Az evési zavarok kialakulása a társadalmi nyomás hatására

Fendrik Bertalan - Műszaki Iskola, Ada
Mentorok: Flajsz Sarolta, Pecze Rózsa

Az V. GENIUS diákverseny eredményei a www.eurovajdasag.info honlapon találhatók.

Anorexia nervosa és bulimia nervosa

Korunk túlidealizált szépségeszményei miatt egyre nő az emberek félelme a kövérségtől, és a nyugati társadalmakban lassan népbetegséggé válnak az étkezési zavarok. Bár korábban is ismeretesek voltak a táplálkozási problémák, még sohasem öltöttek olyan kóros mértéket, mint napjainkban, s egyre többet foglalkoznak az ilyen jellegű témákkal a médiák.

Az evési zavaroknak két válfaja létezik: az egyik az anorexia nervosa, a másik pedig a bulimia nervosa. Az anorexiában szenvedők mindent megtesznek, hogy meg tudjanak szabadulni a „felesleges kilóiktól”, holott egyáltalán nem kövérek. A betegség elhatalmasodik rajtuk, és a kór előrehaladtával egyre kevesebbet esznek, egyre kevesebbszer. A végső stádiumban már csak az orvosi beavatkozás hozhat megoldást számukra. A bulimiával küzdők a valós, felesleges kilóiktól szeretnének szintén megszabadulni, de nem feltétlenül éhezés árán. Életvitelüket rendszeres, titokban végrehajtott falási rohamok jellemzik, amikor körülbelül 1500 - 3000 kalóriát visznek be szervezetükbe. Egy bulimiás betegnek hetente legalább 2 - 3 falási rohama van, de ez a szám elérheti a negyvenet is. Az ételek közül a cukrosat, zsírosat, és gyorsan elfogyaszthatót választják. A falás után erős bűntudatuk támad, és az elfogyasztott eledeltől hányással, hashajtók és vízhajtók mértéktelen fogyasztásával próbálnak megszabadulni; az sem ritka eset, amikor e három módszert együttesen alkalmazzák. A szervezetüket ezzel megterhelik, felborul a só- és vízháztartásuk, a fogzománcuk károsodik és menstruációs zavarok is felléphetnek. A pszichológus szerint nem csak azért hánytatják magukat, mert a bevitt ételtől akarnak megszabadulni, hanem azért is, mert bizonyos dolgokat „nem vesz be a gyomruk”.

Anorexia

A betegség kialakulása

A betegség kialakulásának számos oka lehet. Kezdete összefügghet valamilyen megterhelő eseménnyel, de önmagában a kialakulásához nem lenne elegendő. Valamennyiünket érnek fájdalmas élmények, csalódások, mégsem válunk mindannyian beteggé, hacsak az aktuális krízishez nem társulnak családi vagy pszichológiai problémák, illetve a betegség kialakulását hajlamosító személyiségvonások. Bulimia elsősorban a serdülőkorú lányoknál és fiatal nőknél alakul ki körülbelül 15 és 21 éves kor között. Az emberek 3 százaléka szenved ebben a betegségben. Az evési rendellenességben szenvedők 95 százaléka nő, csupán 5 százalékuk férfi. Ennek pontos okát még a kutatók sem tudják, csak feltételezik, hogy a férfiaknak más társadalmi elvárásoknak kell megfelelniük, mint a nőknek, tőlük nem várják el, hogy vékonyak, soványak legyenek, az ideális férfi inkább erős, izmos és széles vállú. Még az is lehet az oka, hogy a nők a fogyókúrázásnál a diétákat részesítik előnyben, amitől egyenes út vezethet az evési rendellenességek kelepcéibe, ellenben a férfiak inkább sportolnak, izmot építenek. Többek között a foglalkozás is közrejátszik, ugyanis a modelleknél, táncosoknál és színészeknél fontos a jó megjelenés és a vékony testalkat.

Bulimia

Az evési zavarok kialakulását elősegítő tényezők

Biológiai tényezők

A biológiai elméletek képviselői úgy gondolják, hogy a hipotalamusz és a stabilizációs pont ad választ a betegség kialakulására. A hipotalamusz az agyban helyezkedik el, és szerepet játszik testünk számtalan különböző funkciójának szabályzásában, többek között testsúlyunk szabályzásában is, amelyben a hipotalmaszon belül egy bizonyos stabilizációs pont vesz részt. Az egyén stabilizációs pontja bizonyos határokon belül mozog, amely genetikai örökség, és a korai táplálkozási szokások hatására alakul ki, a szervezet belső egyensúlyának fenntartása érdekében szükséges. Amikor valaki elkezd fogyni, akkor a stabilizációs pont úgymond hibát észlel, ennek következtében megnöveli az éhségérzetet, és ezzel kényszeríti a szervezetet a fokozott kalóriabevitelre. Vannak, akik felülkerekednek ebben a harcban, ők jó úton haladnak az anorexia felé, akik pedig nem tudnak ellenállni az evéskényszernek, azok belecsúsznak a bulimia csapdájába. Pontos magyarázatot a tudósok sem tudnak adni arra, hogy az emberek egy részének miért sikerül legyőznie szervezete egyensúlyhelyreállító mechanizmusait, és mások miért kerülnek bele a falás-purgálás csapdájába. Az ok valószínűleg a betegek személyiségkülönbségeiben rejlik. Lehetséges, hogy akiknél az anorexia alakul ki, szigorúbbak magukkal szemben, kitartóak. Viszont akiknél a bulimia jelentkezik, nem állítanak össze szigorú étrendeket, illetve diétákat, és néha-néha megengednek maguknak egy kis kitérőt a fogyókúrájukban.

Családi környezet

Sok esetben a bulimiában szenvedő személy családja követeli meg a vékonyságot, és nagy hangsúlyt fektet a jó megjelenésre, túlhajszolják a gyerekeket (kitűnő iskolai bizonyítványt, és egyéb kiemelkedő teljesítményeket várnak el), miközben a gyerekek a felgyülemlett feszültséget evéssel próbálják levezetni. Ez is egy fontos tényező a betegség kialakulásában. A kutatók a család evési zavarokban játszott szerepét még mindig nem ismerik eléggé.

Az én funkciók gyengesége és a kognitív zavarok

Hilde Bruch, az evési zavarok kutatásának és kezelésének úttörője az én pszichológiájának az oldaláról közelítette meg a betegség kialakulását, ami a mai napig érvényes. Bruch, a gyermekeik igényeire adott reakciók szerint megkülönböztet effektív (elég jó) és ineffektív (elégtelen) szülőket. Az elég jó szülők képesek gyermekük biológiai és érzelmi szükségleteik felismerésére és azonosítására, azaz enni adnak nekik, ha sírásuk éhséget, és megnyugtatják őket, ha félelmet jelez. Az ilyen gyerekeknél előbb-utóbb kialakul önmaguk és különböző belső állapotok azonosításának képessége. Az elégtelen szülők ezzel szemben nem gyermekeik valós igényeit tartják szem előtt, hanem saját érzelmeiket kényszerítik rájuk. Önkényesen, a gyermek adott állapotának a figyelembevétele nélkül döntenek arról, hogy éhes, fázik vagy fáradt-e. Ők azok, akik a félő gyermeket megetetik. Az ilyen bánásmódban részesülő gyerekek képtelenek lesznek a következetes én kialakítására, anélkül nőnek fel, hogy felismernék saját, önmaguk számára is zűrzavaros belső élményeiket, és képesek lennének jóllakott és éhes állapotaik és különböző érzéseik azonosítására. Belső támpontok híján az ilyen gyerekek külső fogódzókat próbálnak találni. A serdülőkor közeledtével az ilyen gyerekek egyre erősebben érzik az önállóság megteremtésének sürgetését, de képtelenek rá. Szélsőséges önkontrollokra törekednek, azaz megpróbálnak uralkodni alakjuk, testméreteik és étkezési szokásaik felett. Akiknek „sikerül” tökéletes kontrollra szert tenniük, jó úton haladnak a korlátozó típusú anorexia nervosa irányába, akiknek pedig nem, azokra a falás-purgálás örvénye vár. Bruch elméletét a további kutatások és a klinikai tapasztalatok is egyaránt megerősítették. Hilde Bruch azon álláspontját is igazolták, mely szerint az evési zavarokkal küzdő emberek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak mások véleményének, elvárásainak és szempontjainak.

A társadalmi nyomás

Sok kutató vélekedik úgy, hogy az evészavarok egyre gyakoribb előfordulásáért a nyugati társadalmak soványság-központúsága tehető felelőssé. A karcsú modellek, színészek, táncosok köreiben, és bizonyos sportágak művelőinél különösen nagy becsben áll a soványság, életükben a megfelelő testsúly központi szerepet játszik. Ebbe a szubkultúrába tartozók vannak leginkább kitéve az evési zavarok támadásának. A kulturális különbségek is megmagyarázhatják az evési zavarok kialakulásában jelentkező nemek közötti éles különbséget. Társadalmunk minden korban nagyobb követelményeket állított a megjelenés terén a nők, mint a férfiak elé. Néhány kutató azon az állásponton van, hogy a vonzalom e kettős mércéje felelős azért, hogy a nők gyakrabban adják a fejüket fogyókúrára, és jobban ki vannak téve a táplálkozási rendellenességek veszélyeinek. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nyugati társadalmak fennhangon dicsőítik a soványságot, hanem arról, hogy kifejezetten ellenséges és előítéletekkel teli légkört teremtenek a kövér emberek körül. Számtalan olyan tévéműsor, film, könyv vagy újságcikk lát napvilágot, amelyekben gúnyos megjegyzések és vaskos tréfák röpködnek a kövér emberek rovására, és ezek nagyon sértőek és bántóak.

Fogyókúrázás

Gyakran azt lehet látni, hogy a betegség egy „sima” fogyókúrával kezdődik. Anorexiánál ez a fogyókúra „irreális” mértéket ölt. Már nem arról van szó, hogy 1-2 kilót szeretne lefogyni, vagy elkerül bizonyos ételeket, hanem még egy kiló, még egy kiló és így tovább... Előfordul, hogy az első bulimiás falási rohamok a fogyókúra következményeként jelennek meg.

Kezelés

A táplálkozási zavarok kezelése pszichoterápiás és farmakoterápiás módszerekkel történik. A módszerek kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg. A kezelés ambulánsan vagy kórházban történhet. A pszichoterápia lehet egyéni, csoportos vagy családterápia.

A terápiák egyik célja a tápláltsági állapot rendezése, normális étkezési szokások újratanulása, súlycsökkentő viselkedésformák megszüntetése és helyette egészséges, nem túlzott mértékű testedzési formák kialakítása, a testtel, súllyal való túlzott foglalkozás, aggódás megszüntetése. Anorexia Nervosa esetén súlygyarapodás elérése a cél, aminek mértéke testtömeg indexben kifejezve legalább 18.5, vagy a súlyvesztés előtti súly megközelítő elérése. Különböző pszichoterápiás megközelítések léteznek az evési zavarok kezelésében: pszichodinamikus, kognitív-viselkedéses, interperszonális terápia, család-, csoport-, hipnoterápia, testorientált terápiák. Mindegyik terápiás megközelítés máshová helyezi a hangsúlyt az evési zavarok kezelése során.

Vizsgálataim

Minta

Az adai Műszaki Iskolában végeztem egy felmérést, mely hetvenkét tanuló részvételével történt. A tanulók közt harmincnyolc lány és harmincnégy fiú szerepelt. A vizsgálatban négy és hároméves szakra járó, 15-17 éves diákok egyaránt részt vettek.

A tanulóknak egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyet Judith Rodin 1992-ben állított össze. Az űrlap azt vizsgálta, hogy mennyire számít valakinek a jó megjelenés. A kérdőívek kitöltése után két rajzot kellett készíteniük a tanulóknak. Az egyiken magukat kellett ábrázolni, a másikon pedig egy embert, aki kinézetre, testalkatra és megjelenésre úgymond megfelel a társadalmi elvárásoknak. A kérdőív szerint szerezhető pontok alapján a vizsgálati személyeket öt kategóriába soroltam:

Kategóriák	Összesen	Lányok	Fiúk
Alacsony	0	0	0
Átlag alatti	7	2	5
Átlagos	48	21	27
Átlag feletti	15	13	2
Kiemelkedő	2	2	0

* Az átlag alatti kategóriába főként a rock és a punk zenei irányzatok kedvelői tartoznak. Ezt a rajzok alapján állapítottam meg, ők ugyanis a fent említett zenei irányzat kedvelőjét rajzoltak társadalmilag elfogadott emberként.

Az a feltételezés is beigazolódott, mely szerint a férfiak más társadalmi elvárásoknak kívánnak megfelelni, mint a lányok, és ez a rajzokon is jól látszik. A fiúk ugyanis azt az embert, aki társadalmilag elfogadott, izmosnak, erősnek rajzolták le, magukat pedig kisebb izomtónusokkal ábrázolták. A lányok a szociálisan elfogadott egyént karcsúnak, soványnak képzelik el, ellenben kövérebbnek látják önmagukat.

További terveim

A továbbiakban szeretném megvizsgálni a tanulók testükkel való elégedettségét, illetve azt, hogy ők a vizsgálatban alkalmazott kérdőívben melyik kategóriába tartoznak. Érdekes lenne ezeket a vizsgálatokat bulimiában, illetve anorexiában szenvedő csoporttal is elvégezni, és a kapott eredményeket összehasonlítani az általam jelenleg vizsgált minta eredményeivel.


Felhasznált szakirodalom
Ronald J. Comer: A lélek betegségei – Pszichopatológia; 2000 Osiris Kiadó; Bp.
www.vital.hu,
www.behsci.sote.hu
A képek forrása az Internet