Később, a XV. század végén készítettek színes üveggel ellátott szemvédőt a káprázó napsütés káros hatásai ellen. A drezdai születésű Albert von Pflugk is arra a felismerésre jutott, hogy erre különösen a zöld és kék színű üvegek alkalmasak. Ekkor azonban még problémát okozott, a felerősítés, vastag bőrszíjjal próbálták a fejhez erősíteni, vagy kalapra ill. más fejfedőre erősítették.
A XVIII. sz. –tól - amikor is a száras okuláré elnyerte közel mai formáját - a napszemüveg egyre kedveltebb és keresettebb cikk lett. Sokféle kivitelű fényvédő szemüveget készítettek zöld, kék, sárga és piros üveggel ellátva.
Ebben az időben különösen Kínában készítettek sokat, nemcsak fényvédő eszközként hanem alvószemüvegként is. Igaz, a mai feltételezések szerint a színes, csiszolt üvegeket inkább csak a nekik tulajdonított mágikus erő miatt viselték nem pedig a szemük védelmére.
Európában ekkor jelentek meg a csiptető szemüvegek, a cvikkerek és monoklik.
Az 1900-as évek végén az angol Richardson dupla szemüveget készített, amelynél oldalról egy zöld üveget lehetett rácsíptetni a tulajdonképpeni üvegre.
Az első színezett lencséjű napszemüveg a XX. sz. elején készült. Ahhoz, azonban, hogy elnyerhesse mai formáját és hogy általános, sőt, divatos viseletté váljon, kellett egy kis rásegítés. Ez a segítség ismét a sereg felől érkezett: a II. világháborúban az US Air Force rendelt napvédő eszközöket a nagy magasságban repülő pilótái számára az igen erős UV sugárzás elleni védelemre. A napszemüveg így vált „repülős divattá”, amit aztán Mc’Arthur tábornok népszerűsített világszerte azzal, hogy állandóan napszemüvegben nyilatkozott a sajtónak. A napszemüveg így valóságos státusszimbólum lett.