Bay Zoltán

Elemi iskoláit a szülőfalujában végezte, majd Debrecenbe került, ahol a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Szabó Lőrinccel, Gulyás Pállal, s a 20. század nagy irodalmi egyéniségeivel, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Zilahy Lajossal. Bayra nagy hatással volt a művészet, és sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet- vagy a társadalomtudományokat válassza-e élethivatásul. Eötvös Loránd volt a „döntőbíró”, mikor megismerkedett e remek fizikus munkásságával. A gimnázium után Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt végig tagja volt az Eötvös-kollégiumnak, amely a tehetséges fiatalok képzésének adott otthont. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Elméleti Fizika Intézetbe került oktatóként. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg a doktori fokozatát fizikából. Disszertációja az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel Bay csatlakozott a fizika új fejlődési irányához, az atomfizikához.

Bay tanulmányai befejezése után négy évet töltött Berlinben a Collegium Hungaricum és a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaften ösztöndíjával. A német főváros ebben az időben érte fénykorát, ugyanis nem kisebb fizikusok dolgoztak itt, mint Planck, Einstein, Schrödinger, Laue. Itt tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott a Physikalisch-Technische Reichsanhaltsban, ahol a hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki.

1927–30 között a berlini egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében dolgozott Bodenstein mellett. Itt végzett kísérletével bizonyitotta be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat tartalmaz. Az eredmények elismeréseként Bayt kinevezték a Szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének oktatójává. Oktatói tevékenységén kívül a nagyfeszültségű gázkisülésekkel foglalkozott.

Nemcsak oktatott, kísérletezett, hanem Laue berlini vitaüléseinek mintájára rendszeres fórumokat szervezett az elméleti és kísérleti fizika aktuális problémáiról. A gázkisülések vizsgálata után az elemi részecskék számlálása felé fordult figyelme.



Míg Szegeden tevékenykedett, barátságot kötött Riesz Frigyessel, Haar Alfréddal, s nem utolsósorban Szent-Györgyi Alberttel.

1936-ban a kutatómunkát Budapesten a Tungsram Laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. E labornak a többivel ellentétben rendkívüli előnyei voltak. Az anyagiakra nem lehetett panasz, se a jól képzett gárdára. Bay számos találmányára kapott szabadalmat, mint:

* nagyfeszültségű gázcsövek
* fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése
* elektrolumineszcenciára vonatkozó szabadalom
* rádió-vevőkészülékek áramköreinek kifejlesztése
* deciméteres rádióhullámú technika

1938-ban megszervezte a BME-n az Atomfizika tanszéket a Tungsram támogatásával. Emellett folytatta kísérletsorozatát, amelynek eredménye az elektronsokszorozás elvén alapuló részecskeszámláló első radarkapcsolat létrehozása a Holddal. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

1948-ban elfogadta a George Washington Egyetem meghívását, és az ottani egyetemen a kísérleti fizika professzora lett. Hamarosan a gyorskoincidencia-kísérletekkel kezdett foglalkozni, továbbá Szent-Györgyi Albert mellett biofizikai problémákat is kutatott.

Bay Zoltán egyesült államokbeli kutatói tevékenységének legfontosabb mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol a fizikatudományok más területein folytatta tanulmányait. 1955-től 1972-ig dolgozott itt. Mikor a lézer bevonult a kísérleti fizikába, ő is érdeklődéssel fordult feléje. A fénysebesség mérésének új lehetőségét látta ezen eszközben. S ez lett a méréstan új mérföldköve is. Publikációiban kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló egységes idő-hosszúság standard bevezetéséért. Bay maga is megjegyezte, hogy eddigi pályafutása során soha nem ütközött ekkora ellenállásba, mint a standardizálási rendszer.

A 70-es években sorra érik a kitüntetések a világ nagy egyetemein. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is tiszteletbeli taggá nyilvánította. 1981 májusában tartotta székfoglalóit, melyek a radarcsillagászatról, a speciális relativitáselméletről és a fénysebesség állandóságáról szólt.

1990-ben, 90. születésnapján Gyula város tiszteletbeli polgárává választották, s átvehette a Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét. 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították, és szülőföldjén, Gyulaváriban temették el 1993. április 10-én.

A Föld-Hold radar vázlati rajza

A magyar űrkutatás kezdetei A Bay Zoltán és munkatársai által 1946. február 6-án az Egyesült Izzó laboratóriumában végzett sikeres kísérletnek – a Hold felületéről reflektált jel vétele rádió-radar segítségével – a napja a magyarországi űrkutatás történetében is meghatározó, tudománytörténelmi dátum. A kísérletben részt vett munkatársak között volt Simonyi Károly, Papp György, Dallos György, Winter Ernő, Sólyi Antal, Barta István, Istvánffy Edvin, Budincsevics Andor, Szepesi Zoltán, Takács Lajos, Magó Kálmán, Horváth Tibor. A kommunista hatalomátvétel után ezek a kutatások félbeszakadtak, Bay Zoltán elhagyta Magyarországot, s Amerikába emigrált, csoportja felbomlott, s kísérletei itthon már nem is folytatódtak.

Az 1946. évi magyar Hold-radar kísérlet antennájának makettje

A radarcsillagászat születése A csillagászat iránt gyermekkorától érdeklődött; később visszaemlékezett arra, hogy 10 évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem is csoda, hogy mikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a fejébe, e technikával ki lehet jutni az űrből, és el lehet érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a nehézségek ellenére sem, s végül 1946. február 6-án kijelenthették, hogy „megradarozták” a Holdat. Habár már egy hónappal előtte az Amerikai Egyesült Államokban hasonló eredményre jutottak, ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit, elvégre ők a háborús időkben, az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre is. A radarcsillagászat történetírói Bayt e tudományág „szülőatyjának ” tartják és nevezik.

A fénysebességen alapuló méter Ő javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a métert alapozzuk a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre. Szakirodalmi kutatásokat végzett a fénysebesség állandóságával kapcsolatban. 1983-ban A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17.-ik ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert és megállapították: A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299792456-od része alatt megtett út hossza.