a költő Boileau. Nem tudni, miért, egyik gúnyos versében egyenesen méregkeverőnek titulálta a krémek és torták gáncstalan lovagját.
Mignot sem maradt rest. Ellenverset íratott egy másik poétával, és ki is nyomtatta: csomagolópapírnak.
Vevőinek ettől kezdve ebbe csomagolták az apró süteményeket. Óriási sikert aratott, és meggazdagodott ötletéből. Sőt a 17. század végén a csomagolt apró süteményt mignonnak nevezték egész Párizsban!
Ez az elnevezés aztán más országokban is elterjedt.
A mignon készítését Magyarországra a bevándorolt francia-, német-, svájci cukrászok, illetve a nyugatot megjárt magyar cukrászlegények hozták be. Kugler Henrikrôl jegyezték fel, hogy ő készítette először Magyarországon a mignonnak nevezett kicsi süteményeket. Az tény, hogy Magyarországon a mai mignonnak nevezhető sütemény-csoport bölcsője a Kugler-Gerbeaud műhelyben volt és fejlődése a polgári fejlődéssel, annak talaján volt lehetséges.
Azt is írják, hogy Magyarországon a cukrászok a mignon készítését a XIX. század utolsó harmadában Gerbeaudtól tanulták. Ez az időszak volt, amikor a cukrászdába járás divatja a városi polgárság között oly mértékben elterjedt, hogy a szegényebb kispénzű polgárokban is kialakult ez az igény. A polgári életforma kialakulása, és vagyoni rétegződése késztette a kor cukrászait az olcsóbb, kicsi sütemények készítésére. (Feltehetően néhány évtizeddel korábban Franciaországban is ez a folyamat játszódott le.) A cukrászdákban ki kellett elégíteni a kispénzűek igényeit is.
.jpg)
