A kicsinyítés a magyar nyelvjárásokban

A kicsinyítő képzőknek elsősorban az a szerepük, hogy az alapszóhoz viszonyítva kisebbet, a szokásosnál kedvesebbet fejezzenek ki. E funkciójuknak megfelelően különösebben nem gyakori az előfordulásuk magyar köznyelvben. Némelyik magyar nyelvjárásban viszont a köznyelvinél jóval gyakrabban, többféle alakban és szerepben használatosak.

Elsősorban a moldvai csángó nyelvjárás tűnik ki kicsinyítő képzőkben való gazdagságával. Előszeretettel kicsinyítik a főneveket a Fekete-Körös völgyi nyelvjárásban és a szlavóniai nyelvjárásban beszélők is. A csángóknál a -cska, -cske képző a leggyakoribb (lovacska, facska, csürkecske, nagyocska, melegecske, szépecske, meredekecske, ügyesecske stb.). Ennek a képzőnek a csángó nyelvjárásban az a sajátsága, hogy tulajdonság kiemelésére, hangsúlyozásra is alkalmas. A szépecske igen szépet jelöl, az ügyesecske határozottan ügyest, a meredekecske nagyon meredeket stb. A Fekete-Körös völgyében főként a -kó és az ikó kicsinyítő képzőt használják. Ez nem illeszkedik, mind magas, mind mély, illetve vegyes hangrendű szavakhoz is járul: cukarkó, tálkó, szekirkó, kanilkó, madirkó, ingikó. A szlavóniai magyar nyelvjárásban, Kórógyon, Szentlászlón, Harasztin és Rétfalun az -ika, -ike kicsinyítő képző használatos a leginkább: åpikå, szülike, tésztikå, szivikå, szålonikå, lisztike, pëszëånyikå stb. (mint az apa, a szüle, a tészta, a szilva, a szalonna, a liszt, a nagyanya egyik jelölője).

A szlavóniai magyarok több olyan fogalmat is kicsinyítőképzős szóalakkal fejeznek ki, amely a köznyelvben nem kicsinyítő képzős. Például az újhódikå (az újholdra mondják), sárgyóka (a sármány megnevezéseként használatos), keszőcike (savanyú leves, fokhagymás rántással készül, véres hurka, tojás is szokott főni benne), újborcsa (vagyis újborocska, a szüret után éppen hogy kiforrott, még le nem tisztult bor neve), kettőcske (két kicsi személyre vonatkozik), könnyűke (ott úgy mondják, hogy kinyike, jelentése 'nem nehéz'), messzecske (messzi, távol), nagyobbcsa (sem egészen nagy, sem kicsi), nanócsa vagy nanóka (öregasszonyra utalnak vele), napcsa (a nap főnév kicsinyítő képzős alakja), mamóka vagy momóka (kicsit, picit jelent), pogácsika (nem más, mint pogácsa), kenyércse (nemcsak kenyérre vonatkozhat, hanem a pásztor-táska nevű növényre is), någyånyikå (nagyanya), någyåpikå (nagyapa), pëszëåpikå (anyai nagy-apa), pëszëmåmikå vagy pëszëånyikå (anyai nagyanya), kebelcse (a kebél, azaz a gyolcs felsőruha egyik neve), kincsöcske (becéző szó); kerékocskå (kis kerék) stb. A játékok neve is általában kicsinyítő képzős: kerájoskå (labdajáték), szāmåråskå (társasjáték, illetve a „csapd le csacsi” kártyajáték szlavóniai megnevezése), kútba esőcske (gyermekjáték) stb.

Ha kitekintünk más nyelvekre, azt tapasztaljuk, hogy nem mind viszonyul úgy a kicsinyítéshez, mint a magyar köznyelv. Hogy ne menjünk messzire, itt van a szerb. Nemcsak főnévképzéshez van szerteágazó kicsinyítőképző-rendszere, hanem melléknévképzéshez és igeképzéshez is (živahan, zelenkast, lepuškast, šetkati, dremuckati stb.). Tekintélyes számú melléknév és ige prefixum segítségével kap kicsinyítő jelentést (nakiseo, onizak, povelik, prosed, sulud; nagoreti, pospavati stb.). Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a kicsinyítő képzős főnevek közt is akadnak olyanok, amelyeknek a magvarban nem vagy nem mindig kicsinyítő képzős felel meg (például listić = levél, cédula; babica = nagymama, szülésznő; radna knjižica = munkakönyv).

A látszólag mogorva hollandusok is jobban kedvelik a kicsinyítő képzőket, mint mi. Leginkább érzelmi, hangulati töltést adnak nekik (pl. a kellemesen sütő nap neve zonnetje,), de gyakran a jelentés módosítására használják őket (a taart torta, a taartje viszont sütemény).