Az üres „gólyafészekben”

1.) A születésnapok

Születésnap?! Tizennyolcadik, huszadik, …, ötvenedik? Kibérelni egy vendéglátóhelyet és bulizni. Akár milliomosként Hvár szigetére elvinni az egész listás társaságot? És mi van akkor, mi is a cél a „rongyrázáson” kívül? Marad valami maradandó, élményt alkotó a sejtekben? Vagy csak a másnaposság? És hová lesznek az „értékek”, ha kiürül a zseb! Nem teljesen az én világom. Embere válogassa, de nekem két szülinapom vésődött kimondottan emlékezetembe. A tizennegyedik (14) és a huszonkettedik (22). És nem pusztán az alkotó évszámai végett.

Az elsőn több mint fél hetedikes osztály egymásra lelt iskolán kívül, felfedeztük egymást, szörp, szendvics és torta mellet, zenével, tánccal, kitalált társasjátékkal, amelyben egytől egyig egyként részt vettünk. Miénk lett a ház, az udvar. Még a mai napig is emlegetik a résztvevők „azt a májusi szülinapot”, amelyen kívülről szemlélve semmi extra nem volt, a különöset mi alkottuk meg összetartozásunkkal. A „nagyok”, a „kicsik”, az „erősek”, a gyengébbek”, a „társalgósak”, a „nyafogósak”, a „jó tanulók” és a „kevésbe jók”, a „szereplők” és „visszahúzódottabbak”. Mindenki elfogadta a játékot, mindenki valamivel részt vett benne, tett hozzá és mindenki jól érezte magát. Semmi eltávolodásokat okozó különösködés. Évtizedekig együtt tartott bennünket.


Fotó 1. : Cirus HS 64 kétüléses magasképességű vitorlázórepülő

A másik emlékezetes születésnap, a huszonkettedik, 1975. május 15.–hez kötődik. Újvidéki diákként, Temerintől nyugatra együtt köröztem a levegőben a gólyákkal! Igen, nem tévedés, a levegőben, hatszáz méteren, a kétüléses Cirus HS64 vitorlázógép mellé odaszegődött két felnőtt gólya. És pont a születésnapomon. Nem akartam hagyományosan megünnepelni. Ki akartam menni a mezőre, próbatételt tenni. Egymásra tekingettünk, illegő - billegő szárnyakkal, és róttuk az emelkedő köröket a tavaszi gyengélkedő termik oszlopban. Két – három méter másodpercenkénti emelkedést lehetett csak kifogni. Nem terhelte le sem a repülőgépet, sem a gólyákat. Lehetett kényelmesen nézelődni. A levegő távoli párás szürkületén megalapozva a közelebbi (10, 20 méter) gólya fehér - fekete tollazata és piros csőrének színezete kontrasztosan elütöttek a tájtól. Nem csapkodott szárnyaival, tisztán vitorlázott, miközben kényelmes fej – csőr mozdulataival tekingetett, hol más irányban, hol rám. Meg, meg billentek szárnyai az aránytalan áramlásoktól, az „enyémeim” is, amelyek ráadásul még halkan reccsentek is ettől. Nem félt a hozzá képest nagyra méretezett vitorlázórepülő-madártól. Percekig tartott a közeli találkozás. Nyolcszáz méternél, azonban kivált a körből, bal süllyedő kanyarulattal, majd egyenes vonalú ereszkedéssel elhúzott Temerin felé. Haza a kéményfészkére? Lehet, nem ált módomban lekövetni. Annyira nem volt tökéletes az ember alkotta gépszerkezet, hogy lekövethessem. Ő előnyben volt ezzel. Akkor könnyelműen azt gondoltam, majd találkozunk még a következő felszállásomkor. Soha többé, és másik gólyával sem, máshol sem.




Születésnapi ajándékom, rögzítve a vitorlázórepülő könyvecskémben. (LáVa 22, 1975.05.15.)

Engedtessék meg számomra egy kis BÖLCSELET: Próbatétel napjának talán semelyik sem felel meg jobban mint a születésnapi nap. Megmászni egy hegycsúcsot, lefutni egy Fruska gora-i maraton távot, átúszni egy folyót, akár leevezni rajta egy jókora távhosszat, biciklitúrázni pár tíz kilométert, sőt gumikötéllel a lábunkon, esetleg ejtőernyővel a mélybe merni ugrani; mind, mind, és sok minden más még, belevaló megpróbáltatások, melyeket követően érezni fogjuk létünket és valódi örömet is fog okozni. Maradandóbb, pláne társaságban. Tömören: nem csak puszta létünket ünnepelhetjük, hanem azt is, hogy képesek is vagyunk valamire.

2.) Kirepülés

Július utolsó napjaiban, a gyönyörű kék egű napsütésben (nem ez az augusztusi lerni meleg, amelynek tegnap lett vége), délelőtt tíz óra tájt, szokásom szerint feltekintettem az égre. Ott is maradt tekintetem és úgy még egy jó fél órát ráadásnak. Az égen kisgólyák repültetése zajlott. Nyolc vékonyka, de már tollas gólyácska kalandozott a légtérben, olyan 300-400 méter magasságban, tartva a raj dinamikus együttlétét. Három gólyaszülő összefogva alacsonyabban, olyan 200 méterről, körözve szemlélte a hancúrozást. Volt ott bukfenckísérlet, orsózás kísérlete, emelkedés, zárt szárnyas lecsapás a másikra, párba repülés, szólózás, körözés, stb., amit csak egy kisgólya esze kiad. De lezuhanni, egyik sem zuhant le, mert mindegyikük időben megkapaszkodott a levegőben szárnyaival. A hancúrozást követően, egymást követve elsiklottak a Tisza irányában. A szülőgólyák is, tisztelt távolságban utánunk.

A fotó hírül sem tükrözi vissza a valós eseményt, csak alapul szolgálhat képzelőerőnkhöz.


















3.) Az üres „gólyafészekben”

Egész más ügyben jártam Szegeden. A város felé haladva a Bajai úton, mellbevágóan szembesültem az elém tárult látképpel. Azt nem mondhatom, nem tudtam, hol helyezkedik el a szegedi sportrepülőtér, de azt hogy tele lesz a felszállópálya temérdek (kb. 50) startra kész vitorlázógéppel, semmi szín alatt nem számítottam. Európába csöppentem! Teliben zajlott a repülőnap aktív megkezdése. A vontató gépek propellerjei már pörögtek, a vitorlázórepülők két párhuzamos libasorban, készenlétben várakoztak pilótáikkal a felszállásra. Nos, majd visszafelé, dolgom végeztével, benézek, gondolatban vigasztaltam magamat. Majd akkor szemügyre veszek mindent és fotózok is egy szép riport erejéig. Nos, ebből lett az üres gólyafészek.


Üres a hangár, a „gólyafészek”. Ami csak vitorlázni tud a légtérben repül már. (fotó: LáVa 2008.08.06.)

Délután három óra tájt valóban leparkoltam a főbejáratnál és betértem, de mintha a „marslakók” jártak volna itt előttem. Sehol, senki! A pazar látványból egy üres repülőtér lett. Ami csak vitorlázni tudott, már a levegőben volt. A hangár üresen tátongott, a kísérő személyzet pihenőre tért az esti visszatérésekig, az irányítótorony magányában ügyelt a távoli légterek eseményeire. Szabadkán repülve sokszor hallottam a fülhallgatómban a szegedi sportrepülősök rádiózásait. Ők is engem. Most is lenne mit, de a helyszínen a látóhatárokig eltekintve az égbolt üres volt. Távrepülések, háromszögek fordulópontos lerepülése zajlott.


Az irányítótorony, antennákkal, radarral, a startkövetően ügyeleti üzemmódban. (fotó: LáVa 2008.08.06.)


A vontatógép legalább 50 startot követően ügyeleti pihenőn. (fotó: LáVa 2008.08.06.)

Kárpótlásul, a kedves olvasók figyelmébe ajánlom a következő honlapot, ahol visszatérnek a repülőtérre az emberek és gépek: www.flatlandcup.hu. Szélessávú internet csatlakozás esetén egy gyönyörű testre méretezett videó film tekinthető meg az eseményekről. Akár a méhkasban. Valamint a megemlített időben és helyszínen lezajlott 53. Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság –ról informálódhatunk a: www.hetek.hu/?q=node/19072 honlapon.

Akár a mesékben.