A Pripjaty városában található, használatba sosem vett óriáskerék, valamint a csernobili atomerőmű négyes reaktorának hűtőtornya örökké a nukleáris balesetek jelképévé vált.
1986. április 26-án senki sem sejtette a kijevi területen, csernobili járásban található Pripjaty városában, hogy aznap este már nem a saját otthonaikban fogják elkölteni vacsorájukat. Mindenki gőzerővel készült a szokásos május elsejei felvonulásra, a város gyerekeinek fantáziáját pedig az új vidámpark izgatta a dodzsemekkel és az óriáskerékkel.
Még az előző napra, április 25-ére a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű négyes blokkjának karbantartása volt betervezve, illetve egy kísérlet gyakorlati próbája. A kísérlet az atomreaktor típusa miatt kellett, mivel egy esetleges áramszünet hatására nem keringette semmi a hűtővizet. Az erőmű mérnökei rátaláltak a probléma megoldására, ám azt csak csökkentett hatásfokú reaktornál lehetett végrehajtani - így a karbantartás miatt csökkentett teljesítményű négyes reaktor lett a későbbi katasztrófa gócpontja.
A reaktor folyamatos teljesítménycsökkentése - a kísérlethez 7-10 százaléknyi kellett volna - 50 százaléknál le lett állítva, mivel a közelgő hétvége miatt többlet-energiára volt szükség a régióban. A reaktor tehát egy napig félgőzön működött, ami nem tett jót, mert ilyen arányú teljesítménynél olyan kémiai láncreakciók indulnak be, amik "megfojtják" a maghasadást.
Mikor április 26-án tovább kezdték csökkenteni a kívánt 10 százalék felé a teljesítményt, a láncreakció összeomlott, a teljesítmény egy százalékra esett pillanatok alatt. Erre az erőmű mérnökei hatalmas sebességgel kezdték a kívánt szintre emelni a reaktor teljesítményét, a biztonsági rendszert pedig üzemen kívül helyezték, hogy elindíthassák a tesztet.
Egy konstrukciós hiba folytán a reaktor melegedését szabályozó automatika nem kapcsolta le a folyamatokat, így rövid időn belül felrobbant a négyes reaktor, akkora mértékű radioaktív szennyeződést lőve a magasabb légrétegekbe, amelyet pár nappal később még az Amerikai Egyesült Államok keleti partjainál is észleltek a sugármérők.
Moszkva hivatalosan csak három nap elteltével ismerte be a balesetet, a reaktor pedig összesen tíz napig égett. A katasztrófa a határ közelsége miatt Fehéroroszország déli részét érintette még súlyosan a csernobili területek mellett. Összesen 200 000 embert telepítettek ki, nagy többségüket alig három nap alatt. Az erőmű dolgozóinak 1970-ben felépített Pripjaty lakhatatlanná vált, számukra Szlavutics városát építették meg az ukrán hatóságok, mivel az atomerőmű egészen 2000 decemberéig termelt energiát.
A legsúlyosabban szennyezett területet 1986 óta egy zóna védi, ahová a belépést csak különleges engedélyek után lehet megtenni, maximum 15 napra. A katasztrófa során és az utána elszenvedett sugárszennyezés következtében megbetegedett és elhunyt áldozatok száma nem ismert pontosan, de több tízezerre tehető.
A nukleáris katasztrófa teljesen beépült a köztudatba: számtalan orosz könnyűzenei csapat énekelte meg a balesetet, de David Bowie is szentelt egy dalt az eseménynek.
Az erőmű közvetlen közelségébe épített Pripjaty városát az eltelt 26 év alatt visszahódította magának a természet. A soha használatba nem helyezett óriáskerék, a május elsejét hirdető feliratok, a tízemeletesek tetején található vörös csillagok, a vidámparki dodzsemek a katasztrófa és az eltelt negyed század örök mementóivá váltak.
.jpg)
