Kegy- előtagú összetételek

Arról szerezhettek tudomást néhány évvel ezelőtt a vallási sajtó olvasói, hogy a világ püspökeinek 2000. október elején tartott jubileumi ünnepére Rómába vitték Szűz Mária fatimai kegyszobrát. Nevezetes kegyszobor található az ausztriai Mariazellben. Ennek másolatával lendítette fel Celldömölkön a hitéletet Koptik Ottó apát a XVII. században. Miután a szobor „megmentette annak a kútásónak az életét, akinek fejére egy nagy kő esett”, csodatevőnek nyilvánították. A kegyszobor főnév régebben nem volt használatos, minden bizonnyal a kegykép mintájára alkották meg. A kegykép szót tudvalevően ’csodatevőként tisztelt szentkép’ jelentésben alkalmazzák vallási szövegekben. Ennek megfelelően a kegyszobor sem csupán szent személynek a vele kapcsolatos kegyhelyen levő mintázata, hanem csodás erejűnek tekintett szobor.

A kegykép szót akkor emlegette a sajtó, amikor Nyíregyházán kétnapos egyháztörténeti kongresszust tartottak a Hajdúdorogi Egyházmegye és a Szent Atanáz Görög-katolikus Hittudományi Egyetemi Kar rendezésében. A rendezvényt egyrészt a pápa magyarországi látogatásának 5. évfordulója alkalmából, illetve a millecentenárium tiszteletére tartották, másrészt annak az eseménynek a háromszáz éves jubileumán, hogy a nevezetes szabolcsi búcsújáróhelyen, Máriapócson a bazilika hegyképe először könnyezett.

Akad még néhány olyan összetétel a vallási szóhasználatban, amelynek kegy- az előtagja: kegyhely (valamely csodásnak vélt esemény színhelyeként nagy tiszteletben tartott hely v. helység), kegyszer (a liturgiában használt tárgy, eszköz, miseruha), kegytárgy (a vallásos élettel kapcsolatos tárgy v. eszköz, például rózsafüzér), kegyúr (elavult megnevezése az olyan személynek, aki katolikus templomot alapít, fenntart, vagy anyagilag támogat, és ezért kiváltságos jogokat élvez). Ezekben a szavakban a kegy nem feltétlenül főnévként van jelen, inkább a kegyes melléknevet képviseli (ennek is elsősorban ’vallási indíttatású’ jelentését). A kegyúr szóban a kegy főnévnek ’nagylelkű pártfogás, önzetlen jóindulat’ értelme is kifejezésre jut.

A már említett Máriapócs kegyképe révén kegyhelynek számít. A kegyhegy kialakulásában alapvető szerepe volt a könnyezés csodájának, amely miatt az egykori fatemplom helyén megépítették a bazilikát. E csoda története 1696-ban kezdődött, amikor a szent liturgia közben az egyik pócsi gazda megriadva látta, hogy az ikonosztáz istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak, arcvonásai fájdalmat tükröznek.

Máriapócsi könnyező Szűz Mária






































A sajtónyelv olykor a szakrális tartalomtól elvonatkoztatva is él egyik-másik kegy- előtagú szóval. A Nagymező utcai Mai Manó-ház jelentőségének méltatásában olvashatjuk: „A magyar fotográfusok évtizedek óta álmodoztak arról, hogy ez az Európában is példátlan fotóhistóriai kegyhely, a viszonylag épen maradt attraktív műteremház újra a fényképészeket szolgálhatná.”

Régen sokkal több olyan összetétel volt használatban, amelynek kegy- az előtagja, mint ma. Íme néhány közülük: kegyajándék (érdek nélkül való ajándékozás tárgya), kegydíj (nyugdíjra nem jogosult személynek juttatott kis összegű rendszeres támogatás), kegyhajhász v. kegyvadász (aki mindenáron mások kegyébe akar jutni, aki a népszerűséget hajszolja) stb. Némelyik régi szóban a ’nőnek férfi iránt tanúsított vonzalma, odaadása’ jelentés jut kifejezésre: kegyjel (szóval vagy tettel adott jel, mellyel valaki másokkal érezteti, hogy kegyes irántuk), kegymosoly (a szeretett nő kegyes hajlamát szemléltető mosolygása), kegypillanat (kegyjelül szolgáló szelíd, nyájas pillantás).