A méh miómája az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés. Csak fogamzóképes korban jelentkezik. A 35 év alatti nők mintegy 2-3%-ában, míg 35 év felett már 17-20%-ában fordul elő. A méh jóindulatú izomdaganata, a mióma a méh simaizomzatából kiinduló, élesen elhatárolt, leggyakrabban több gócból álló, jóindulatú daganat. Gyakori, hogy a betegnek lényegében nincs is panasza. Orvoshoz rendszerint a havivérzés kisebb-nagyobb eltérése miatt fordulnak a nők, de megesik, hogy elsőként vizelési-székelési problémák hívják fel rá a figyelmet.
Hormonzavar a háttérben
A mióma kialakulásának pontos oka ismeretlen. Minden egyes miómagöb egy simaizomsejt elfajulásából, kontrollálatlan osztódásából ered. Növekedésében az egyik női nemi hormon (ösztrogén) viszont bizonyítottan szerepet játszik. Ez a legfontosabb oka, hogy serdülőkor előtt nem fordul elő, illetve, hogy változókor után általában már nem alakul ki, sőt a meglévő göbök mérete is csökken ilyenkor. Ha valamilyen egyéb okból fokozódik az ösztrogéntermelődés, nagyobb eséllyel alakulhatnak ki miómagöbök, mint egyébként. A már meglévő göbök terhesség alatt gyakran megnőnek (ismét csak hormonális hatásra), a szoptatás idején azonban visszafejlődhetnek.
Operálni vagy sem?
A nők tudatában a mióma általában egy rettegett kifejezés: ugyanis ezt az elnevezést - tévesen - sokan szorosan összekapcsolják a méh műtéti eltávolításával. Ennek alapja az, hogy a nőgyógyászati műtétek igen jelentős részét valóban mióma miatt végzik. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a mióma jelenléte nem feltétlenül jelenti a műtét szükségességét.
Ha valakinek méheltávolítást javasolnak, jóllehet tünetmentes, vagy nagyon gyengék a miómák okozta kellemetlenségek, akkor érdemes kikérni egy másik szakorvos véleményét is. Világviszonylatban nagyon sok szükségtelen méheltávolítást végeztek már eddig, úgyhogy nem árt több véleményt meghallgatni.
Operálni akkor kell, ha a mióma ökölnyinél nagyobb, vagy ha túl gyorsan növekszik. Ezekben az esetekben néhány év elteltével – ha ritkán is – előfordulhat rosszindulatú elfajulás. Mivel a „valódi” miómánál a változás kora (menopauza) után a méh öregkori visszafejlődésével párhuzamosan a daganatos göbök is visszafejlődnek, ezért nagyon fontos odafigyelni arra, hogy amennyiben a korábban megállapított mióma a menstruáció elmaradása után növekedni kezd, akkor mindig rosszindulatú elfajulásra kell gondolni. (Mint már említettem, szerencsére ez csak nagyon ritkán fordul elő).
Abban az esetben is szükséges a műtét, ha a megnagyobbodott méh súlyosabb vérzést (alvadt-darabos, nagyobb mennyiségű vér távozása), vagy komoly panaszokat okoz, azaz nyomja a hasi szerveket, pl. a hólyagot vagy a végbelet.
Leggyakrabban vérzészavart okoz
A mióma leggyakrabban vérzészavarral jelentkezik. A méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő göbök akadályozzák a méhnyálkahártya felépülését, a göbök által torzított méhüreg megnövekedett felszíne miatt a menstruációkor több vér ürül. A göbök gátolják a méhizom összehúzódását, így a nyálkahártya alatti ereket az izomrostok nem szűkítik be kellőképpen, emiatt a vérzés ideje elhúzódik, nagy alvadékok ürülhetnek. A menstruációs ciklustól függetlenül is – közben – kialakulhat kisebb-nagyobb vérzés. A sok vérvesztés idővel vérszegénységet, vashiányt okozhat.
Ha fáj a has
A mióma másik kísérő tünete az alhasi fájdalom. Jellemző nyomási fájdalmak kísérik a nagyra nőtt, vagy a méhnyakból kiinduló daganatokat. Ha a mióma a hólyagra gyakorol nyomást, akkor gyakori vizelési ingert okoz, míg a méhnyakon elhelyezkedő daganat a vizelet kiürülését akadályozza. A kismedencébe beszoruló daganat székelési panaszokat okoz, de előfordulhat az is, hogy isiászhoz hasonló deréktáji - lábba kisugárzó fájdalom jelentkezik. Komoly fájdalmat idéz elő a miómás göb elhalása is. Ha a daganat kiemelkedik a kismedencéből, és a szabad hasüreg felé növekszik (ahol nem olyan „szorosak” az anatómiai viszonyok), akkor általában nem okoz nyomási fájdalmakat. Az esetek túlnyomó többségében azonban a tünetmentes, csak az orvos által észlelt (és általában kis) mióma csak rendszeres nőgyógyászati ellenőrzést igényel. A kisebb, lassan növekvő, panaszokat nem okozó miómát félévenként célszerű (ultrahangos vizsgálattal) ellenőrizni.
Terhesség, szülés, meddőség
Szerencsés esetben a mióma nem okoz komplikációt a fogamzásban vagy a terhesség során. Ritkán előfordul, hogy a méhüreg alakját deformáló göbök meddőséghez vezethetnek. Ennek hátterében a méhnyálkahártya vérellátási zavara, a méhűr torzulása, a méhnyak elzáródása, illetve a petevezetők mozgási zavara áll. Ilyenkor vagy nem jön létre terhesség, vagy spontán megszakad. A terhesség második felében gyakran növekedésnek indulnak az addig nyugalomban lévő göbök. Ez fájdalommal és idő előtti méhösszehúzódásokkal jár - mindez vetéléshez illetve koraszüléshez vezethet.
A mióma a szülés folyamatában is okozhat nehézséget. Ha a göbök által torzult méhfal nem képes megfelelően összehúzódni, az lassítja a szülés menetét, vagy pedig kórosan erős vérzéssel jár. A szülés során a nagyobb méretű göbök mechanikai akadályt is képezhetnek, ezért ilyenkor császármetszés végzése válhat szükségessé.
A műtét változatai
Ha operálni kell, a mióma eltávolításának módját nem a műtéti technika, hanem a mióma formája és jellege határozza meg. Amennyiben a (legfeljebb három-négy darab) miómás göbök a méh falából a hasüreg felé kiemelkednek, és a nő még fiatal, szeretne még szülni, akkor lehetőség van az úgynevezett konzervatív miómaműtét elvégzésére. Ebben az esetben csak a göböket távolítjuk el, magát a méhet érintetlenül hagyjuk. Ma már a hasfali feltáráson túl lehetőség van endoszkópos (száloptikás), minimális hasi sebzéssel járó mióma-eltávolításra is. Ilyen műtét után kifejezetten javasoljuk a mielőbbi gyermekvállalást, mert a mióma néhány év után nagy valószínűséggel ismét kiújul.
Amikor a göbök nem a méh felszínén, hanem annak falában helyezkednek el (sajnos ez a gyakoribb), általában a miómás méh teljes eltávolítása jöhet szóba A méhet hasmetszésen át vagy hüvelyi úton vehetik ki. A hüvelyi műtét lényegesen kevésbé terheli meg a beteget, rövidebb a kórházi tartózkodás, valamint a gyógyulási idő. Ezért, ha a mióma nem nőtt túl nagyra, akkor általában a hüvelyi úton való eltávolítást választjuk.
Ha a miómagöb a méh belső felszíne, a nyálkahártya alatt helyezkedik el, akkor csonkoló műtét nélkül, hiszteroszkópiás úton (a hüvelyen át a méh üregébe vezetett optikai eszközzel) ki lehet azt venni.
Tüneti kezelés
Bármilyen eredetű is a rendellenes vérzés: méhösszehúzó – és ezzel együtt – vérzéscsökkentő gyógyszerre (pl. Methylergobrevin csöppek) mindenképpen szükség lenne, hiszen a kellemetlen tüneteken túl, ha mindez több cikluson át megismétlődik, komolyabb vérszegénység is felléphet. Nagyobb vérvesztések eseteiben a beteg vérszegény, étvágytalan, szívdobogásról, szédülésről, fejfájásról panaszkodik. Ez utóbbi gondolatból kiindulva minden vérzészavarral küzdő nőnek javasolom a vérkép ellenőrzését is, és vashiány esetén megfelelő gyógyszer alkalmazását. A miómák okozta fájdalom enyhítésére szükség szerint görcsoldók (pl. Baralgetas, Buscopan) adhatók.
.jpg)
