- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Ha a cápa nevét halljuk, már látjuk is magunk előtt, hogyan marcangolja szét az embert. A több száz cápa fajból azonban csak 4 – 5 támad az emberre. Ilyen például a tigris – és a nagy fehér cápa. Évente az egész világon 60 cápatámadás történik, több mint a felét azonban ember provokálja…és ebből 2 – 3 halálos.
64. szám - 2008. november 10.
TengerkutatásA mélytengeri merülés hatvan éveHatvan évvel ezelőtt, 1948. november 3-án hajtotta végre a világ első mélytengeri merülését Auguste Piccard svájci-belga fizikus, kutató és felfedező. Joggal tartja őt a tudományos közvélemény a magasságok és a mélységek Kolumbuszának.
|
1
|
Az emberek régi vágya, hogy halak módjára a víz alatt úszkálhasson, nagy mélységekbe is lemerüljön. Időszámításunk kezdete előtt 900 táján készült egy Asszír dombormű, mely állítólag búvárokat ábrázol. Az ógörög bölcs, Arisztotelész szerint Titus Lívius búvárokat bízott meg, hogy kincset keressenek. Egyes leírások szerint Kr. e. 332-ben a világhódító Nagy Sándor búvárokat alkalmazott, hogy eltávolítsák azokat a tengeralatti akadályokat, amelyeket a városvédők Türosz kikötőjénél süllyesztettek a tengerbe. Állítólag búvárharangban a nagy hadvezér is lemerült a víz alá, hogy lássa a búvárok munkáját. A középkorban Leonardo da Vinci búvárfelszerelést tervezett. A víz alatti merülés és búvárkodás újkori hősei Jacques-Yves Cousteau és Auguste Piccard professzorok. Merüléseik, kalandos víz alatti utazásaik nemcsak a tudomány számára jelentettek sok fontos felfedezést, hanem a nagyközönség érdeklődését is felkeltették. Egy évforduló kapcsán Piccard mélytengeri kutatásira emlékezünk. Auguste Piccard professzor Auguste Piccard (1884. január 28. – 1962. március 24.) svájci-belga fizikus bázeli tudóscsaládban született. Apja a helyi egyetem kémia tanszékének volt a vezetője. Nagybátyja tervezte a Niagara-vízesés első turbináit. Auguste először gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd fizikából doktorált. A kozmikus sugárzás kutatásával kezdett foglalkozni. Akkoriban a sztratoszféra vizsgálatához meteorológiai szondákat alkalmaztak. Ezekkel a léggömbökkel kockázatos lett volna embert felküldeni, hogy ott méréseket végezzen, mert nagy magasságban változnak a hőmérsékleti viszonyok, a légnyomás drasztikusan lecsökken, miközben a levegő oxigéntartalma is igen kicsi. Auguste Piccard fivérével különleges léggömböt tervezett. Mintegy két méter átmérőjű, légmentesen záródó, túlnyomásos gömbfülkét készíttettek. Ebben az ember biztonságban érezhette magát még igen nagy magasságban is. A programot támogatta a Tudományos Kutatások Belga Nemzeti Alapja (FNRS), így a különleges szerkezet elnevezése is ez a betűszó lett. Elsőként 1931. május 27-én Auguste Piccard és Paul Kipfer próbálta ki a szerkezetet. Auguste Piccard és Paul Kipfer
Az FNRS a németországi Augsburgból indult, és 15 781 méter magasra emelkedett. A mérések szerint a légnyomás itt már a tenger felettinek csupán tizedrésze volt. 16 órás repülés után sikeresen értek földet. A különleges léggömb 1932. augusztus 18-án új kabinnal, rádióval felszerelve, belsejében Auguste Piccard-ral és Max Cosyns belga fizikussal 16 940 méter magasra jutott fel. Piccardot foglalkoztatta a mélytengeri kutatás gondolata is. A sikeres magas légköri kutatásokra használt gömbfülke alapján olyan búváreszközre gondolt, ami több ezer méteres merülést is lehetővé tudott tenni. A terv megvalósításához csatlakozott fia, Jacques Piccard is. Együtt építették meg a mélytengeri búvárgömböt. Ezt batiszkáfnak nevezték el a görög bathüsz (mély) és szkafosz (hajó) szavakról. A mélytengeri kutatásokra szolgáló szerkezet az FRNS 2 jelzést kapta. 1948-ban a nyugat-afrikai partok közelében Auguste Piccard és Theodore Monod professzor 1360 méter mélységbe merültek. Korábban csak búvárharanggal lehetett nagyobb mélységekbe jutni, a rekord 650 méter volt. A merülési tapasztalatok alapján és a technikai fejlesztések után 1953-ra megépült a Trieste nevű batiszkáf. A szerkezet 50 tonnás, 18 méter hosszú volt. A benne utazó személyzet a ballaszttartályok alatti fülkében tartózkodhatott. A Trieste nevű batiszkáf A búvárgömb fala 12 cm vastag acélból készül, ami biztosította, hogy hatezer méter mélységig kibírja a nyomást. A legfontosabb, de technikai szempontból a legkritikusabb alkatrész a vizuális megfigyelést lehetővé tevő átlátszó plexiablak volt. Kúpszerűen alakították ki, hogy a hatalmas víznyomás az acélfoglalatba jól rögzíthesse. Szabad szemmel ezen keresztül lehetett kilátni, és a reflektor segítségével megvilágított terepet tanulmányozni. Auguste Piccard és Jacques Piccard, apa és fia 1953-ban 3150 méterre ereszkedett a tenger mélyébe. Jacques Piccard (Brüsszel, 1922. július 28. – Genf, 2008. november 1.) apja nyomdokain haladt. Svájci mélytengeri kutatóként és oceanográfusként tartja számon a tudomány. A napokban hunyt el 86 éves korában. A tudósítások szerint „az egyik utolsó nagy felfedezőként, a legnagyobb mélység embereként, egy igazi Nemo kapitányként” méltatták. Hosszú élete során több búvárhajót is épített közepes mélységekre. 82 éves koráig maga is használta őket, több merülésben is részt vett. Egyik legfontosabb kísérlete az volt, amikor 1969-ben sodródó merüléssel háromezer kilométeren keresztül egy hónapon át követte a Golf-áramlatot. A Trieste nevű batiszkáffal 1960. január 23-án Don Walsh amerikai kutató társaságában lemerültek a Mariana-árok legmélyebb pontjára, a Challanger szakadékba, 10916 méter mélységbe. Ezt a teljesítményt a mai napig nem ismételte meg senki. Ebben a hatalmas mélységben, az óriási nyomás birodalmában élőlényeket találtak, amire nem számított a tudomány. Ez a felfedezés vezetett ahhoz, hogy megtiltották atomhulladék elhelyezését a tengeri árkokban.
Jacques Piccard és Don Walsh a batiszkáfban |
Kapcsolódó cikkek
- Olvasóink ajánlata