A sziklakertre hasonlító érzékeny víz alatti képződmények egész sor halfajnak és más tengeri élőlénynek biztosítanak élőhelyet, védik a partvonalat a nyílt tenger hullámaitól, és jelentős a gazdasági szerepük; nagyjából 500 millió ember megélhetése függ a korallzátonyok sorsától, az állomány rohamos pusztulása pedig mindezt veszélybe sodorja - áll a korallzátony-figyelő világhálózat (GCRMN) jelentésében.
"Az utóbbi húsz évben elpusztult a korallzátonyok 19 százaléka, és ha a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi trendek szerint alakul, akkor a következő 20-40 évben a ma még álló zátonyok nagy része is eltűnik" - mondta Julia Marton-Lefevre, a hálózat munkájában résztvevő Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) elnöke.
A zátonyokat apró állatok, korallpolipok építik kalcium-karbonát (mész) kiválasztásával. A korall évente alig egy centimétert nő, életét elsősorban a tengervíz kémiai összetételének változása, valamint a felette elsüllyedő hajók, a nagy viharok és a szuvenírgyűjtő turisták veszélyeztetik.
Az emberi tevékenység hatására a légkörbe kerülő szén-dioxid nagyjából egyharmadát elnyelik a tengerek és óceánok. Ez fékezi a globális felmelegedést, viszont savas hatásúvá teszi a tengervizet, mert a széngáz és a víz együtt szénsavat termel. Az emelkedő savtartalom miatt ráadásul nem csak a korall mállik szét, a folyamat a kagylókat, rákokat és egyéb mészképző élőlényeket is végveszélybe sodorja.
"Az abszolút minimumra kell csökkenteni a kibocsátást, ha azt akarjuk, hogy megmeneküljenek a korallzátonyok" - mondta Marton-Lefevre.
Az óceánok egyébként tízszer gyorsabban savasodnak, mint ahogy a korábbi prognózisok jelezték. Ezt a chicagói egyetem klímakutatói mutatták ki az amerikai tudományos akadémia hetilapjának (PNAS) egyik, novemberi számában megjelent tanulmány szerint.
.jpg)
