Vajdaság székvárosa, Újvidék a történelem során több elnevezést is kapott: Neoplanta, Neusatz, Újvidék, Novi Sad. A város kivételes földrajzi fekvését, előnyös természeti adottságait a Duna, a Fruška gora hegy és a környező termékeny földek határozzák meg.
Újvidék helyén az ásatások során már 3000 éves romokat is tártak fel. A római korban Cusom városát alapították meg itt. Később avarok, gepidák és alánok lakták.
A mohácsi vész idején létezett itt egy kis telep, Vásáros-várad, mely a Péterváradon székelő cisztercita apátság birtokaihoz tartozott. Amikor a törökök Péterváradot elfoglalták, ez teljesen elpusztult. A szerbek ezután 1694-ben alapították meg a jelenlegi várost. Az „új” város első lakóit 12 katona jelentette, akik a Duna túlsó partján lévő péterváradi várban teljesítettek szolgálatot. A környező települések Karlóca (Sremski Karlovci), Kamanc (Sremska Kamenica), Pétervárad (Petrovaradin) azonban már mind jóval régebbiek.
Újvidék 1748-ban kapott városi jogot. Az ekkortól megjelenő iskolákkal lendült fejlődésnek a település. Az ipari fejlődés lépései, a malom, a selyemgyár, majd a sörgyár működésének kezdetei az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esnek. Az első világháborúig kiépültek a helyi közintézmények, a városháza, a Matica Srpska Kiadó és Könyvtár épülete, valamint a Jódfürdő.
Az 1920-as trianoni békeszerződés a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéhez csatolta. 1941 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. A II. világháború alatt előbb a magyar és német katonaság, később a szerb partizáncsapatok követtek el etnikai alapú atrocitásokat, bűntetteket a polgári lakossággal szemben. A németeket a háború után kitelepítették.
A XX. század második felére a lakosság létszáma 300 ezer fölé emelkedett. Jelentős iparvárossá, kereskedelmi és pénzügyi, kulturális központtá vált. Több színház és egyetem található meg itt.
1988-ban zajlott a „joghurt-forradalom”, amivel a helybeliek a politikai változásokat sürgették a Vajdaságban. A 1999-es NATO-bombázások során légitámadások érték a várost, többek között lerombolták a város hídjait is. Később aránylag gyorsan helyreállt az élet.
Ma Újvidék egy rendkívül dinamikusan fejlődő modern város, az ország második legnagyobb városa.
A régi posta épülete a Vasút utcában (1956)
Az egykori Titó Marsall sugárút - 1960 (ma Mihajlo Pupin sugárút)
Épül a vasúti híd (1960)
A vasúti híd vasszerkezete (1960)
A Strossmayer utca (1960)
A belgrádi rakpart (1961)
Épül az új sugárút, szemben a vasútállomás (1962)
Az Október 23. sugárút, ma Felszabadulás sugárút (1963)
Újvidék központja, szemben a Mária neve templom (1962)
A központ (1962)
Az egykori Örmény templom
A Limán 3 városrész
A katolikus porta udvara (1964)
A földszintes házakat lassan felváltják az épületek
A Limán 3 és 4 városrész (1969)
A Futaki út, jobboldalt a gimnázium, balról az egykori honvéd laktanya (1971)
A Titó Marsall sugárút, jobbról a Báni Palota (1975)
A Zsidó utca, szemben az épülő Szerb Nemzeti Színház (1978)
A Vojvodina sport és üzletközpont - Spens (1982)
Megnyitották a Szabadság hidat (1983)