Számnevet tartalmazó határozószók

A magyar nyelvben számnevet tartalmazó határozószók is előfordulnak: a négykézláb, a kétrét, a hétrét, a másodkézből, a harmadkézből, a hetedíziglen, a hétszámra stb. Akad azonban különlegesebb is. A Családi Kör hetilap egyik folytatásos írásának köztes címeként szerepelt egy alkalommal, hogy Tízszemközt a tanácsban. A szerző a tízszemközt szóval arra utal, hogy a büntetőtanácsban öten tevékenykedtek (két bíró és három ülnök). Szokatlanul hangzik ugyan, de ötletes. Mintája nyilván a négyszemközt, amely azt jelenti, ’bizalmas kettesben’. Olykor a sokszemközt és a hatszemközt szót is lehet hallani, az előbbi ’több személy jelenlétében’ értelmet fejez ki a bizalmas társalgásban, az utóbbi pedig a hármasban szinonimájaként jelentkezik, vagy pedig tréfásan arra céloz, hogy az illető szemüveges ember társaságában volt.

A négyszemközt határozószó a négy szem szókapcsolat átvitt értelmű használatán alapul (’két ember’), a négyszemközt tehát eredetileg arra utal, hogy két ember között. Régen még négyszem közt alakban használták. A négyszem főnév hajdan olyan kártyalapra is vonatkozott, amelyen valamelyik színből négy található (pl. makk négyszem, zöld négyszem), illetve a dobókockának négy ponttal jelzett oldalát jelentette (azt mondták, hogy a kocka négyszemet vetett).

Egyébként a számnevet tartalmazó határozószóknak hagyományosan kialakult értelmük van. A négykézláb jelentése ’egyszerre két kezére és két lábára, esetleg térdére támaszkodva’, a kétrét szóé pedig ’két rétegbe v. két rétegben’. A kétrét görbül, kétrét görnyed, kétrét hajol nagyon mélyen meghajoló vagy megalázkodó személyre utal. A hétrét görbül, görnyed, hajol is ugyanazt jelentik, voltaképpen túlzó változatai az előbbieknek. A másodkézből és a harmadkézből egyaránt azt fejezi ki, hogy nem közvetlen forrásból, közvetítő személytől ered valami (leginkább hír). A hetedíziglen szót a szépirodalom használja ’a család hetedik nemzedékére is kiterjedve’, ill. ’nemzedékeken át’ értelemben. A hétszámra eredeti jelentése ’az időt hetenként, vagyis hét napjával számítva’, ma főleg ’hetekig’ az értelme. Aki hétszámra nincs otthon, az egész hétig vagy hetekig oda van valahol. Ahol hétszámra fizetik a munkásokat, ott nem naponta adják a bérüket, mint a napszámosoknak, hanem minden héten egyszer. A harmadmagával határozóragos névmás azt jelenti, hogy ’a szóban forgó személy és még ketten’.

Néhány összetett melléknévnek és főnévnek is számnév az előtagja: hatlövetű, hatökör, hétszilvafás, nyolcadrét, harmadfű, kétkaszás; kétkézkalapács, kétpárevezős, harmadebéd, hatvágás, egykézrendszer stb. A hatlövetű hat lövedéket befogadó tárral ellátott ismétlőfegyvert jelöl. A hatökör durva megnevezése a nagyon buta, korlátolt embernek. Régen elszegényedett köznemesre utaltak a hétszilvafás jelzővel. A nyolcadrét régi nyomdai fogalom, háromszor összehajtott ív nagyságú könyvre vonatkozott. Az akkora nagyságú rétről mondják, hogy kétkaszás, amelyet két ember egy nap alatt lekaszál. A kétkézkalapács nagy, nehéz kalapács, amelyet két kézzel lehet csak megemelni. A kétpárevezős sportnyelvi szó, két pár evezővel hajtott csónakra vonatkozik. A harmadebéd az uzsonna hagyományos megnevezése a Mátyusföldön. A hatvágás eredetileg a vívás szava, hat karmozdulatból álló vágásra utal, az irodalmi szóhasználatban sértő célzások sorozatát jelöli, a táncművészetben pedig a toborzó egyik figurájának számít. Ma már elavult főnév a négykézgyalu és a harmadfelelet. A négykézgyalu olyan nagy, hogy két embernek kell vele bánnia. A harmadfelelet a régi joggyakorlatban a latin triplica megfelelője volt, vagyis a fél harmadik nyilatkozata, amelyet a másodikra ad.