Mondhatjuk, tökuncsi!

A tök- előtag már évtizedek óta betölt fokhatározói jelentést bizonyos összetételekben (tökrészeg, tökmindegy, töksötét, tökhülye stb.), az uncsi viszont a kicsinyítő képzős szavaknak abba a csoportjába sorolható, amelyeknek csonka a tövük (nagyi, fagyi, csoki, gimi stb.), azzal, hogy nem főnév, mint ezek zöme, hanem melléknév.

A tökrészeg a holtrészeg szinonimája a bizalmas közlésben (egészen pontosan azt jelenti, hogy ’az öntudatlanságig részeg’). A tökmindegy a vulgáris beszédben szerepel ’teljesen mindegy’ értelemben, leginkább állítmányként használják. Például: Nekem ez tökmindegy. A töksötét a koromsötét megfelelője (a ’teljesen sötét’ jelentést fejezi ki). A tökhülye melléknév durva stílusminősítésű, nagyon ostoba, rendkívül buta emberre vonatkoztatják. Ritkábban előfordul még a tökjó, a tökegyszerű, a tökjózan az ismertebb marhajó, pofonegyszerű, színjózan helyett. A tökjó vagy marhajó értelme ’nagyon jó’, a tökegyszerű vagy pofonegyszerű igen egyszerűre utal, a tökjózan vagy színjózan teljesen józan emberre vonatkozik.

Vannak, akik ezt a tök- előtagot a ’mezőgazdasági növény’ alapjelentésű tök főnévvel hozzák összefüggésbe, mondván, hogy ’buta ember’ értelemben való használata nyomán alakultak ki ezek az összetételek, és nemcsak a tökfejű, tökagyú, tökfilkó, tökkelütött van vele kapcsolatban. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a tökéletes melléknévnek rövidített alakjával van dolgunk, amely ennek gyakran gúnyos ’valamely tulajdonságot a lehető legnagyobb mértékben megtestesítő’ jelentését vette át. Így a tökéletes hülye szókapcsolatból lett a tökhülye. Gyakran a tökéletes szónak –n ragos alakját helyettesíti a tök rövidítés. Ennek megfelelően jött létre a tökéletesen részeg szintagmából a tökrészeg, a tökéletesen mindegy szókapcsolatból pedig a tökmindegy.

Érdekes jelenség, hogy a tök hangzásbeli párja, a dög is hordoz fokozó jelentést (erre leginkább durva stílusminősítésű szavakban kerül sor). Ez jut kifejezésre a dög nehéz szókapcsolatban, a dögfáradt, a dögerős, dögunalmas összetételben stb. A dög nehéz ’nagyon nehéz’ értelemben fordul elő, a dögfáradt jelentése ’nagyon fáradt’, illetve ’holtfáradt’, a dögerős nem más, mint ’igen erős’, a dögunalmas annyi, mint ’nagyon unalmas’. Noha kézenfekvőnek látszik a tök és a dög szónak az összekapcsolása, nem biztos, hogy közvetlen összefüggésben vannak egymással, ugyanis a népnyelv több szóláshasonlatban is szerepelteti a dögfőnevet (nehéz, mint a dög; büdös, mint a dög; annyi van, mint a dög; rest, mint a dög), ezekből is keletkeztek vagy keletkezhettek összetételek.

Az előbbiekhez hasonló fokozó értelme lehet még a szín- előtagnak is. A már említett színjózanon kívül ide sorolható a színarany, a színezüst, a színhús, a színigaz, a színmagyar, a színméz, a színötös, a színtiszta stb. A színarany a ’tiszta arany’ jelentésnek felel meg, a színezüst pedig a ’tiszta ezüstnek’. A színhús a csont és (rendszerint) zsírréteg nélküli hús kereskedelmi megnevezése. A színigaz teljesen igaz állításra vonatkozik. A színmagyar jelentése ’tiszta magyar’. A színméz a sejtekből magától kicsurgó, legtisztább mézre utal. A színötös olyan iskolai bizonyítványt jelöl, amelyben csak kitűnő osztályzatok vannak. A színtiszta elsősorban olyan dologra vonatkozik, amely semmi szennyező anyagot nem tartalmaz, a népnyelv kizárólag a szóban forgó anyagot tartalmazó készítményre utal vele, a túlzó szóhasználatban pedig a csupa, merő szinonimájaként szerepel.