Unicum

Részlet Márton Szabolcs: Az égetett szeszek és emberiség című könyvéből.

"Nos, az Unicum egy olyan ital, ami a rumhoz hasonlóan megérdemel egy fejezetet, hiszen hírneve és zamata feljogosítja erre. Az Unicum tulajdonképpen a tokaji aszúval állítható párhuzamba, hiszen míg az egyik a borok királya, addig a másik az égetett szeszek koronázatlan uralkodója. Ez az ital egészen pontosan a töményeken belül is a gyomorkeserűk népes családját gyarapítja, sikere a magyar szeszek közül csak az aszúhoz mérhető.

Mikortól létezik ez az ital? – tehetné fel a kérdést a nem túl jól értesült Olvasó, mire a felkészültek rávágnák – 1790 óta. Azért beszéltetem magam helyett az Olvasókat, mert valójában az Unicum datálása egy kicsit ’zűrös’ – a reklámokban és címkéken feltüntetett évszámok ellenére is. Mostanában elterjedt az 1790-es évszám, mikor is II. József (1780-1790) megízlelte udvari orvosa (egy Zwack ős) találmányát, így kiáltott fel:
„Das ist ein unicum!” (Ez egy unikum!)



A Zwack család a Habsburg birodalomhoz tartozó morvaországi Battelau helységben élt. Írott források hiányában csak ez a legenda jelzi, hogy már a gyáruk alapítása előtt fél évszázaddal feltalálta egyik ősük az Unicumot. Valójában ez a történet érdekes módon csak az elmúlt tíz évben terjedt el, addig senki nem jegyezte le, nem reklámozták maguk a Zwack-ősök sem, pedig jó üzletemberek voltak (ők is). Egészen érdekes következtetésekre juthat az ember, ha arra gondol, hogy Zwack Péter 1990-ben alapította újra a családi gyárat Magyarországon, és azóta tudunk a legendáról is. A legenda hihetőségét nehezíti az is, hogy II. József két hónapot sem élt 1790-ben, így aztán elég gyorsan fel kellett kiáltania az Unicum miatt. Természetesen lehetséges, hogy igaz a legenda, csak éppen a rendelkezésünkre álló adatok éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. De nem szaporítom tovább a szót ennek a kiváló italnak a legendája ellen (már csak azért sem lenne fair, mert a külföldi gyomorkeserűk legendáinak valóságtartalmát sokkal nehezebb tudnánk leellenőrizni, és valószínűleg azoknak sem lenne több közük a valósághoz). Legenda ide, legenda oda, az Unicum akkor is egy kitűnő ital marad.

Zwack József és társa 1847. szeptember 3-án kért ecet és szeszesitalok gyártására engedélyt. A gyár első telephelye az ún. Marokkó-udvar volt Pesten, innen azonban nem sokára tovább kellett költözniük (kinőtték), és több évtizedes költözések után végül 1892-ben érkeztek a mai Soroksári út 26-os számú gyártelepre. Már az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusában esett szó a cég exportjáról. Eszerint a 22 munkást foglalkoztató gyár évi 20-30 ezer Ft értékben szállított likőrt, konyakot, szilvóriumot Ausztriába, Franciaországba, az USA-ba. Ekkorra már körülbelül 200 különféle terméke volt a gyárnak. (Ebben az időben még voltak nagyobb gyárak, hiszen már 1869-ben 48 olyan gyár volt a Monarchia területén, mely 20 ezer Ft-nál többet adózott.)

1895-ben sikerült megszereznie Zwack Józsefnek a „császári és királyi udvari beszállító” címet. Ez volt igazából az a lépés, amely meghozta a valódi sikert a gyár számára. A beszállítói cím azt jelentette, hogy a K.u.K. (Kaiserlich und königlich) megjelölést használhatták levélpapírjaikon, illetve italaikon is Ausztria kétfejű sasa és nagy Magyarország zöld hegységei alatt, egy vörös-fehér Kossuth-címer kíséretében. A cég látványos fejlődésében fontos szerepet kapott az Unicum is, melynek védjegyét 1883. május 22-én délelőtt 11 órakor lajstromozták. A jellegzetes zöld, labdaszerű palackot 1894-ben hozták forgalomba, míg a vöröskeresztes jelvény használatáért 1898-ban 400 forintot fizettek a Vöröskeresztnek. A teljesen megalapozott piaci sikert tovább erősítette a zseniális ’vizesember’ reklám, mellyel évtizedekig markában tartotta a magyar piacot az Unicum. A vízből felbukkanó gyereknél járta is a mondás: „Úgy nézel ki fiam, mint a Zwack Unicum!”.



A több mint negyvenféle (!) gyógynövényből készült ital karrierje 1947-ben tört ketté, amikor államosították a gyárat. A Zwack család külföldre menekült, és magukkal vitték az Unicum receptjét is, melyet a kommunista kormányzat hiába próbált pótolni. Az igazi Unicumot Milanoban gyártották egészen 1990-ig, amikor is Zwack Péter visszavásárolta az egykori üzemet, és az igazi Unicum újra megjelent a magyar piacon. Éljünk hát ezzel a kiváló gyomorkeserűvel, mert több előnyös tulajdonsága van ám, mint hátrányos (általában ez jellemző a gyomorkeserűkre, de az antialkoholisták sajnos kimaradnak a jóból)."